A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

VÁLYI Katalin: Késő avar kori temetőrészlet Szeged-Kiskundorozsma-Hármashatáron

és 170 cm között váltakozik.

4 A felnőttek és a két kislány sírja között mélység szempontjából nincs lényeges különbség, azonban a gyermeksírok mégis a viszonylag sekélyebb gödrök közé tartoznak. A legmélyebb sírt a legnagyobb termetű férfi számára ásták, aki a mellette talált tárgyak alapján nem tűnik tehetősebbnek a többieknél. A temetőrészlet legszembetűnőbb jellegzetessége a temetkezési szokásokra utaló jelenségek gazdagsága. Az értékelhető 9 sír közül 5 esetben jelentkezett a sírfalak széleinél a sír betöltésétől eltérő színű, általában 5-13 cm széles elszíneződés. Ugyancsak 5 sírban a sírgödör sarkaiban oszlophelyek rajzolódtak ki. A két jelenség azonban csak egyszer fordult elő egyazon sírban (3. sír). A cölöplyukak a 3. és 5. sírban már a sírfoltban is kirajzolódtak, az oldalfalakat kísérő elszíneződés vonalában, illetve annak belső oldalán. A 3. sírban a sírgödör aljába is belemélyedtek, az 5. sír oszlopa azonban nem érte el a gödör alját. Három esetben csak a sírgödör aljába mélyedtek bele az oszlophelyek. Míg a betöltésben jelentkező cölöpök csak 8-10 cm átmérőjűek, a sírgödör arjába átlag 20 cm átmérőjű lyukak mélyednek le, 15-20 cm-re. Szinte mindig teljesen a sarokban voltak, kivétel az 1. sír keleti vége, ahol a sír szélétől kb. 10 cm-el beljebb kerültek elő. A 3. és az 5. sír foltjában egyegy kettős oszlop rajzolódott ki. Ennek ellenére a 3. sír aljába már csak egy, igaz, a foltban láthatóknál nagyobb átmérőjű oszlophely mélyedt bele. Mindezek a jelenségek kétségtelenül koporsó vagy valamiféle, a síron belül épített faépítmény nyomait jelentik. A kérdés behatóbb vizsgálata előtt meg kell még jegyeznem, hogy egyetlen sírból sem került elő koporsószög vagy pánt, sem pedig vasalás. Az avar kori sírokban jelentkező cölöplyukak magyarázatát keresve számos megoldási lehetőség, illetve új szempont született. Ezeket a következőkben foglalhatjuk össze röviden: 1. talajvíz elvezetése (MÓRA 1932, 56),

5 2. sírjel (egy oszlop), asztal halotti áldozat számára (több oszlop) (KOVRIG 1963, 62, korábbi irodalommal), 3. oszlopos szerkezetű sírépítmények (CILINSKÁ 1966, 110),

6 4. koporsó lábai (ácsolt láda, lábban folytatódó sarokoszloppal: TOMKA 1979, 72),

7 5. halotti ágy, kerevet (H. TÓTH 1981,175),

8 6. a koporsó lábai a föld súlyától a sírfenékbe süllyedtek (WICKER 1990,35).

9 Mindezek figyelembevételével a dorozsmai sírokban az imént felsoroltakhoz még a következő, ugyancsak koporsóra vagy esetleg sírépítményre utaló jelenségek fordulnak elő.

10 A 4. sír alja a napló leírása szerint a két végén le volt mélyítve, az állkapocs az eredeti helyzetében, a koponya balra billenve feküdt. Ugyanitt említi az ásató, hogy a koponya darabokra törve került elő, akárcsak a 6. (egyébként semmilyen más, koporsóra utaló jelenséget nem tartalmazó) és a 7. sírban is. így végül kiderül, hogy egyetlen sír sincs a dorozsmai temetőben, amiben valamilyen „koporsóra utaló nyom" ne lenne. A kérdés már csak az, hogy melyikben milyen koporsó volt, illetve, hogy gondolhatunk-e valamelyik sír esetében sírépítményre? Nézzük először a sírépítmény vagy a sírgödör kideszkázása mellé állítható érveket: 4 Az adatok nem felelnek meg teljesen a sírok egykori valódi mélységének, hiszen nem ismerjük a korabeli járószint mélységét. 5 Móra közlése szerint Fehértó-B temetőben minden sírnak mind a 4 sarkában volt „ téglalap alakú, humusszal kitöltött kis gödröcske " (MÓRA 1932, 56). A temető feldolgozásakor Madaras László már csak 4 sírnál említi ugyanezt (MADARAS 1995, 151). A jelenség értelmét keresve Móra azt a lehetőséget is felvetette, hogy esetleg valami tetőfélét tarthattak a sírfölött, végül szerepüket mégis a mélyen fekvő temetkezéseknél a talajvíz elvezetésében látta. A „gödröcskék " talajvíz-elvezető szerepét már Kovrig I. cáfolta (KOVRIG 1963, 62). 6 Érsekújváron (Nővé Zámky (Sk)) általában féligaz oldalfalakba mélyedve találtak 2-2 vagy 3-3 oszlophelyet. Néha csak a betöltésben lehetett észlelni ezeket, mert a sír aljába már nem mélyedtek bele. Előfordult viszont az oldalfalakba mélyedő, vízszintes gerendákkal kombinálva is. 7 Pontos megfigyelésekkel bizonyította, hogy a sírok alján időnként a fejnél és lábnáljelentkező „ lemélyítések " hasonló módon a koporsók szerkezetével hozhatók összefüggésbe: a koporsó rövidebb oldalain a deszkák a koporsó aljánál mélyebbre nyúltak, mintegy lábat alkottak. További fontos észrevétele, hogy a koporsónyomok (elszíneződés, famaradványok) és a sajátos gödörforma mellett a csontok és a leletek bizonyos jellegzetes elmozdulásai is utalhatnak a már nem látható és dokumentálható koporsó egykori jelenlétére, hiszen azok csak egy üregben, azaz a koporsóban következhettek be (TOMKA 1979, 48-51). 8 H. Tóth E. rekonstrukcióját logikus érveléssel, meggyőzően cáfolja Wicker E. (WICKER 1990, 38-39). 9 Wicker E. fontos megfigyelése, hogy többször is tártakfel olyan kisméretű sírokat, melyekben a váz éppen csak elfért. Ezek betöltődött koporsóüregek lehettek, feltételezve, hogy a talaj az eredeti sírgödröt nem őrizte meg (WICKER 1990, 19-21). 10 A Tomka P. által megfigyelt csont- és leletelmozdulások ugyanis természetesen a koporsón kívül más üregben, pl. sírépítményben is keletkezhetnek.