A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

TÜRK Attila: Árpád-kori ötvöstárgy Szentes-Kaján, Temetőhalom (Csongrád megye) lelőhelyről

PÁVAI 1999). A felületek döntő többségét kitöltő sötétkék zománc anyagvizsgálata alapján megállapítható, hogy a kajáni tárgy és az ellesi Mária-figura zománcában antimon (Sb), míg a gelmeni és a MNM szórványleleténél ón

15 (Sn) mutatható ki (PÁVAI 1999, 483, 5. kép 2). Az amerikai múzeumi gyűjteményekben található, jól keltezett limoges-i tárgyakon végzett anyagvizsgálatok kimutatták, hogy a 13. század elején — párhuzamosan a szériagyártás kialakulásával — változás állt be a zománcösszetételben is, melynek fő jellemzője, hogy az átlátszó zománc alapanyag

16 színezés előtti opakká tételéhez az antimon helyett ón tartalmú anyagot kezdtek használni. Míg a század első harmadában ez a két zománctípus egymással párhuzamosan használatban volt, a 13. század közepén már kizárólagossá váltak az óntartalmú zománcok (BIRON-DANDRIDGE-WYPYSKI-VANDEVYER 1996, 59). Biron és szerzőtársai ez alapján korai és késői zománctípust különítettek el, mely besorolás alapján a kajáni lelet sötétkék zománca a korai típusba sorolható, és ez megerősíti a tárgy 13. század első felére való keltezését. Összefoglalva elmondhatjuk, hogy a kajáni lelet egy körmeneti kereszt szárvégén elhelyezett szent, talán Szent János apostol ábrázolása. A jó minőségű, főként kék színű zománccal kitöltött széles zománcágyak, a helyenként aszimmetrikus kidolgozás, az elmosódott ikonográfiái karakterek párhuzamai alapján a 13. század második negyedére keltezhetjük. A kéz bevésett vagy zománcozott mintával történő megformálásának elhagyása, a palást ruharedőinek elnagyolt kivitele, illetve az alsó ruházat eltérő színű zománcozásának elhagyása további ismérv amellett, hogy egy látványos, jó anyagminőségű, de már indusztriális jelleggel megformált, szériában gyártott körmeneti kereszt tartozékáról van szó. A tárgy formai párhuzamok alapján történő keltezését kiegészítheti az a megfigyelés, hogy a kajáni lelőhely valamennyi lelete a tatárjárás előtti időszakra keltezhető,

17 mely alapján valószínű, hogy a tárgy 1241 előtt, kereskedelmi úton került Nyugat-Európából Magyarországra.

18 15 Ón a kajáni lelet esetében csak a szem íriszét hangsúlyozó mélykék zománccseppnél mutatható ki, 16 A zománc alapanyaga kristályüveg megolvasztásával (700°C) és ólomoxid vagy bórax hozzáadásával készült. Az így nyert átlátszó alapzománcot csont- vagy növényi hamuval, ónoxid hozzáadásával először opakká tették, majd színezőanyag hozzáadásával színezték. Az így nyert masszát a kimélyített zománcágyakba kenve több rétegben beégették. A beégetést a legmagasabb hőfokon beégő fekete és fehér színű zománcokkal kezdték, és folytatták az alacsonyabb hőfok felé (850-600°C). Miután a zománcágyakat teljesen kitöltötték, a zománc felületét nedves homokkövekkel egyenletesre csiszolták (CAROSELL1 1993, 13-14; PALLA1 1963, 246-248; BIRON-DANDRIDGE-WYPYSKI-VANDEVYER 1996, 50-60; SOMOGYI 1964, 107-108). 17 Jankovich B. Dénes már a szarvasi (Kardos 41. Ih. Oskola-dűlő) körmeneti kereszt esetében felhívta a figyelmet, hogy a terepbejárás során megtalált település (Kardos 119. Ih), mely a kereszt lelőhelyéhez köthető, a tatárjárás pusztítása után már nem épült újjá (MRT8, 367). Véleménye szerint ezért a limoges-i zománcos kereszt már a tatárjárást megelőzően Magyarországra került. Hasonló keltezést valószínűsített az ellesi Szűz Mária-alak esetében Pávai Éva (PÁVAI 1994, 455; PÁVAI 1999, 469), illetve a szegedi Móra Ferenc Múzeum Régészeti Gyűjteményében őrzött szórvány corpus kapcsán Béres Mária is (BÉRES 1997, 38; BÉRES 1998, 269). 18 A tárgyat az ásatáson Losonczy Nándor tárta fel, Vidovics Teréz restaurálta, Czabarka Zsuzsa rajzolta, Pápai Zoltán fényképezte, a sztereomikroszkóppal készült részletfotókat és a hozzá kapcsolódó anyagvizsgálatot Kissné Bendefy Márta és Mátéfy Györk végezték. A lelőhelyhez kapcsolódó telep felszíni gyűjtésű kerámialeleteinek kormeghatározásában Béres Mária és Vályi Katalin, a lelet ikonográfiái jegyeinek értelmezésében Orbán Imre nyújtott segítséget. Gondos munkájukért köszönetemet fejezem ki. Cikkem lektorálásáért Lovag Zsuzsának mondok köszönetet.