A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

HORVÁTH Ferenc: Újabb kun vezéri sír leletei a Kiskunságból: Kiskunmajsa-Kuklis-tanya

A szegedi Régészeti Intézet ásatási tevékenységét ismerve, a hitelesítő ásatásra a későbbiek során — legalábbis tudomásunk szerint — nem került sor. Annak ellenére, hogy a szűkszavú levelezésből erre nem derül fény, a tárgyak nagy valószínűséggel egy lovával együtt eltemetett férfi sírjából származtak. Helyszíni szemlénk alkalmával kétséget kizáróan sikerült azonosítani a lelőhelyet is.

3 Bár nem sikerült Kiskunmajsa körzetében Majorszállás nevű határrészre bukkanni, az utalás, mely szerint a lelőhely közelében egy középkori templom és temető létezett, perdöntőnek bizonyult a hely meghatározásában. Igaz, ilyen korú templom és temető több is ismert a majsai határban, ám ezek között csak egyetlenegyet találtunk, amely közelében Kuklistanyát jelöl a térkép (1. kép).

4 Ez a kiskunmajsamarispusztai templom, amelyet V. Székely György és Pálóczi Horváth András tártak föl 1993-ban. A lelőhely a Kömpöcön át — a csengeli határ érintésével — Kistelekre vezető marisi út mellett fekszik, s feltehetően Majosaszállása, azaz Kiskunmajsa középkori előzményének templomával azonosítható (HATHÁZI 2000,242).

5 A templom helye ma kopjafával jelölt emlékhely. A középkori templom és település lelőhelyétől mindössze 1,9 km-re ÉK-i irányban sikerült megtalálni magát a ma már lakatlan tanyát is, amely a szomszédok elbeszélése szerint Kuklis Alajosé volt, s ma is az ő rokonainak tulajdona.

6 A két lelőhely között egykor vízzel borított széles, vízjárta sáv húzódik. A LELETEK LEÍRÁSA

7 1. Szablya (3. kép 1;4. kép 1): enyhén ívelt pengéjű, az egyélű penge hegy felőli harmada (esetleges fokéle) hiányzik. A penge bal oldalán a fok mentében alig kivehető vájat fut végig. A szablyaellenző keresztvas egyenes, két levágott végű szárral, amely középen rombuszszerüen kiszélesedik. Felülnézetben oválisán ívelt. A keresztvas alatt a pengét keskeny pengetőborító gyűrűvel és abból lenyúló élvédő burkolattal látták el (4. kép la-lb). A markolat a penge középvonalába esik, rajta a faborítás maradványait és egyetlen szegecslyukat lehet megfigyelni. H.: 75,4 cm, penge h.: 69,4 cm, sz.: 3,5 cm, a markolatvas h.: 6 cm, sz.: 2,3 cm, a keresztvas h.: 7 cm, sz.: 2 cm, a pcngeélborító h.: 8,4 cm, sz.: 0,9 cm, a pengetőborító sz. a markolatvasnál: 3,8 cm. Ltsz.: 10489. 2. Kengyel (3. kép 2; 4. kép 4): hegyes, vállába kovácsolt fülű, kerek kengyel széles talpalóval. A hengeresre kovácsolt, felül csúcsban összefutó szár és a kiszélesedő talpaló találkozásánál egy-egy dudoros kiképzés tagolja. Ma.: 15,8 cm, sz.: 14 cm, a talpaló sz.: 3,7 cm, a szár v.: 0,9 cm. Ltsz.: 10494. 3. Kengyel (3. kép 3; 4. kép 5): a kengyelpár másik darabja egy ívelt szárú, széles, egyenes talpalójú, ugyancsak vállába kovácsolt fülű típus. Ma.: 14,4 cm, sz.: 13,6 cm, a talpaló sz.: 5,5 cm, a szarv.: 0,9 cm. Ltsz.: 10491. 4. Csikózabla (3. kép 4; 4. kép 3): enyhén egyenlőtlen, belső végeiken hurkosán összekapcsolt csuklós, éles szájvasú zabla, két egyenlő nagyságú karikával. A szájvasak h.: 8,7, illetve 8,9 cm, sz.: 0,9 cm, akarikák átm.: 6,3, illetve 6,4 cm, sz.: 0,8 cm. Ltsz.: 10492. 5. Vaskés (3. kép 5; 4. kép 2): a kés hegy felöli része. H.: 7,4 cm, sz.: 1,1 cm. A leltárnapló bejegyzése szerint a beszolgáltatott tárgyak között egy „töröttszájú edény, egy kis edény (jazig)", egy „tőr" és egy „nyílcsúcs" is szerepelt. Ezeket ma már nem találtuk a gyűjteményben, s hiányoztak már a korábbi revízió alkalmával is. Az edények valószínűen a lelőhelyen levő szarmata kori település rétegéből kerülhettek ki, így hiányuk nem érinti a sírlelet teljességét. A tőr és a nyílcsúcs azonban fontos adatot jelentenek a leletegyüttes megítélése során. 3 A helyszíni szemlén Vályi Katalin régész és Rózsa Gábor mérnök-muzeológus is részt vett. 4 Magyarország katonai térképei (1:25 000). 52. szelvény 707-23-B. lap. Országos Térképészeti Hivatal 1. kiadás, 1958. 5 Valószínű, hogy a leletbejelentő tudott a középkori Majosaszállás helyéről, ami a helybeliek közt határrész- vagy dűlőnévként talán élt még a köztudatban. Nem lehetetlen, hogy az adatokat felvevő hivatalnok ezt értette félre, így került Majosszállás helyett Majorszállás a levélbe. 6 Az azonosítás hitelét az is megerősíti, hogy a két ma is létező majsai Kuklis családban csak egyetlen Alajos keresztnevű tanyatulajdonos volt az előző nemzedékek során. 7 Az 1. kép Hajdú Olga, a 3. kép Czabarka Zsuzsa, a 4. kép Pápai Zoltán munkája.