A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

MÁRK László: A szarmata népesség temetkezési rítusairól, vegyészszemmel

Antropológiai leletek analitikai elemzése Az elemzés protonindukált röntgenemissziós analízissel (PIXE) történt, amelynek eredményeit a 3. táblázat szemlélteti. Amelyik mintában az adott elemet nem detektáltuk, ott kurzív betűtípussal a detektálási határt adtuk meg. Az As mennyisége a detektálási határhoz képest rendkívül alacsony, így ezek az adatok nem nyújtanak megbízható mformációforrást. Az mhl95-ös mintán 4 mérési pontot jelöltünk ki

9 a mérési reprodukálhatóság megvizsgálása céljából, amely az eredmények tanulsága szerint igen jónak mondható. Az analizált értékek összege nem adja ki az elvárható 100%-ot, mivel vannak olyan komponensek, amelyek ezzel a műszerrel nem detektálhatok (pl. oxigén). Az alkalmazott részecskegyorsító nagy energiaigénye és kihasználtsága miatt az egyhetes működési ciklusból csupán másfél nap mérési időt kaphattunk, ezen idő alatt 13 mérésre volt alkalmunk. Az alacsony mérésszámot azonban valamelyest ellensúlyozza a módszer érzékenysége és a kapott adatok várható pontossága. A Madarason tapasztalt jelenség értelmezése szempontjából célszerűnek tartottuk olyan összehasonlító diagrammok készítését is, amelyeken a füzesabonyi minták nem szerepelnek. A madarasi leletek kalcium- és foszforkoncentrációja alakulásának tanulmányozásakor megfigyelhető, hogy a foszfor koncentrációja kissé magasabb a szennyezett mintáknál, mint a referenciaanyagoknál. A kalcium esetében éppen ellenkezőleg alakul a dolog, a referenciákban nagyobb a mennyisége. Ugyan az eltérések nem szignifikánsak, a jelentőségük mégis nagy. A csontszövetben a Ca/P arány megközelítőleg állandó, így azt várhatnánk, hogy az alacsonyabb kalciumkoncentráció alacsonyabb foszforértéket von maga után. A vizsgálati adatok átlagai azonban első közelítésben azt tükrözik, hogy az említett arány megbomlott. Ha az eredményeket összehasonlítjuk mindhárom mintacsoport esetében, akkor arra a következtetésre juthatunk, hogy a füzesabonyi lelőhelyen az arány még inkább eltolódott. Valószínűleg a jelenség magyarázata abban rejlik, hogy a savas környezetben a kalcium „mozgékonyabb" elem, mint a foszfor, így annak értéke nagyobb mértékben csökken az eltelt idő függvényében. A füzesabonyi lelőhely talajának savas karaktere pedig hozzájárult ennek az aránynak az eltolódásához. Azonban az átlagértékek használata ebben az esetben torzítást eredményez, mivel az egyes mintáknál az abszolút értékek különböznek ugyan, de azok aránya nem követi ezt. Ha nem az átlagértékeket, hanem az egyes minták Ca és P tartalmának diszkrét értékeit tanulmányozzuk, akkor merőben más kép tárulkozik elénk. A kalcium és foszfor koncentrációjának alakulása tökéletesen követi egymást mindhárom mintatípus esetében (2. kép 7). Ha a Ca/P arányt ábrázoljuk és a pontsorra egyenest illesztünk, annak egyenlete jól reprezentálja a Ca/P értékét. A Ca/P hányados értékeinek alakulását figyelhetjük meg a 3. kép 1-en. Ezen adatok alapján látható, hogy a Ca/P hányados — a szakirodalomnak megfelelően — azonos korú leletek esetén jó közelítéssel állandónak tekinthető. Értéke a hun kori szarmata csontleleteknél 2,15 körül van. A recens mintákra vonatkozó adat 1,667. így megállapítható, hogy a beágyazódás során a Ca mennyisége gyorsabban csökken a csontokban, mint a P-é. Azonos lelőhelyről származó csontminták esetében a Ca/P arány pontos meghatározása talán alapja lehet egy relatív kronológia felállításának. A főalkotók elemzésénél a csontszövet nyomelem-analitikai vizsgálata több információt hordozhat a madarasi lelőhelyen tapasztalt jelenség magyarázatát illetően. A madarasi minták esetében jelentős eltéréseket találunk a Al, S, Fe, Mn, Cu, Zn és Sr koncentrációban (3. kép 2-3). A füzesabonyi minták összetételénél (3. kép 4) látható, hogy a kén, vas, mangán, réz, cink és stroncium mennyisége jóval alacsonyabb a szennyezett mintáknál, mint a referencialeleteknél. Ezen elemek koncentrációinak alakulása feltehetően ugyancsak a csontleleteket károsító anyag savas karakterének köszönhető. Tehát az említett nyomelemek a savas környezet hatására kioldódhattak a csontszövetből. Figyelemreméltó a magnézium mennyisége is, amely a madarasi mintákban több mint egy nagyságrenddel meghaladja az irodalmi értéket (LENGYEL 1972, 155). A Mg-tartalom és a csontok dekompozíciója között szoros összefüggés van, tehát ha a csontszövetben a Mg koncentrációja a fiziológiás szint alá esik, akkor a csontok korróziója felgyorsul. Jelen esetben a Mg koncentrációja nem támasztja alá ezt az összefüggést, ennek egyik ma9 A jelölés értelemszerűen mhl95a, mhl95b, mhl95c, mhl95d.