A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

TÜRK Attila: Árpád-kori ötvöstárgy Szentes-Kaján, Temetőhalom (Csongrád megye) lelőhelyről

A TÁRGY FORMAI PÁRHUZAMAI ES KELTEZÉSE A kajáni lelet eredetének és korának pontos meghatározásában támpontot nyújtó formai párhuzamok között elsősorban a román kor stílusjegyeit magukon viselő masszív kidolgozású, határozott, egyenes vonalú zománcágyakkal ellátott tárgyak említhetők (vö.: KATALÓGUS 1996, 184, 186). A Nyugat-Európában készült tárgyak között egy limoges-i műhelyből származó evangélista-figura említhető, mely megformálásában, főként a rekeszek elhelyezésben áll közel a kajáni lelethez. A 13. század középső harmadából származik és egy sorozatgyártásban készült körmeneti kereszt tartozéka (NOTIN 1992,126.4b, pl. 28). A 13. század második negyedére keltezett Szent Hippolyt-ereklyetartón az apostolok alakjainak kivitele nagyon hasonló (KATALÓGUS 1996, 327). A köpeny ruharedőit imitáló zománcmezők elhelyezésében rokon a gelmeni (Németország) lelettel (PÁVAI 1999,469). Az egyenes vonalú, főként sötétkék zománccal kitöltött rekeszek kompozíciója erősen stilizált, de a gallér és a köpeny itt is felismerhető. A rekeszek közötti nagyobb felület teljes egészét aranyozták, mely a kajáni leletnél csak a váll környékén maradt meg foltokban, de egykor az egész alak felületére kiterjedt. A hazai leletanyagban a tárgy legközelebbi formai és földrajzi párhuzamát a fentebb említett kapcsolatok mellett az ellesi Mária-figura jelenti. A formai párhuzamok között a zománcágyak formai kialakítását és elrendezését, méretük és távolságuk hasonló arányát, a felhőből való kiemelkedést imitáló poncolt mintasort, továbbá a színeket hasonló arányban és elrendezésben használó zománcbetéteket említhetjük. A párhuzamok között említhetjük a hasonlóan vastag, magas réztartalmú alaplapot, a szem íriszének mélykék zománccal történő hangsúlyozását, az arc elnagyolt kidolgozását, illetve a vállrészen kevésbé hangsúlyos zománcozást, melyet aranyozással pótoltak. Mindezen párhuzamok mellett az anyagvizsgálat is megerősíti a két tárgy hasonlóságát, mely alapján valószínűsíthetjük, hogy közel egy időben készültek és importként

11 kerültek Magyarországra. Az általam áttekintett anyagban a szentek figuráinak döntő többségénél a karok, illetve a kézfej megformálásra került, melyben gyakran a szentek attribútumát is ábrázolták. A legelnagyoltabb kivitelnél azonban csak a ruharedőket stilizálták a zománcmezőkkel. Nem találtam azonban példát a szent attribútumának hasonló elhelyezésére, vagyis az alak hasán, a zománcok között enyhén bemélyített kör alakú mezőben való bekarcolásra. A sekélyen bemélyített kereszt szárvégein látható vonások az ún. mankós végű keresztek szárvégeit idézik, melyek a körmeneti keresztek döntő többségét alkotják. Jóllehet a déli zománcművesség tárgyainak ikonográfiáját áttekintve tökéletes párhuzamát ennek a megformálásnak nem találtam,

12 a 13. század elejéről azonban ismert ez a keresztrajzolat, többek között III. Ince pápa egy 1209-es okleveléből,

13 melyben a bíborosok aláírása előtt szinte kivétel nélkül ez a kereszttípus figyelhető meg (KATALÓGUS 2002, 29, 2.11). Az anyagvizsgálat

14 eredménye A hazai szakirodalomban már több energiadiszperziós röntgenfluoreszcens módszerrel elvégzett anyagvizsgálatot közöltek, melyeket limoges-i típusú zománcozott tárgyakon végeztek (BÉRES 1998; IIA limoges-i ötvöstárgyak importjának hátterében feltehetően a 12-13. századfordulóján virágzó francia-magyar politikai és egyházi kapcsolatok is szerepet játszottak (BÉRES 1998, 268-269; KOVÁCS 1968, 31-33; PÁVAI 1994, 457; PÁVAI 1999, 469). Béres Mária felvetése szerint a tárgytípus dél-alföldi elterjedésében szerepet játszott a francia eredetű ciszter rend terjeszkedése, rendházuk ismert a Maros-völgyből is (BÉRES 1998, 268), Pávai Éva azonban a ciszterek puritán felfogására hivatkozva inkább a kereskedelmi kapcsolatok szerepét emelte ki (PÁVAI 1999, 469). A kajáni lelet nyugat-európai eredetét valószínűsíti az a megállapítás is, hogy a limoges-i mintára, biztosan Magyarországon készített kegytárgyakon a zománcberakást vésett, poncolt mintákkal helyettesítették (vö.: KOVÁCS 1968, 22. kép a-c. 23. kép a-c). 12 Némi hasonlóságot mutat egy kézben tartott, kiszélesedő végű kereszt, mely a 13. század elején egy itáliai műhelyben készült, Szent Barontust ábrázoló zománcberakásos figurán látható (KATALÓGUS 1996, 195). 13 Az oklevélben III. Ince pápa megerősíti az esztergomi érseket királykoronázó jogában (Monumenta Ecclesiae Strigoniensis I-III, Strigonii (1874-1924) I. 187-189; KATALÓGUS2002, 29. t. 2.11). 14 Az anyagvizsgálatot a Szegedi Tudományegyetem Ásványtani, Geokémiai és Kőzettani Tanszékének laboratóriumában Bertalan Ákos végezte, a mérések eredményének értékelését pedig Kóbor Balázs. Az anyagvizsgálat részletes elemzése és összevetése a korábban közölt leletanyaggal jelen cikk appendixében olvasható. Mindkettőjük munkájátért köszönetemet fejezem ki.