A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

TÜRK Attila: Árpád-kori ötvöstárgy Szentes-Kaján, Temetőhalom (Csongrád megye) lelőhelyről

MFMÉ - StudArch IX (2003) 319-332 ÁRPÁD-KORI ÖTVÖSTÁRGY SZENTES-KAJÁN, TEMETŐHALOM (CSONGRÁD MEGYE) LELŐHELYRŐL TÜRK Attila A LELŐHELY ES A TÁRGY FELTÁRÁSA Szentes-Kaján, Temetőhalom régészeti lelőhely Csongrád megye É-i részén, Szentes közigazgatási területén, a várostól 13 km-re északra található, Kajánújfalu település mellett (1. kép). A lelőhely Kaján határrészben, a szarvasi műút mentén, attól 450 m-re ÉNy-ra fekszik, a Nagytőke és Szentes települések közigazgatási határát jelentő földút K-i oldalán. A környezetéből határozottan, 5-8 m-re kiemelkedő ÉK-DNy-i irányú, mintegy 600 m hosszú homokhát D-i végén háromszögelési pont jelzi a vonulat legmagasabb részét, mely egyben a környék legjelentősebb kiemelkedése. A lelőhelyen Csallány Gábor folytatott első ízben régészeti feltárást 1935-ben és 1937-ben,

1 ahol egy kora Árpád-kori temető feltárását kezdte meg. Több helyszíni szemle és terepbejárás nyomán 2000-ben, illetve 2001-ben a lelőhelyen leletmentő és egyben hitelesítő feltárást végzett a szegedi Móra Ferenc Múzeum. Az erősen bolygatott lelőhelyen újabb kora Árpád-kori sírok, illetve egy templom alapjai kerültek elő.

2 A templom feltárása során, a D-i hajófal alapozásának belső oldalán, all. szelvényben nagy kiterjedésű beásást bontottunk ki. Az 5. objektum felszínhez közeli rétegében, 55 cm mélyen egy másodlagos helyzetben fekvő ötvöstárgyat tártuk fel. A limoges-i ágyazott zománcművesség jegyeit hordozó, valószínűleg szentet ábrázoló figura egy egykori Árpád-kori körmeneti kereszt szárvégét díszítette. A TÁRGYLEÍRÁSA Magas réztartalmú ötvözetből öntéssel készült, vastag falú alaplapon ágyazott zománctechnikával és tüzaranyozással díszített, szentet ábrázoló, arányait tekintve közel teljes alak (2. kép 1-4). Az öntött alaplapot hidegen kalapálva domborították, a megmunkálás, talán a reszelő nyoma jól megfigyelhető az alaplap hátoldalán (3. kép 4). Az aureolával körülvett, belül üreges fejrész külön készült a testtől, viaszveszejtéses eljárással, melyet utólag forrasztottak a testhez (3. kép 1). A fej hátsó részét az alaplapnál vékonyabb rézlemezzel zárták le (2. kép 4), melyet alul levágtak. A fej hátoldali lezárása is valószínűsíti, hogy a tárgyat eredetileg egy körmeneti kereszt szárvégén helyezték el. A tárgy hosszmérete és alsó részének egyenes kialakítása alapján talán a kereszt felső szárvégére rögzítették, de enyhén balra billenő feje alapján nem zárható ki a bal oldali keresztszáron történő elhelyezés sem.

3 / Szentes-Kaján, KJ

M RégAd: 311-85, 312-85; BÁLINT 1991, 253, No. 267-268; CSALLÁNY 1937, 4; CSALLÁNY 1940, 23; FÉK 73, No. 1009; KOVALOVSZKI 1957, 65. 2 Ásatási dokumentáció: KJ M RégAd: 531-2001, 552-2002; fotódokumentáció: KJM Fotótár: 10847-11078; leletanyag: KJMRégGyűjt: 2000.7.1-56, 2001.1.1-67. 3 A felső szárvégen történő elhelyezést valószínűsíti, hogy nem félalakról van szó, miként az oldalsó szárvégeken látható szentalakok többségénél ez megfigyelhető. A félalakok testének alsó lezárása gyakran ívelt, nem szabályos téglalap alakú. Az oldalsó szárvégen elhelyezett figurák hossza átlagban 5,1-5,6 cm (PÁVAI 1999, 468), míg a kajáni lelet esetében ez több mint 7 cm. Méretben igen közel áll hozzá az ellesi monostor területén 1997-ben, a kápolna É-i falalapozásánál előkerült 6,8 cm hosszú egész alak, melyet az ásató a felső keresztszárra rekonstruált (PÁVAI 1999, 470-471). További szempont, hogy az oldalt elhelyezett figurák fejének, illetve tekintetének dőlésszöge is erőteljesebb, mint a kajáni lelet esetében megfigyelhető. A körmeneti keresztek szárvégein általában a négy evangélistát vagy az apostolokat ábrázolták, de a limoges-i tárgyak ikonográfiájában gyakori a kálváriajelenet is (KOVÁCS 1968,15,17, 34; PÁVAI 1994, 467). A kajáni leleten szakáll nélkül,