A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

BÁLINT Marianna: Cölöpszerkezetes faház a Kiszombor-Nagyszentmiklósi úti Árpád-kori településen

vanykai településen szintén nyolccölöpös szerkezetű ház maradványa került elő. A település az ásató szerint a 8-10. századra keltezhető (BERNÂKOVIC 1957, 442). Nagy számban kerültek elő hasonló cölöpszerkezetes épületek maradványai a szaltovómajaki kultúra területén, a 8-11. század közé helyezhető, az erdős steppe övezetébe eső településeken (RAPPOPORT 1975, 43, 53, 58; BELENICKIJ 1959, 81-82, 92, 102). A felsorolt párhuzamok alapján kitűnik, hogy a gerendaszerkezetes faház az erdőövezetjellegzetes építménye volt (HOFFMANN 1992,19). A ház betöltéséből igen nagy számú kerámiatöredék került elő. A kerámiaanyag meglehetősen egységes, az Arpád-kor korai szakaszára keltezhető töredékeket tartalmaz. A leletanyag részletes bemutatására és elemzésére jelen dolgozat korlátozott terjedelme miatt nem alkalmas. A leletanyagból kiemelném a sárgásbarna, szürkésbarna színű, homokkal soványított, finom kidolgozású töredékeket. A töredékek között befésült hullámvonalköteggel és vízszintes vonalköteggel díszített darabok is találhatók (2. kép 2-3). Ezt a típusú kerámiát Jankovich B. Dénes különítette el az Árpád-kori kerámiaművességen belül és helyezte az Árpád-kor elejére (JANKOVICH 1994,410). Kiemelkedik a leletanyagból egy szürke színű, behúzott peremű tál töredéke, amelynek felületén sűrű bekarcolt vonalakból álló díszítés van (2. kép 4) . Az Árpád-kori kerámiaanyagban ritka típusnak tekinthetők a különböző formájú tálak. Ritkasága következtében feldolgozatlan Árpád-kori kerámiatípus. Kézzel formált, függőleges falú, alacsony tálakat ismerünk Dobozról (KOVALOVSZKI 1975, 14. kép 9 10), Vásárosnamény-Gergelyugornyáról (ERDÉLYI-SZIMONOVA 1987), a halimbai 10-11. századi temető 521. számú sírjából (TÖRÖK 1962, Abb. 16), Esztergom-Szentgyörgymezőről (LÁZÁR 1998, 27. kép 5) , Kolozsvárról (IAMBOR-MATEI 1979, Pl. m. ll). Ezen táltípus párhuzamait nagy számban találjuk meg a Kárpát-medencében, a késő avar kerámiaanyagban. Emiatt ezt a formát a helyi tovább élő avar/szláv kerámiaművesség termékeinek tartják (TÖRÖK 1962; TAKÁCS 1993). Hasonló kézzel formált töredékeket ismerünk a szaltovó-majaki kultúra területén is (KRASIL'NIKOV 1990, Taf. 1. 1; Taf. 13. 2-3, 5; KAZAKOV-CHALIKOV-CHUZfN 1990, Taf. 12. 12, 14). Ezek a töredékek kizárólag a 10. század végére, 11. század elejére keltezhető rétegekből kerültek elő (KAZAKOV-CHALIKOV-CHUZIN 1990, 163). Az Árpád-kori településeken eddig legnagyobb számban a behúzott peremű tálak kerültek elő. Ilyen darabokat ismerünk Tiszaeszlár-Bashalomról (KOVALOVSZKI 1980, 37, 25. rajz 6), Veresegyház-Ivacsról (MESTERHÁZY 1983, 153, 16. kép 4), Kolozsvárról (IAMBOR-MATEI 1979, Pl. III. 17), nagyszámú töredék került elő Esztergom-Szentgyörgymezőről (LÁZÁR 1998), valamint az Edelény területén álló borsodi földvár kutatása során (WOLF 1992). Ennek a típusnak párhuzamait megtaláljuk honfoglalás kori temetők sírjaiban is (TÖRÖK 1962; NÉMETH 1982, 135). Kúpos testű, tölcséresen kiszélesedő formájú tálakat ismerünk a borsodi földvár területéről (WOLF 1992, 419,24. kép 2,1.1. 3), valamint Esztergom-Szentgyörgymezőről (LÁZÁR 1998, 13. kép 1,12. kép 6-7). Ezen típusú tál párhuzamát is megtaláljuk a szaltovó-majaki kultúra területén (CEBOTARENKO 1990, Taf. 10.7). A tálak időrendi helyzete nem tisztázott teljes körűen, de nagyon valószínűnek tűnik, hogy ez az edénytípus a 10-11. századi emlékanyagra jellemző (TAKÁCS 1993, 450). A házból előkerült leletanyag legnagyobb részét a bekarcolt csigavonallal, hullámvonallal, befésült vízszintes vonalkötegek, bekarcolt sűrű vonalakból álló díszítési módok kombinációi díszítik (2. kép 1), amelyeknek párhuzamait honfoglalás kori temetőinkből és kora Árpád-kori településekről ismerjük. Viszonylag késői darabnak tűnhet a rádlimintával díszített töredék (2. kép 5), amelynek elterjedését a 11. század végére helyezik (PARÁDI 1963; MESTERHÁZY 1983, 154). A díszítési technika ettől korábbi megjelenését sugallja az a körülmény, hogy az esztergom-szentgyörgymezői településen az egyik kemencéből bordás nyakú edény töredékével együtt került elő (LÁZÁR 1998,65). A Kiszomboron feltárt ház építési idejét az előkerült kerámiatöredékek alapján all. század elejére tehetjük. Ezt a datálást alátámasztja a ház kemencéjéből vett minta archeomágneses vizsgálata

4 is, miszerint a kemence utolsó használati ideje a 11. század első felére helyezhető.

5 4 A kemence vékonyan átégett padkájából a kis méret miatt mindössze 7 mintát lehetett venni, amelyeket mágneses kompasszal tájoltak. A minta tisztítása váltakozó mágneses térrel történt, maximum 50 mT-ig. Mintánként két-két alminta került vizsgálatra, amelynek eredményeit átlagolták Az objektum mágnesezettségének iránya 7 (14) minta átlagaként a következő: Deklináció: D=19,9o, Inklináció: 1=65,2s, statisztikai paraméterek: igen jók, K=1413, 95=1,6. A platniból vett minta természettudományos vizsgálatáért Márton Péternek tartozom köszönettel. 5 A dolgozatot Takács Miklós (MTA RI) lektorálta.