A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

TÜRK Attila: Árpád-kori ötvöstárgy Szentes-Kaján, Temetőhalom (Csongrád megye) lelőhelyről - Appendix. KÓBOR Balázs: A Szentes-Kaján, Temetőhalom lelőhelyen feltárt limoges-i típusú zománcozott ötvöstárgy anyagvizsgálata

APPENDIX A SZENTES-KAJÁN, TEMETŐHALOM LELŐHELYEN FELTÁRT LIMOGES-I TÍPUSÚ ZOMÁNCOZOTT ÖTVÖSTÁRGY ANYAGVIZSGÁLATA KÓBOR Balázs A Szentes-Kaján, Temetőhalom régészeti lelőhely 5. számú objektumában feltárt limoges-i típusú, ágyazott zománcberakásos, szentet ábrázoló ötvöstárgy roncsolásmentes fémes zománcösszetétel-vizsgálatát, kvalitatív mérési eredményt szolgáltató cnergiadiszperzív röntgenfluoreszcens (ED-XRF) elemzéssel, a Szegedi Tudományegyetem Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszékén végeztük el (mérési műszerállandók: NZA-8500 tip. analizátor, mérési sáv: 0-40 keV, sugárforrás: Mo 45 kV, 4mA, blende: 0,1 mm, idő: 4 sec. regisztrálás: X=l/100 Y=l/50 =lk.). A röntgenfluoreszcens módszer jellegénél fogva, nem alkalmas a vizsgálati tárgy pontos kvantitatív összetételének meghatározására, csak az abban előforduló és a röntgensugár útjába eső legfontosabb elemek kvalitatív kimutatására használjuk. A kapott eredmények azonban — nem nyomelemnyi koncentráció esetén — más, ismert összetételű és hasonló kémiai kötésben lévő anyagok, ötvözetek standardként való használatával, a röntgenspektrumok intenzitáscsúcsainak területi összehasonlításával — és kellő gyakorlati tapasztalattal — elemtől függően általában 5-10%-os hibahatárral „szeminkvantitatívvá" tehetők. E megközelítő anyagösszetétel-vizsgálat segítségével kimutathatunk markáns anyagbeli különbségeket hasonló technikával készült tárgyakon. A fenti módszert

2 alkalmazva végeztük el a szentes-kajáni ötvöstárgy anyagvizsgálatát is (1. kép 1), melynek eredményei az alábbiakban foglalhatók össze. A fém alaplap ötvözete 80-90%-ban réz (Cu), 10-20% cink (Zn) összetételű, tehát mai értelemben véve sárgaréz (PALLAl 1963, 36). A sárgaréz ötvözet kisebb mennyiségben tartalmaz ólmot (Pb), vasat (Fe) és antimont (Sb). A kis mennyiségből valószínűsíthető, hogy ezek az anyagok nem ötvözőfémként kerültek az anyagba, hanem azokat a kiinduló fémek rejtették szennyező elemként magukban. A tárgy testének és fejrészének anyaga megegyezik egymással, azokat azonos összetételű anyagból készítették. A corpus domború felületének aranyozására használt aranyfüst bevonat nyomnyi mennyiségben ezüstöt (Ag) is tartalmaz. A tárgy domináns, sötétkék zománca az üvegzománc megszokott összetevői (Ca, Mn, Fe és az ezzel a módszerrel nem mérhető, de minden bizonnyal jelenlevő Si, K, Na) mellett ólmot (Pb) tartalmaz. A kék színért felelős elem a röntgenspektrumok alapján a vas (Fe) és a mangán (Mn), de a bizonytalan jelenlétü kobalt (Co) is lehet. A réznek mint kék színezőanyagnak a jelenléte nem egyértelmű a zománcról felvett röntgenspektrumon, mivel a röntgensugár útjában a corpus anyagának reze is állhatott.

