A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

LÁSZLÓ János: Vaseszköz lelet Tatabánya-24. Lelőhelyről

Fenékpusztán (MÜLLER 1982, 112, 865) és a Vonyarcvashegyen (MÜLLER 1982, 220-221, 879) talált darab is a római korhoz köthető, bár ez utóbbit hossza és az ehhez képest kisméretű pengéje miatt valószínűleg hasogató ekének használták. 4. Ekevas (2. kép 3): lapát alakú, nagy, vaskos ekevas, nyitott, rövid, kifelé szélesedő köpűs, egyenes vállú, ívelt pengéjű, nádolt éle kissé kopott, jobb oldalán a penge korrodálása miatt kissé kihajlik. Hátoldalán ormószerű kiemelkedést alakítottak ki. H.: 26,3 cm, sz.: 22 cm, a köpü h.: 6-6,5 cm, a köpű sz.: 17,5 cm. TBM ltsz.: 2002.3.3. A vállas, szimmetrikus ekevasak a római hódítástól a népvándorlás koráig voltak használatban (MÜLLER 1982, 427), keltező értékük így igen csekély. Hasonló, bizonytalan lelőhelyű darab került elő Csabrendekröl (MÜLLER 1982, 326, 895), valamint Csesznekröl (MÜLLER 1982, 329, 896), mindkettő a római korra keltezhető. Tárgyalt darabunk rövid kopüjével, egyenes vállával és széles pengéjével a ritkábban előforduló, lapát alakú ekevasak közé tartozik. ÖSSZEGZÉS A 24. lelőhely vaseszköz leleteit együtt kell vizsgálnunk, semmi sem utal ugyanis arra, hogy a tárgyakat külön-külön rejtették volna el. Az ekevas és a csoroszlya minden bizonnyal egy túróeke része lehetett. Ekevas és csoroszlya együttes előfordulása nem túl gyakori, a római korban az ekék mintegy 25-30%-a volt csoroszlyával felszerelve (MÜLLER 1982,438), a népvándorlás korában is hasonló az arány. Mivel a csákánykapák funkciójának meghatározása bizonytalan, a köves, kötött talajú területek feltörésén, művelésén túl nem elképzelhetetlen az sem, hogy a baltával együtt famegmunkálásra használták, talán a müvelésre kiválasztott terület növényzetét távolították el és dolgozták fel velük. Az eszközök korának pontosabb kormeghatározása azonban kissé bizonytalan. A vállas, szimmetrikus ekevasak ugyan a római hódítással terjedtek el Magyarország területén, de még a népvándorlás korában is találkozunk velük: így ekevasunk önmagában nem lehet kormeghatározó. A lelőhelyen talált csoroszlya négyzethez közelítő téglalap keresztmetszetével biztosan keltezhető a római korra (MÜLLER 1982,435), bár megjegyzendő, hogy a népvándorlás korban is előfordulnak hasonló nyélkeresztmetszetek. Mint említettük, irtókapánk párhuzama talán 2-3. századi környezetből került elő, ugyanakkor a nyélirányban ívelten megnyújtott köpű többnyire már a népvándorlás korra jellemző. Hasonló a balta köpűkiképzése is, azonban annak vaskos, négyszögletes, megnyújtott foka még a római időszak sajátja (MÜLLER 1982, 458). Az említett jellegzetességek alapján úgy gondoljuk, hogy a vaseszközöket a késői római korban vagy esetleg a korai népvándorlás korban használhatták. Minderre megnyugtató választ akkor adhattunk volna, ha a pontos leletkörülmények és rétegek rögzíthetők lehettek volna.

7 IRODALOM MÜLLER 1982 Müller R.: A mezőgazdasági vaseszközök fejlődése Magyarországon a késővaskortól a törökkor végéig I—II. — Die Entwicklung der eisernen Agrargeräte in Ungarn von der Späteisenzeit bis zum Ende der Türkenherrschaft. ZGY 19, Zalaegerszeg 1982. PALÁGYI 2000 K. Palágyi S.: Római kori villák újabb vaseszközei a veszprémi Laczkó Dezső Múzeumban. — New iron implements from the roman villas in the Veszprém Museum "Laczkó Dezső". VMMK21 (2000)21^10. 7 A dolgozatot Müller Róbert (BM) lektorálta, munkáját köszönöm.