A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

TÜRK Attila: Árpád-kori ötvöstárgy Szentes-Kaján, Temetőhalom (Csongrád megye) lelőhelyről

tek.

7 Ezen műhelyek közül számos olyan kiváló minőségű tárgyakat állított elő, melyeket gyakran igen nehéz megkülönböztetni az eredeti limoges-i árutól (GAUTHIER 1989, 19; SOMOGYI 1964, 108). A 13. század elején meginduló tömegtermelés nyomán a kegytárgyak művészi kivitele veszített eredeti igényességéből, bár a zománc jó minősége később is megmaradt (KOVÁCS 1962, 98). Ebben a folyamatban 1225-1250 között egy új fázis különíthető el, melynek egyik legfőbb jellemzője, hogy a teljes alak zománcozása helyett már csak a ruha, a szem, illetve a háttér egyes elemeit díszítették berakással. A sík plasztikák helyett a réz alaplapok domborításával előtérbe került az alakok térbeli megformálása. Az alakok fejrészét a szériagyártás során már sok esetben külön öntötték (ÉBER 1907, 59; KATALÓGUS 1962, IV). A zománcok korábban változatos színskálája főként a kék és a zöld, illetve ezek árnyalataira redukálódott (GAUTHIER 1989, 22; KOVÁCS 1968, 10-12; PÁVAI 1999, 467). Az utóbb felsorolt jegyek jellemzik a kajáni leletet is, mely fontos támpont a tárgy keltezésében. A LIMOGES-I TÁRGYAK MAGYARORSZÁGON A 13. század elején meginduló indusztriális előállítás nyomán nagy számban kerültek zománcberakásos ötvöstárgyak Európa több országába, közöttük Magyarországra is (GAUTHIER 1989, 19; KOVÁCS 1968,30-31). Kelet-Európában itt került elő a legtöbb ebből a tárgytípusból, főként a tatárjárás utáni időből, melyekkel az elpusztult templomi felszereléseket pótolták (FORMAN-GAUTHIER-MACHEIX 1962, 7-9; KOVÁCS 1962, 101-102; LOVAG 1977, 171; LOVAG 1999, 14; PÁVAI 1999, 467; SZATMÁRI 1998, 257). A limoges-i, illetve limoges-i mintára visszamenő körmeneti keresztek és corpusok nagy száma és elterjedési köre alapján elmondható, hogy a falusi templomokban általánosnak számítottak, melyben szerepet játszott, hogy a liturgiában az oltárra állított kereszt a 12. századtól kötelezően elő volt írva (KOVÁCS 1968, 12-13; LOVAG 1977, 171-188; LOVAG 1983, 167-178; PÁVAI 1999, 475; SZATMÁRI 1999, 257). A limoges-i keresztek között a szarvasi maradt fenn a legépebb formában,

8 de további több tucat körmeneti keresztről van adatunk (BÉRES 1999, 268; KOVÁCS 1962; KOVÁCS 1968, 13-20, 33; LOVAG 1977; LOVAG 1978; LOVAG 1983), melyek szinte kivétel nélkül a kommerciális típusba tartoznak (KOVÁCS 1962, 99). A limoges-i tárgyak lelőhelyei Magyarországon belül az Alföldön sűrűsödnek, melynek hátterében a tatárjárás nagyobb méretű pusztítása állhat (LOVAG 1999, 14). A 13. század második felében az import mellett már jelentős a hazai műhelyekben

9 készülő ötvöstárgyak száma is

10 (BÉRES 1998, 268; LOVAG 1983, 167). A Dél-Alföldön több lelőhelyről is közöltek az utóbbi időben a déli zománcmüvesség körébe tartozó import, illetve ezeket imitáló, hazai készítésű tárgyakat (BÉRES 1997; BÉRES 1998; PÁVAI 1994; PÁVAI 1999), melyek számos formai és technikai részlete mutat szoros kapcsolatot a kajáni lelettel. 7 Néhány 12. századra keltezhető zománcos korong (Detta, Szolnok stb.) kapcsán Kovács Éva felvetette, hogy a korai, limoges-i típussal párhuzamosan már Magyarországon is kialakulhatott az ágyazottzománc-technika, illetve ilyen technikával készült tárgyak esetleg a Balkánról is érkezhettek (KOVÁCS 1962, 108). 8 A szarvasi (Kardos 41. Ih. Oskola-dűlő) körmeneti kereszt (JANKOVICH 1984, 378-382; KOVÁCS 1962, 97-99; KOVÁCS 1968, 14-16; LOVAG 1999, 14; MRT8, 365-368, 74-77. t.; SZATMÁRI 1998, 256) földrajzi közelségén kívül a zománcok színében és a zománcágyak megformálásában is több hasonlóságot mutat a kajáni lelettel. A szarvasi kereszt a sorozatban gyártott, igényes kivitelű, de kommerciális jellegű limoges-i áru mintapéldánya. Ezen kereszttípus részletes leírását és jellemzését ld. THOBY1953, 39! 9 A nagy mennyiségű hazai készítésű tárgy alapján már Kovács Éva is feltételezett műhelyeket az Alföldön (KOVÁCS 1962, 102), melyek azonban nem készítettek zománcos termékeket, a mintakincset bevéséssel és poncolással imitálták. A nagy számú helyi készítésű alföldi lelet alapján legutóbb Pávai Éva feltételezett egy Körös-Maros-Tisza vidéki műhelyt (PÁVAI 1999, 474). 10 Az ellesi monostor környezetében feltárt leletek alapján Pávai Éva hívta fel a figyelmet, hogy az import és helyi készítésű tárgyak egy lelőhelyen, egymás mellett is előfordulnak (PÁVAI 1999, 475).