3 Szokatlannak találjuk továbbá a zománcban az alumínium (Al) hiányát vagy kis mennyiségét is. A zománccseppel kitöltött, sérült szem röntgenspektrumán nagy mennyiségű Pb és Sn mutatkozik, ami arra utal, hogy a szemet hangsúlyozó kékesfekete zománccseppeket ón-ólom anyagú forrasztóanyaggal erősíthették a helyükre. Az anyagvizsgálat eredményei alapján elmondható, hogy a tárgy alaplemezének anyaga Zn-tartalmával hasonlít az ellesi monostor területén feltárt limoges-i corpus anyagához (PÁVAI 1994: PÁVAI 1999, 468) igaz, a szerző a röntgenspektrumon megjelenő cinket (Zn) a forrasztóanyag nyomaként valószínűsítette. Megállapítható továbbá, hogy a kajáni lelet zománcán mért spektrum ugyanazokat az elemeket tartalmazza, mint az ellesi ötvöstárgy kék zománca (Ca, Fe, Cu, Pb, Sn). Sajnos az ED-XRF nem pontos, szemikvantitatív eredményt szolgáltató mérési metodikája miatt annak megállapítása a legnehezebb, hogy egy kis mennyiségben előforduló elem ötvöző vagy szennyező mennyiségben van jelen. Annak minden kétséget kizáró megállapításához, hogy az ellesi és a kajáni lelet, fent megállapított hasonlóságuk alapján, egy műhely termékei, vagy pedig cink (Zn) és az ólom (Pb) tartalmuk miatt merőben különbözőek, pontos fő- és nyomelemkémiai eredmények lennének szükségesek mindkét tárgyból, valamint azt kellene feltételeznünk, hogy az adott műhely hasonló tárgyak készítésekor (nyomelemtartalmát tekintve is) ugyanolyan összetételű alapanyagot használt. A 12-13. századi limoges-i zománcok széles körű anyagvizsgálati eredményeit publikálták az 1996-os New York-i kiállítás katalógusában (KATALÓGUS 1996, 48-62, 445^150). A szerzők behatóan foglalkoztak a francia műhelyekben készült ötvöstárgyak fém- és zománcösszetételével és a zománcokat főelem-összetételük alapján korai és késői típusba sorolták (BIRON-DANDRIDGE-WYPYSKI-VANDEVYER 1996, 55). A szerzők az eredeti limoges-i ötvöstárgyak alaplemezeit vizsgálva azokat 98,8%-os Cu tartalmú és kb. 0,5 % Pb-tartalmú vörösréznek találták. Ez eltér az általunk vizsgált kajáni lelet sárgaréz anyagától, melyhez hasonlóan az ellesi corpus röntgenspektrumában is mutatkozik Zn. A Biron és munkatársai által bemutatott limoges-i ötvözet összetétele ugyanakkor szoros kapcsolatot mutat a Béres Mária által ismertetett, a Móra Ferenc Múzeum régészeti gyűjteményében őrzött ismeretlen lelőhelyű corpus anyagával (BÉRES 1998). Amennyiben a déli zománemüvesség Magyarországon feltárt, illetve előkerült tárgyaiból pontosabb analitikai módszerekkel (pl. ICP-MS, vagy elektron-mikroszonda segítségével) nyert egzakt elemi összetétellel rendelkeznénk, úgy / Az általunk használt technikai hátérrel csak a Si-nál magasabb rendszámú elemek vizsgálhatók.. 2 A magyar régészeti szakirodalomban korábban közzétett, a déli zománemüvesség körébe tartozó tárgyakon (Elles, MFM ismeretlen lelőhely, MNM ismeretlen lelőhely, Gelmen) végzett anyagvizsgálatok szintén ezzel a módszerrel készültek (BÉRES 1997; BÉRES 1998; PÁVAI 1994; PÁVAI 1999). 3 A spektrumon megjelenő nyomelemnyt antimon (Sb) mennyisége az ólommal együtt változik, így az Sb-t valószínűleg a zománc ólomösszetevője rejti magában.