A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

HORVÁTH Ferenc: Újabb kun vezéri sír leletei a Kiskunságból: Kiskunmajsa-Kuklis-tanya

MFMÉ - StudArch IX (2003) 369-386 ÚJABB KUN VEZÉRI SÍR LELETEI A KISKUNSÁGBÓL: KISKUNMAJSA-KUKLIS-TANYA HORVÁTH Ferenc Az elmúlt néhány év során a magyarországi kun vezető réteg hagyatéka fontos új adatokkal gyarapodott. Az egyik ilyen eredmény a kiskunhalasbalotapusztai lelettel kapcsolatos, amely a leggazdagabb kun leletegyütteseink sorába tartozik. Erről kétséget kizáróan bebizonyosodott, hogy nem lehetett kincslelet, hanem egy előkelő kun nő sírjából került elő (HATHÁZI-SZAKÁL 1999, 221-226). Igaz, tárgyi leletek nélkül, ám meggyőző levéltári adatokra támaszkodva sikerült kimutatni egy újabb, még 1816-ban előkerült lovastemetkezést is Kunfehértó-Debeák (Szarkás) határából, amely igen nagy valószínűséggel egy pogány szokás szerint eltemetett kun előkelő sírjának tartható (WICKER 1989, 23; HATHÁZI 2000, 178-179). Ezek sorában említendő az 1998-ban előkerült csengelei sír is, amely az első hiteles körülmények között feltárt kun vezéri temetkezés Magyarországon (HORVÁTH 2001). Ezúttal máris egy újabb, fontos leletegyüttest ismertethetünk. Kürti Béla a szegedi egyetem egykori Régiségtudományi Intézetének gyűjteménye rendezése közben ugyanis olyan leletekre akadt rá, amelyekre máig nem figyelt föl a kutatás.

1 LELOKORULMENYEK A leleteket 1934-ben vették nyilvántartásba, 10487-10495 leltári számon. A leltárkönyvi bejegyzés szerint Kiskunmajsa-Majorszállás határrészen kerültek elő Kuklis Alajos tanyáján, és Vörösmarty Mihály jogszigorló szolgáltatta be őket a M. Kir. Ferencz József Tudományegyetem Régiségtudományi Intézetébe, 1934. november 9-én. A szegedi levéltárban sikerült rábukkanni az eset ügyirataira is.

2 Ebből tudjuk, Banner János professzor még azon a napon levélben fordult a kiskunmajsai főjegyzőhöz, hogy az előkerülés pontos körülményeiről bővebben tájékozódjon. Miután a lelőhely közelebbi azonosítása körül — mint azt a következők során láthatjuk — egyelőre megoldatlan nehézségek merülnek föl, helyesnek látjuk a levelezés szó szerinti ismertetését (2. kép 1-2): „166/34/35 Igen tisztelt Főjegyző Ur! Vörösmarty Mihály joghallgató ma délelőtt egy kardot, két kengyelt, egy vas kést, és két agyagedényt hozott be intézetünkhöz, amelyet a kiskunmajsai határ Majorszállási részében, az egyik tanyán, földforgatás közben találtak. A leletek kora megállapíthatólag nem esik egyidőre, s az egyes darabok között legalább 800 esztendő van, s épen ezért az egyes darabok hitelesítése céljából pár napos ásatást kellene végeznünk 5-6 napszámossal. Nem tudom, hogy megindultak-e már a téli ínségmunkák, mert amennyiben ez lehetséges volna, szeretnénk a pár napos ásatást ennek keretében elvégezni. Ha azonban nem indultak volna még meg, úgy napszámosokkal kellene a munkát elvégezni. Tisztelettel kérem, szíveskedjék megírni, hogy ma mennyi a napszám és hogy a földtulajdonos, 1 Itt köszönöm meg Kürti Bélának, hogy a leletegyüttesre felhívta a figyelmemet, és közlését lehetővé tette számomra. 2 Csongrád Megyei Levéltár, a szegedi egyetem iratai, 179/1934-35. sz.