A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

MÁRK László: A szarmata népesség temetkezési rítusairól, vegyészszemmel

gyarázata az lehet, hogy a csontokba idegen anyagokból (pl. növényekből) bekerülő Mg-nak nincs az endogén Mg-vegyületekhez hasonló „konzerváló" tulajdonsága. A jó megtartású füzesabonyi leletek esetében a Mg-koncentráció minden esetben alacsonyabb. Az egyes mintákra vonatkozó elemkoncentrációk megfelelően csoportosítva láthatók (3. kép 5). Ezeken az ábrákon megfigyelhető, hogy az összetétel változása a Mn, Cu, Zn és Sr esetében szignifikáns eltéréseket és csökkenő tendenciát mutat. Látható, hogy az említett elemek mennyisége a szennyezett mintákban jelentősen alacsonyabb. A röntgendiffrakciós (XRD) vizsgálatok eredményei

10 A röntgendiffrakciós mérések összesített eredményét a 3. kép 6-on mutatom be, mely diagrammon jól látszik, hogy a referenciaminták kalcium-karbonát tartalma jóval magasabb, mint a „szennyezett" csontleleteké. így ezen elemzések eredményei azt tükrözik, hogy a csontok minősége között megfigyelhető eltérés főként a karbonátok lebomlásának tulajdonítható. A CSONTKEMIAI VIZSGALATOK EREDMÉNYEINEK ERTEKELESE Vizsgálataink során számos, gyakran ellentmondásos eredmény született. Leszögezhetjük azonban azt, hogy a csontkémiai elemzések fejlődése érdekében főleg az alacsony koncentrációiban előforduló összetevők vizsgálata tűnik kiemelkedően fontosnak. A fosszilis csontszövetet alkotó mikroés nyomelemek analitikai vizsgálatára számos példát vehetünk az eddigi szakirodalomból, azonban ezek a munkák többnyire az egykori táplálkozási szokások felderítése érdekében születtek (KEEGAN 1989; OLSEN-SHIPMAN 1988). Viszonylag kevés az olyan tanulmány, amely az elhunytak nemének, korának, vércsoportjának meghatározását tűzi ki célul, illetve a leletek beágyazódásának, korróziójának, dekompozíciójának problematikájával is foglalkozna

11 (LENGYEL-NEMESKÉRI 1964; LENGYEL 1968; LENGYEL 1972; LENGYEL 1973; LENGYEL 1975; LENGYEL 1977; LENGYEL 1980; LENGYEL 1982; LENGYEL 1984; MÁRK 2002; NICHOLSON 1996). Az eddigiekből kitűnik, hogy a fosszilis csontleletek analitikai vizsgálata nem csupán igen összetett folyamat, hanem az eredmények kiértékelése során gyakran olyan ellentmondásokba ütközhetünk, amelyekre jelenlegi ismereteink nem szolgáltatnak kielégítő választ. Az elvégzett elemzések során számos vizsgálati módszer régészeti alkalmazását és annak korlátait ismertük meg. Reményeink szerint ezen kémiai módszerek rutinszerű használata az antropológiai, régészeti, paleozoológiai, őslénytani és őskörnyezettani kutatások jelentős kiegészítője lesz. A vizsgálatok eredményeiből megállapítható, hogy a lelőhelyen megfigyelt erős csontkorróziót a csontokon megfigyelt anyag okozta, amely a leletek szervetlen karbonátvegyületeit lebontotta. A tapasztalatok alapján a Ca/P arány megközelítőleg állandónak mutatkozott, amely arra is utalhat, hogy a csontszövet főtömegét felépítő apatitszerü kristályokat a kialakult savas környezet nem bontotta meg számottevően. Ebből következően a fosszilis csontokat alkotó viszonylag alacsony koncentrációban jelen lévő vegyületek koncentrációváltozásai igen jelentősen befolyásolják a csontlelet dekompozícióját. Az egyes madarasi mintákban talált idegen anyag genetikai hovatartozását illetően a következő megállapítások vonhatók le: (i) a kérdéses anyag savas karakterű; (ii) a szennyezett csontokban a dekompozíció fokához mérten meglepően magas a magnéziumtartalom; (iii) a TG-, DTG-elemzések (80%-os tömegcsökkenés 500 °C-ig) arra engednek következtetni, hogy a kérdéses anyag szerves eredetű, ennek megerősítése érdekében egyéb egyszerű kísérletet végeztünk el (pl. égetési és oldhatósági próbák). 10 A csontleletek és a különböző referenciaanyagok (pl. mészkő, márvány, dolomit, kalcium-karbonát) XRD vizsgálatait annak érdekében végeztük el, hogy megbizonyosodjunk arról, hogy a minták nagyfokú korróziója a csontszövet karbonáttartalmának lebomlása miatt következett-e be. 11 Lengyel L: Paleoszerológiai vizsgálatok eredményeinek populációgenetikai értékelése. Doktori értekezés tézisei. Budapest 1982. Márk L.: Régészeti leletek multidiszciplinális elemzésének kémiai megfontolásai. Szakdolgozat. Szeged 2001, 47-66.