A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

BÁLINT Marianna: Cölöpszerkezetes faház a Kiszombor-Nagyszentmiklósi úti Árpád-kori településen

A ház padlóján előkerült kerámiatöredékek: 25. Vörösbarna színű, kormos felületű, homokkal és apró kaviccsal soványított, finom kidolgozású, korongolt fazék oldaltör edéke, felületén párhuzamos, bekarcolt vonalakból álló díszítés (28/7.82.125.), valamint hasonló kidolgozású fazék aljtöredéke (28/7.82.126.). 26. Vörösbarna színű, kormos felületű, apró kaviccsal és homokkal soványított, vastag falú, kézi korongon készült fazék perem- és válltöredéke. A fazék kihajló, legömbölyített peremű, rövid nyakú, erősen hasasodó. A nyak alatt közvetlenül három fokú fésűvel befésült hullámvonalköteg, alatta sűrű, bekarcolt párhuzamos vonalakból álló díszítés. (28/7.82.132.). 27. Világosbarna színű, erősen kavicsos soványítású, vastag falú, kézi korongon készült fazék oldaltöredéke, felületén sűrű, befésült, vízszintes vonalkötegekből álló díszítés (28/7.82.133.). 28. Szürkésbarna színű, homokkal soványított, vékony falú, finom kidolgozású, korongolt fazék oldaltöredéke, felületén befésült hullámvonalköteg (28/7.82.131.), valamint hasonló kidolgozású fazék aljtöredékei (28/7.82.89-90.). 29. Szürkésbarna színű, kormos felületű, erősen kavicsos soványítású, vastag falú, kézi korongon készült fazék válltöredéke, felületén sűrű bekarcolt, párhuzamos vonalakból álló díszítés (28/7.82.117.; 28/7.82.119.; 28/7.82.120-121.). 30. Szürkésbarna színű, kormos felületű, apró kaviccsal és homokkal soványított, kézi korongon készült, finom kidolgozású fazék oldaltöredéke, felületét apró rádlimintával díszítették (28/7.82.93-94.). Az Árpád-kori település-feltárások eredményei alapján a földbe mélyített, ágasfás-szelemenes, a föld felszínére támaszkodó tetőszerkezetű veremházak lehettek az általánosak (TAKÁCS 1999). Ettől eltérő szerkezetű, kialakítású lakóházak nyomait ritkán sikerül megfigyelni. Felmenő falú házakra, illetve faépítkezésre utaló megfigyeléseket eddig kevés alkalommal sikerült rögzíteni az Árpád-kori település-feltárások során. A legtöbb esetben az oszlopoknak kiásott cölöplyukak, a vízszintesen lefektetett talpgerendáknak kialakított alapárkok utalnak faépítkezésre. Ezeket a jelenségeket is csak akkor sikerül megfigyelnünk, ha a felmenő falú, fából ácsolt házak lakógödrét valamelyest a földbe mélyítik. A kiszombori kora Árpád-kori településen feltárt 82. objektum szerkezeti részleteit tekintve az Árpád-kori házak sajátos, ritka típusát képviseli. A ház lakógödrét ebben az esetben alig mélyítették a földbe. A feltárás során több alkalommal volt lehetőségünk az egykori járószint megfigyelésére és dokumentálására. A kapott adatok alapján feltételezhető, hogy a 82. objektumot ténylegesen alig mélyítették a földbe. A ház felszínen álló, felmenő falait a gödör aljába függőlegesen felállított oszlopok tartották. 10 darab oszlop helyét jelző, a ház padlójába mélyedő cölöplyukat bontottunk ki. A cölöplyukak szabályos rendben, egymástól 60 cm-re találhatóak a ház oldala mentén. A ház déli és északi oldalán, a délkeleti sarok és a középső, valamint az északkeleti és középső cölöplyuk között 120 cm-es távolságot mértünk le. A dupla méretű köz minden valószínűség szerint a ház bejáratával hozható kapcsolatba, így a ház bejárata a délkeleti sarokban lehetett, a kemencével szemközt. A cölöplyukak és a ház lakógödrének oldalfala között keskeny padka húzódik végig. Ezen a padkán feküdhetett a ház felmenő fala. A padka meglehetősen keskeny, ebből arra következtethetünk, hogy deszkákból készíthették el a ház falát. A deszkafal mellett a paticsfal is elképzelhető lenne, de erre utaló nagy mennyiségű paticsot nem találtunk a ház bontása során. A ház fából készült falára utalhat viszont a betöltésben megfigyelt nagy mennyiségű hamu és faszén. A házban megfigyelt cölöpöknek nagy szerepük lehetett a tetőszerkezet tartásában. A tető minden bizonnyal ágasfás-szelemenes szerkezetű volt, amely a cölöpök által tartott gerendasorra támaszkodott. Hasonló felépítésű, cölöpszerkezetes faház nyoma kevés alkalommal került elő az Árpád-kori falufeltárások során. Cölöpös szerkezetű ház került elő a visegrád-várkerti ásatások során (KOVALOVSZKI 1986). A kiszombori 82. objektum egyik legközelebbi párhuzamát Lázár Sarolta tárta fel EsztergomSzentgyörgymezőn (LÁZÁR 1998, 15). A szentgyörgymezei lelőhelyen feltárt ház szintén földbemélyített, de a ház padlójába csak 8 cölöplyuk mélyed, a ház négy sarkában, illetve az oldalak közepén. A házat a megfigyelt jelenségek alapján oszlopszerkezetü, deszkafalú házként lehet értelmezni, ahol a ház falait a sarkokban álló faoszlopok külső oldalához erősített deszkákból építették meg (LÁZÁR 1998, 45). A két ház építési ideje az objektumok betöltéséből előkerült kerámiaanyag nagyfokú hasonlósága alapján közel azonos lehet. Az előbbihez hasonló ház került elő a 10. század közepére keltezett tatabánya-dózsakerti településen (VÉKONY 1988, 286). Ebben az esetben hat darab cölöplyuk mélyedt a ház padlójába. Az ásató a germán hatoszlopos háztípust állítja párhuzamként (VÉKONY 1988, 293). Az általunk megfigyelt faház jó párhuzamait ismerjük Kelet-Európában. Moldáviai 6-7. századi szláv település-feltárások eredményei alapján igen elterjedt építési technika volt a felmenő falú házak fából történő kialakítása (RAPPOPORT 1975, 21-22). A moldvai Dodeçti-n nyolccölöpös szerkezetű lakóház került feltárásra egy 10-11. századi településen (THEODOR 1984, 112). Kárpátalján, az ungvár-rad-