A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

TÜRK Attila: Árpád-kori ötvöstárgy Szentes-Kaján, Temetőhalom (Csongrád megye) lelőhelyről

A domború felületen zománcágyakat mélyítettek be, melyeket sötétkék, világoskék és zöld zománccal töltöttek ki, majd ezek felületét egyenesre csiszolták és polírozták. Az aureola külső peremét aranyozták, belül a fejet teljesen körülölelő ívébe rekeszt véstek, és kívül fehér, belül világoskék, a nyakhoz közeli részeken halványzöld színű zománccal töltötték ki, mely néhány helyen már megrepedezett (3. kép 1). A szem íriszét mélykék zománccseppel hangsúlyozták (3. kép 3). A ruha redőit szimbolizáló zománcágyak elrendezésük alapján három csoportba sorolhatók. A legfelső, zöld színű zománccal kitöltött, igen keskeny, a tárgy hossztengelyével derékszöget bezáró csík valószínűleg a ruha gallérját

4 jelzi (3. kép 2). Alatta négy hosszabb és egy rövidebb, trapéz alakú mező látható sötétkék zománccal kitöltve, melyek a tárgy hossztengelyével párhuzamosan futnak. A két belső zománcágy felső végének erősen aszimmetrikus kialakítása már első ránézésre is szembetűnő (2. kép 1-2; 3. kép 2). Ezek alsó végénél, a test közepén, egy bemélyített körben minta látható, mely egy sekély bevéséssel kialakított, szárvégein vonalakkal lezárt kereszt (2. kép 2; 3. kép 2). A ruharedőket szimbolizáló, sötétkék zománccal kitöltött zománcágyak ezen minta két oldalán különülnek el. Az alsó csoportot összesen kilenc különböző méretű és alakú, szintén sötétkék zománccal kitöltött mező alkotja. A felső csoporttal ellentétben ezek a test közepén elhelyezett minta felől kiindulva, sugár irányban ágaznak szét és futnak a tárgy pereme felé. A zománcágyakban több helyen megsérült és kipergeti a zománc. A tárgy alsó végét két sorba rendezett, sekélyen poncolt mintasor,

5 az ún. felhőminta zárja le (2. kép 2). Feltűnő hiányosság, hogy a ruharedőket szimbolizáló mezők között nem ábrázolták a karokat, illetve a kézfejeket. A felfüggesztéshez két szegecslyukat alakítottak ki egymás alatt elhelyezve. A felsőt a szegycsont tájékán, a ruha gallérját jelképező zománcágy alatt, a másikat alul, a felhömotívum ívesen felfutó középső részén (2. kép 1, 3^4). A szegecslyukakat valószínűleg még az alaplap öntése során, illetve annak domborítása előtt elkészítették, ezzel magyarázható, hogy a felső szegecslyuk kilóg a tárgy hosszanti szimmetriatengelyéből, mely különösen a tárgy hátlapjának nézetéből feltűnő (2. kép 1, 4). A tárgy felületét gazdagon aranyozták, a vékony tüzaranyozás a nyakrész környékén kopott le a legkevésbé (3. kép 1). Ma.: 7,1 cm; test sz.: 2,1-2,5 cm; az aureola átm: 1,9 cm; az alaplemez v.: 0,12-0,24 cm; az arc domborulatának ma.: 1 cm; a minta átm.: 0,8 cm; az alaplap domborulatának m.: 0,5 cm; a szegecslyuk átm.: 0,25 mm. Ltsz.: KJM 2001.1.19. A LIMOGES-I ZOMANCMUVESSEG A déli, mediterrán zománcművességben 1170 után a Limoges környéki műhelyek vették át a vezető szerepet, a 13. század elején pedig már egyértelműen a déli zománcművesség limoges-i korszakáról beszélhetünk (CAROSELLI 1993, 14-16; KOVÁCS 1968, 7), melyet az ágyazott, majd később a festett zománcot használó díszítőművészet jellemez. A bizánci előzményű

6 ágyazottzománc-technika nagy felületek díszítését tette lehetővé, kivitelezése pedig olcsóbb volt a rekeszzománcnál. A 12. század második felében felfutó Limoges környéki kegytárgykészítésben a laikus műhelyek bekapcsolódásával megindult az export (1190-1220), mivel a mesterek kidolgozták a sorozatgyártás elemeit (BÉRES 1999, 267; GAUTHIER 1989, 19; KOVÁCS 1968, 13). A zománcberakásos kegytárgyak Európában széles körben elterjedtek és közkedvelté váltak, majd több országban helyi műhelyek is létrejötbajusszal ábrázolt alak talán János apostol. A szent felső keresztszárvégen történő elhelyezésére láthatunk példát a szarvasi körmeneti kereszten is (KOVÁCS 1962, 98), jóllehet a szent bal oldali szárvégen történő ikonográfiái elrendezése a gyakoribb. 4 Hasonló kialakítású vízszintes gallérrekesz megfigyelhető a Giergl-féle gyűjtemény körmeneti keresztjén alul elhelyezett Szent János apostolfigurán (ÉBER 1907, 105. kép). További párhuzam a székesfehérvári bazilika közelében előkerült szórvány (KOVÁCS 1968, 22 tábla/b), illetve a kajmádi lelet is (KOVÁCS 1968, 22/c). Az ellesi lelet gallérja világoskék, míg a gelmeni (Németország) leleten és a MNM szórványlelet Mária-figuráján világoszöld (PÁVAI 1999, 468-469), hasonlóan a kajáni lelethez. 5 A poncolt dísz már a 12. szazad végén ismert és alkalmazott díszítőelem a limoges-i tárgyakon (GA UTH1ER 1989,19). Az apró beütött pontokból álló mintasor gyakran előfordul a Krisztus-corpusok díszeként is, főként a korona megformálásánál. A 13. század második negyedére keltezett szegedi corpus koronáját is ilyen technikával díszítették (BÉRES 1997, 38; BÉRES 1998, 268). A nyugat-európai párhuzamok között megfigyelhető egy hasonló korú, Hamburgban őrzött szórvány corpus koronarészén is (RÜCKERT 1960, 145). 6 A limoges-i ágyazottzománc-technika előzményeit a bizánci rekeszzománchoz köti a kutatás. A technika mellett kapcsolat mutatható ki a mintakincsben is, melyben az iszlámra jellemző vonások is felfedezhetőek (BOCK 1896, 339; ÉBER 1907, 59; GAUTHIER 1989, 16; KOVÁCS 1968, 8; SOMOGYI 1964, 111).