A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

SZATMÁRI Imre: Késő gótikus, ember alakú bronz gyertyatartó Sarkadról

hány sérülés — például a bal vállon látható vágás — a földbekerülés után keletkezett.

5 A gyertyatartó anyagösszetételére vonatkozó méréseket a Somogy Megyei Múzeumok Igazgatóságán üzemelő NZ854 röntgenemissziós analizátorral Költő László végezte el. Jelentése szerint „a gerjesztés gyűrű alakú, 1125 forrással történt, 600-1800 sec mérési idővel, 2-4 mm átmérőjű, nagy tisztaságú alumínium kollimátor alkalmazása mellett. " Az eredményeket, illetve a mérési helyek azonosítását az alábbi táblázatok tartalmazzák. A sarkadi ember alakú gyertyatartó elemzési adatai Ltsz.: MMM2002.1.1. Minta azonosító Fe% Ni% Cu% Zn% As% Ag% Sn% Sb% Pb% Bi% Sarkadul 0,7 0,8 11,5 11,5 0,2 0,2 7,2 1,5 0,4 0 Sarkad02 0,3 0,1 38,4 6 0,1 0,1 52,1 1,4 1,5 ny Sarkad03 0,4 ny 17,4 2,3 0 ny 70 1,1 8,7 0 Sarkad04 1,4 0 66 9,6 0 0,2 18,2 3.1 1,6 0 Minta azonosító vizsgálat helye SarkadOl a jobb kar hátoldalán Sarkad02 a talpon lévő forrasztott részen Sarkad03 a fejen lévő lyuk belsejében Sarkad04 pótlás az öntéshibás részen A vizsgálati eredményeket Költő László az alábbiakban foglalta össze: „A tárgy elemi összetételének meghatározása a szemrevételezéskor megfigyeltek alapján több ponton volt szükséges. 1. Az alapfém összetételének meghatározása: 01. sz. mérés. 2. A talpon, illetve a fejen lévő furat belsejében ónozás, illetve ónforrasz meglétét lehetett valószínűsíteni, mint azt a 02. és 03. sorszámú mérés eredményei meg is erősítették. 3. A tárgy hátsó oldalán, a nyakrészen a bal vádnál öntési hiba pótlására került sor, valószínűleg közvetlen az öntés után: 04. sorszámú mérés. Az elemzés eredményeinek összehasonlításából úgy tűnik, hogy a pótlás az alapfémhez nagyon hasonló, bár azzal nem teljesen azonos anyaggal történt. A kevéssel több ón- és ólomtartalom megengedi azt a következtetést, hogy a pótlás az eredeti alapfémnél valamivel lágyabb anyagból készült, így azzal könnyebben lehetett a hiányos rész helyét kalapálással tömöríteni. A tárgy a hétköznapi elnevezés szerinti sárgarézből készült, a talpon és a fejrészbe fúrt lyukban talált anyag viszont lágyforrasz felhasználására enged következtetni. Elképzelhető, hogy magát az ember alakú tárgyat forrasztással valamilyen talpra erősítették, illetve a fejbe forrasztással is rögzítettek valamit, esetleg egy gyertyafoglalat tüskéjét. A lyuk belsejében ugyanis csavarmenetre emlékeztető finom bordák látszanak, de ezek nem keletkezhettek jurás következtében. "

6 Az alapfém összetétele igen figyelemreméltó az ismert párhuzamok alapján. Az arányokat tekintve legközelebbi párhuzamként a jászágói gyertyatartót lehet megemlíteni, amelynek anyagában 7:1:1 arányban van jelen a réz, a cink és az ón (FODOR 1984, 163), de a távolabbi tárgyak anyagvizsgálatai is többé-kevésbé hasonló adatokat eredményeztek (SCHMOTZ 2000,98, 124). A sarkadi lelethez hasonló, emberalakos gyertyatartók nem nagy számban Európa több pontján is előkerültek. A mai Magyarország területéről mindössze négy darabot ismerünk: a miskolcit (SZENTPÉTERY é. n. 329; LOVAG 1979, 49, 16. kép b; LOVAG 1999, 69, Abb. 160), a szendrőit (GEREVICH 1956, 211; GEREVICH 1971, 96, 143, Pl. LXXXVI/224; LOVAG 1979,49,16. kép a), a budait, melynek csak a lábazata maradt meg (GEREVICH 1971, 143) és a jászágóit (FODOR 1984, 1-4. ábra; FODOR 1984a, 62 és a címlap; WOLF 1999, 171, Nr. 152). A hazai, illetve a középkori Magyarországgal közvetlenül szomszédos déli területeken előkerült néhány darabot a jászágói emberalakos gyertyatartó ismertetése kapcsán Fodor István összegezte s elemezte szélesebb kitekintéssel. A magyarországi, illetve a nándorfehérvári és koszovói emberalakos gótikus gyertyatartókkal összefüggésben rámutatott ezek nyugati (prágai, müncheni, bécsi) párhuzamaira, valamint a 15. századi Magyarország délnémet területek irányában érvényesülő kereskedelmi kapcsolataira, így többek között a flandriai és délnémet városokból származó, a gazdagabb háztartásokat ellátó iparcikkek széles választékára. írásában kiemeli a német és flandriai fémipari központok, valamint a kereskedelem és a helyi kézműipar szempontjából is jelentős, s egyben a fémművesség egyik központjának is számító városnak, Nürnbergnek a korban betöltött szerepét. Kitért arra, 5 A tárgyat Gábor Gabriella, a Munkácsy Mihály Múzeum restaurátora kezelte. Restaurálási dokumentáció: MMM RégAd 2367/2002. 6 A vizsgálati eredményekről készített jelentés: MMM RégAd 2371/2002.