A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)
POLGÁR Szabolcs: A „Bajos Geográfus” néhány Kelet-Európára vonatkozó ország- és népnevéről
LEV 1965). W. Fritze és H. Lowmianski elsősorban az abodritok említése alapján keltezték a leírást. Mivel a forrás a bolgárokat a Frank Birodalom szomszédaiként említi, ez arra utal, hogy a leírás nem lehet korábbi 829-nél. A szöveg első részében (Lowmiahskinál: „1. redakció ,,: = Nortabtrezitöl a Merehani névig) szereplő északi abodritokról (Nortabtrezi) azt írja, hogy területét kisebb fejedelemségekre osztották fel. A híradás összhangban van a Fuldai Evkönyvek 844. évi bejegyzésével, amely hasonlót állít az abodritokkal kapcsolatban. Lowmianski szerint a Descriptio első része (redakciója) létrejöttének hátterében a verduni szerződés (843) áll. Ekkor készítették el az említett részt, amely egy hivatalos összeírás volt, és a késő római provincia-leírások (laterculi provinciarum) mintáját követte. Az abodrit terület említett felosztása 862-ben szűnt meg, ezután ismét egyetlen fejedelem uralkodott. Ez lehet tehát az első rész terminus ante quemje. A leírás második része (Lowmiahskinál: „2. redakció", az Osterabrezitől a Golensizi névig) nem sokkal az első után keletkezett (körülbelül a 870-ig terjedő időszakban) (FRITZE 1952=1982, 125; LOWMIANSKI 1955, 31—45). Tartalmi érvek alapján tehát legvalószínűbb a 9. század első fele és utolsó harmada közötti időszak. A Fritze—Lowmiaiíski-féle keltezést mások is elfogadták (pl. J. Nalepa: „Geograf Bawarski": SSS II, 93-94; WITCZAK 1993, 7-11; NAZARENKO 1993, 8-9; GOEHRKE 1992, 42; TYSZKIEWICZ 1995. 10; VESZPRÉMY 1996, 156). Vannak ettől eltérő keltezések is (pl. Dralle, L.: Slawen an Havel und Spree. Studien zur Geschichte des hevellisch-wilzischen Fürstentums 6. bis 10. Jh. Berlin 1981, 43^14: a 795 utáni évekre: idézi: NAZARENKO 1993, 8; SVERDLOV 1975, 72: 1. rész: 840 körül, 2. rész: 870-es évek eleje). A Ruzzi névvel kapcsolatban az egyik álláspont, hogy kapcsolatban van az Annales Bertinianiban (ed. WAITZ 1883, 19-20) 839-ben említett frank földre utazó rusz követséggel. A követségtől nyert információkra támaszkodott a leírás készítője (pl. HERRMANN 1988, 167-168; WITCZAK 1993, 10-11). Nazarenko szerint a rusz nevet ennél korábban is ismerték a délnémet területeken. A rusz etnonima egyes ófelnémet alakjai olyan nyelvi sajátságot tükröznek, amely a 8-9. század fordulóján, de legkésőbb a 9. század elejére eltűnt (népnév + -ja suffixum: NAZARENKO 1980, 53-54; NAZARENKO 1990, 134). A délnémet terület és Kelet-Európa kapcsolataiban a 9. század legelejétől — az Avar Kaganátus megszűnése után — új korszak kezdődött. A Frank Birodalom érdeklődése a keleti területek iránt megnőtt. Ennek az érdeklődésnek a hátterében részben kereskedelmi, részben kulturális, keresztény térítési célok álltak. A 9. században használatban volt egy kereskedelmi út Bajorország és Kelet-Európa között. Erről tanúskodik például az orosz xopymane szó, ami a karantánok ófn. Charanta k. lat. Carantani nevének átvétele, közvetlenül az ófelnémet nyelvből (NAZARENKO 1990, 135). Kelet-Európa ismeretének bizonyítékát láthatjuk a fuldai kolostor szerzetesének, Walafridus Strabonak (megh. 849) az egyik írásából, amely szerint a „szkíták" bizonyos népei (leginkább egy Tomitani nevű) használták a gót nyelvet. Nazarenko szerint itt az Al-Duna vidékéről van szó (NAZARENKO 1990, 131). 2 A frank területek és Kelet-Európa közötti kapcsolatokat bizonyítja Ibn Hurdâdbeh leírása a radanita kereskedők útvonaláról {Utak és országok könyve: LEWICKI 1956, 76). Az egyik útvonal, amelyen ezek a távolsági kereskedők közlekedtek, a Bizánci Birodalomtól északra, a „saqáliba országán" (ebben az esetben valószínűleg: szlávok) keresztül vezetett Kazáriába, és onnan tovább keletre. A radaniták utazásának nyugati kiinduló vagy végállomásai a Frank Birodalomban voltak. Altalános vélemény, hogy Ibn Hurdâdbeh művének két redakciója volt, az első 846 körűire, a második 885 körüli évekre keltezhető (ZIMONYI 1996, 51; más vélemény szerint csak egy redakció van, 886 körül: 2 Walafridi Strabonis: De ecclesiasticarum rerum exordiis et incrementis, cap. VU. PL, ed. Migne, J.-P., T. 114, col 927, idézi: NAZARENKO 1990,131, 50. j. A szövegösszefüggésből nem derül ki, hogy miért az Al-Duna vidékéről lehet szó. Nyilván a Tomitani név alapján, amelyben Tomi városának a neve van. Tomi az ókorban a Fekete-tenger nyugati részén, a mai Constanta mellett volt. Volt azonban egy Tomi nevű hely valahol a Krím-félszigeten is, amelyről 700 körül még volt híradás. Hitvalló Theophanes és Nicephorus pátriárka említik ezt a települést, amelyben járt II. Justinianos bizánci (ex)császár, amikor Fanagoriából nyugati irányba hajóval elindult. Tomi után a következő megállója Asszadában volt, utána ért a Kherszónhoz közeli Szimvolonba (ClCUROV 1980, Theophanes: 39 /text/, 63 /ford./; Nicephorus: 155 /text/, 163 /ford./). Tomi tehát a Krím déli partvidékén volt. Ez a hely nyilván nem azonos a Constanta melletti Tomival. Valószínűtlen ugyanis, hogy Justinianus a Krím keleti részéről elhajózott a Fekete-tenger északnyugati sarkához, majd vissza a Krím nyugati részére, miközben egyébként menekült üldözői elől (ClCUROV 1980,126, 318. j.; 179, 102. j.). Tomi földrajzi fekvése jól összhangban áll azzal a híradással, hogy ezen a helyen gótul beszélnek. A Krímben a 9. században is beszélték a gót nyelvet.
