A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

MÁRK László: A szarmata népesség temetkezési rítusairól, vegyészszemmel

gezni (LENGYEL 1972, 155). Azonban a magas hőmérséklet alkalmazása nem célszerű, mivel a minta egyes alkotói nem kívánt bomlást, változást szenvedhetnek, valamint a zavaró szerves vegyületek már alacsonyabb hőfokon is teljesen elbomlanak (MÁRK 2002). Az optimális hamvasztási hőmérséklet megismerése érdekében a porminták 0,1-0,1 g-ját derivatográfban égettük el. Az égetés során levegő atmoszférát, 800 °C maximális hőmérsékletet és 160 perc felfűtési időt alkalmaztunk. A kapott TG

5 és DTG

6 görbék elemzéséből pontosan kiderült, hogy az antropológiai leletek teljes szervesanyag-tartalmának elbomlása a 400-500 °C-os hőmérséklettartományban következik be. Ebből adódóan a mintákat 550 °C-on hamvasztottuk el. A termikus elemzések kiértékeléséhez négy jellemző TG és DTG diagrammot választottunk ki és mutatunk be (2. táblázat, 2. kép 1-6). A DTG görbék elemzése során több megfigyelést is tehettünk a mintákat alkotó komponensek relatív arányával kapcsolatban. A referenciaként használt minták diagrammjainál az irodalmi értékeket tükröző adatokat figyelhetünk meg (KISZELY 1973; WEBB-KRÜGER 1970, 307-337). A görbéken három nagy tömegcsökkenés látható (2. kép 1-2). Az első 70 és 110 °C között észlelhető, ebben a tartományban a fizikailag kötött víz távozik el a mintából. 200^460 °C között figyelhető meg a második legmarkánsabb tömegváltozás. Ebben a hőmérséklet-tartományban többnyire a szerves anyagok elbomlásának lehetünk tanúi. A lépcső magassága alapján a minta ca. 20% organikus összetevőt tartalmaz. Az utolsó lépesben nagyjából 600 és 800 °C között észlelhető egy kisebb változás. Ennél a szakasznál azonban a referenciaminták sem mutatnak egységes képet. A Füzesabonyból származó lelet utolsó lépcsője kicsi, mintegy 0,26%-os tömegcsökkenésnek felel meg. Ellenben a madarasi minta elemzéséből származó görbe ugyanezen szakaszán a változás 4,7-5%. A szóban forgó változás a karbonátok elbomlásához köthető. Ezt a kijelentésünket a CaCC>3 összehasonlító mintákkal végzett elemzések és az irodalmi adatok is alátámasztják (MACKENZIE 1970). Az itt tapasztalható anomália a lelőhelyek eltérő talajtani adottságaiból ered, ugyanis a füzesabonyi területre az erősen savanyú,

7 míg a madarasi lelőhelyen a meszes, bázikus

8 karakterű talajtípusok a jellemzőek. A füzesabonyi leleteknél megfigyelhetjük, hogy az erősen savas közeg a csontok anorganikus karbonátjait elroncsolta. Az ismeretlen eredetű anyagot tartalmazó leletek termikus vizsgálatakor regisztrált görbék kiértékelésekor az előzőektől eltérő eredményeket kaptunk (2. kép 3-4). A kötött víz eltávozása miatt tapasztalható tömegcsökkenés hasonló a fent említetthez. A szerves anyagok elbomlását jellemző második lépcső ezeknél a mintáknál nagyobb, mintegy 35 és 55-60%-nyi tömegcsökkenést mutat. A legtanulságosabb az utolsó szakasz, mikor a karbonátok bomlásának hőmérséklet-tartományában az egyik „szennyezett" mintánál sem tapasztaltunk jelentős tömegváltozást. Ez csak úgy lehet, hogy a mintákból a karbonát már korábban eltávozott. Véleményünk szerint a csontokkal érintkező ismeretlen eredetű anyag hatására a leletek karbonát-tartalma lebomlott. A csontokban és azok felszínén található szerves anyagról további derivatográfiás elemzési görbéket készítettünk (2. kép 5). A görbe lefutása a vártnak megfelelő képet mutat. Az eltérés a szerves anyagok mennyiségében jelentkezik, mivel itt a tömeg 80%-a elbomlott a 200 °C és 530 °C közötti tartományban. A harmadik változás teljesen eltűnt, mivel ez a szerves anyag karbonátokat egyáltalán nem tartalmaz. További derivatográfiás vizsgálatokat végeztünk úgy, hogy a szóban forgó „rejtélyes" anyagot a csontokból eltávolítva magát az anyagot és külön a vele érintkező csontot elemeztük. A vizsgálatok eredményei a csontmintánál (2. kép 6): A kötött víz mennyisége nem mutat változást. A szerves anyagok bomlási lépcsője 170 °C-tól 490 °C-ig tart. A folyamat során a tömegveszteség ca. 17%, amely érték normálisnak mondható. A harmadik periódusban a súlycsökkenés 0,18%, amely jelen esetben 1,9 mg tömegdeficitnek felel meg. 5 Termogravimetria. 6 Derivativ termogravimetria. 7 Erősen savanyú agyag és erősen savanyú, kötött vályog. 8 Meszes vályog és meszes, közép-kötött vályog.