A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

VÁLYI Katalin: Késő avar kori temetőrészlet Szeged-Kiskundorozsma-Hármashatáron

a. A famaradványokat jelző elszíneződések mindig szorosan a sírgödör szélein voltak. b. Ezek a biztosan koporsó-elszíneződésnél lényegesen szélesebbek (pl. 10. sír).

11 c. A cölöplyukak közvetlenül a gödör sarkaiban kerültek elő. d. Egyszer sem fordult elő, hogy a cölöplyukak a sírgödör vonalától eltérő, annál kisebb faszerkezetetjelöltek volna. e. A sírgödör fával ugyanolyan technikával kibélelhető, ahogy az ácsolt koporsó készült.

12 f. A 10. sírban egyértelműen egy kisméretű koporsóban temették el a gyermeket. Ezen kívül azonban ugyanolyan, a koporsóénál szélesebb elszíneződés kíséri a sírgödör széleit, mint a 3., 4., 5. és a 8. sírban. Amennyiben feltesszük, hogy ezek nem a gödör ki deszkázás ának a maradványai, hanem mégis koporsónyomok, akkor a 10. sírban kettős koporsóban temették volna el a gyermeket? Ez nem valószínű. Akkor pedig — legalábbis ebben az esetben — mégis csak a sírgödör oldalfalainak a kideszkázása marad megoldásként. Azonban a korhadékcsíkok koporsóként való értelmezése mellett is vannak érvek: a. Különösen a keskenyebb sírgödröknél merülhet fel ellenérvként, hogy a kideszkázásra nem volt elég hely (WICKER 1990, 32). b. Az 5. sírban láb felé keskenyedő, kimondottan „koporsó formájú" az elszíneződés, azaz maga a sírgödör is — igaz, itt a többiben megfigyeltnél keskenyebb a korhadékcsík is. c. Eltérő talajviszonyok között a sírgödörben talált, különböző fafajták maradványai eltérő vastagságú maradványokat hagyhatnak hátra. Szerencsés talajviszonyoknak és a gondos feltárásnak köszönhetően láthatunk egyértelmű példákat a koporsóhoz tartozó és a sírgödör kideszkázásával összefüggő oszlophelyekre is. Míg Nővé Zámky/Ersekújvár (Sk) 428. sírja (2. kép 3) az előbbire, Kölked-Feketekapu 173. sírja (2. kép 4) az utóbbira szép példa, amikor a koporsókapcsok és veretek szépen kirajzolják a kideszkázott sírgödörnél jóval keskenyebb koporsó vonalát. Biztosan a koporsó védelmét szolgáló faépítmény nyomaként értelmezhetők a kölkedi temető 564. és 443. sírjában látható, a koporsó vonalától jól elkülönülő oszlophelyek (2. kép 5-6). Különösen érdekes Jászapáti 318. sírja, amelyben a sarokoszlopokon kívül az oldalfalba mélyedő oszlophelyeket is megtaláljuk (2. kép 7). Az utóbbi három eset tökéletesen megfelel a néprajzi leírások nyomán „sasfás" szerkezetűnek nevezhető sírok egyik változatának.

13 Különös viszont a jászapáti sír, ahol a 3 pár oldalt elhelyezett, a koporsót védő faépítményt tartó gerendán kívül a 4 sarokban is találunk cölöpnyomokat. Ezek szorosan a sarkokban vannak, kérdés, hogy összefüggésbe hozhatók-e a koporsóval. Hiszen ha a koporsó pont akkora méretű lett volna, mint maga a gödör, lehetetlen lett volna azt leengedni. Azonban az is kérdéses, hogy mi szükség lett volna sarokoszlopokra a koporsóvédő faépítményhez a 3 pár, oldalfalba süllyesztett „sasfa" mellett? Ilyen szerkezetű koporsóvédő faépítményre nemhogy régészeti, de néprajzi példa sincs. A fából ácsolt, koporsót védő sírkamrák egy további szép példáját láthatjuk a keszthelyi avar kori (bár etnikumát tekintve germán) sír esetében.

14 Az ellenérvek szerint további megközelítési módot kínálnak a sírgödrök méretei. A késő avar kori sírgödrök átlagos hossza 180-200 cm, azonban nem ritka a 200 cm feletti hosszúság sem. Szélességük pedig 70 cm körül van.

15 A legpontosabb adatokat szolgáltató tápi temetőben ugyanakkor a koporsók méretei is pontosan meghatározhatóak: 11 Pl. Jászapátiban 2-2,5 cm széles barna csikók jelezték a koporsók méreteit (MADARAS 1994,102), Kölked-Feketekapu-B 334. sírjában ugyancsak kb. 2 cm-es elszíneződés jelentkezett (KISS 2001,114), míg Tápon is általában egészen vékony korhadékcsík jelezte a koporsó vonalát (TOMKA 1979, 57). 12 Az ácsolt ládák legegyszerűbb változata hasítással nyert deszkákból készült, melyeket árkolással illesztettek egymáshoz, akárcsak az oldalfalakat összekapcsoló sarokoszlophoz — az utóbbi kezdetben természetes fatörzs (K. CSILLÉRI1951,235). A ládák koporsóként való felhasználására és a sírgödör hasonló eljárással való kideszkázására ld. TOMKA 1979, 84, illetve uő. K. KOVÁCS 1944, 143 nyomán! 13 A sasfák elhelyezésének kétféle módja ismert néprajzi adatok alapján: 1. A sírgödörbe 3 pár gerendát vernek le úgy, hogy azok vége a koporsónál kb. 10 cm-el magasabban legyen. Van olyan változat is, amikor a sírgödör falába egymással szemben 3 pár lyukat fúrnak, és ezekbe pászítják bele a gerendákat. Ezután a gerendákat hosszában és keresztben is fával kötik össze, majd miután a koporsót leeresztették, a gerendák tartotta fakeretre gerendákat/deszkákatfektetnek, melyek a koporsót védik a földtől. 2. A másik megoldási mód: a sírgödör 4 sarkába ütik le a sasfákat (WICKER 1990, 32, további irodalommal). 14 A 35 cm magas koporsót legalább 80 cm magas sírkamra védte (MÜLLER 2000, Abb. 3, 9, 355). 15 Néhány példa: Solymár: átlagos h.: 187 cm, sz.: alig 60 cm (TÖRÖK 1994, 27); Malimba alsó réteg: h.: 182 cm, sz.: 61 cm, felső réteg: h.: 185 cm, sz.: 63 cm (TÖRÖK 1998, 69, 95); Alattyán: h.: 170-210 cm, sz.: 70-90 cm (KOVRIG 1963, 61); Kun-