A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

KOÓS Judit: Késő bronzkori edénylelet Északkelet-Magyarországról

nyugati halomsíros formákra emlékeztet. Párhuzamaikat — jóllehet csak részleteiben —, de a bajorországi anyagban is felfedeztük (HOCHSTETTER 1980, 44. t. 1,45. t. 1). A fazekak esetében is felfigyelhetünk a morvaországi leletekkel való hasonlatosságra, amennyiben itt is alkalmazzák a plasztikus bordadíszt az S profilú edények oldalán (PODBORSKY et al. 1993). A fülekkel szembeni oldalon felmagasodó perem kedvelt formai megoldása az oszlári fazekastermékeknek, amely a kisméretű füles bögréktől a nagyméretű fazekakon át többféle edénytípuson megfigyelhető. Ez a peremkiképzés egyébként a település későbbi időszakából származó edényekre jellemző leginkább, a R BD-HA-korú kerámiára. Hasonló eredményre jutott Kállay Ágota a battonyai edénydepó vizsgálata során (KÁLLAY 1986,164,4. kép). Összegezve az edények típusáról mondottakat, úgy véljük, hogy a leletegyüttes edényei formájukat és díszítésüket tekintve jellegzetes darabjai a halomsíros kultúrkörnek, ezen belül is a középDuna-vidéki halomsíros kultúra középső szakaszának kedvelt fazekas termékei. A rendelkezésünkre álló párhuzamok alapján kronológiailag a Reinecke bronzkor C időszakra helyezzük az edényleletet. LELOKORULMENYEK, FUNKCIÓ A szájukkal lefelé fordított fazekakat és az egymásnak támasztott, ugyancsak leborított tálakat úgy helyezték a gödörbe, hogy előtte égett, hamus, faszenes hulladékot szórtak bele (1. kép 1). Miután a leleteket a késő bronzkori település egyik gödrébe rejtették, ez esetben nem könnyű eldönteni, hogy milyen indítékkal kerültek a földbe: szakrális vagy profán meggondolásból? Ez a kérdés minden ilyen jellegű, településen belüli edénylelet esetében nehezen megválaszolható (CZYBORRA 1997, 88). A nyugat-európai és a morvaországi kutatás külön csoportként kezeli azokat a leletegyütteseket, amelyeknél szájukkal lefelé helyezik el az edényeket a gödörben (SCHAUER 1996, 408, 7. kép 1; LAUERMANNHAHNEL 1999, 99; PALÁTOVÁ-SALA§ 1999, 108). Az ausztriai Großmugl I depólelet lelőkörülményei is hasonlatosak az oszlárihoz, ahol egy települési gödör égett hulladékai is a gödörben hevertek (LAUERMANN-HAHNEL 1999, 99). Annak a körülménynek, hogy bizonyos edénycsoportokat szájukkal lefelé fordítva helyezték a gödörbe, minden bizonnyal szakrális jelentősége van. Nem lehettek tehát a háztartás edénykészletének részei, nem rejthettek beléjük semmit, nem használhatták tárolásra sem ezeket a tálakat és fazekakat. Kultikus-rituális motivációja lehetett az ily módon történt elhelyezésnek, amikor is talán egy szertartást követően, valószínűleg valamilyen számunkra ismeretlen ok miatt további használatuk tabu volt (ECSEDY 1983, 71; KRENN-LEEB 1999, 57). Hasonló módon, szájjal lefelé rejtették földbe a morvaországi Budkovice, Musov, Uhfice és Vetefov 3 kerámiadepó edényeit is, hozzátéve, hogy e lelőhelyek közül csak az utolsó felel meg korban az oszlárinak (RB C), a többi három jóval idősebb (RB A1-A3 korúak) (PALÁTOVÁ-SALAS 1999, 103-104, 112). Cseh területekről származik a lednicei és leiovi edénylelet, melyek esetében ugyanezen szokás figyelhető meg. Mindkét együttes a halomsíros kultúra nyugat-csehországi csoportjába tartozik, s összetételüket, földbe helyezésüket tekintve párhuzamai lehetnek az oszlári anyagnak (PODBORSKY et al. 1993, 173. t.; LAUERMANN-HAHNEL 1999, 99). A. Stapel a bronzkori településeken megismert földbe rejtési szokások vizsgálata során részletesen foglalkozott az elrejtés okaival, a lelőhelyek elemzésével. Ervelése, mely szerint az edények deponálása profán és kultikus motivációból történhetett, depónk értékelése szempontjából fontos lehet. Az utóbbi csoport feltűnő jellegzetessége a tűz használata, az égési réteg megjelenése a gödörben, az edények összeállításának különlegessége, valamint az edények használata. Véleménye szerint ezek ún. „szakrális hulladékok", amelyek éppen a későbbi profanizálódástól óvták meg a település egy részétől ily módon elkülönített gödröt és annak tartalmát (STAPEL 1999, 263). Az ilyen típusú gödrök kultikus jelentőségével C. Eibner is egyetért (EIBNER 1969, 47-48). A kerámiadepók e kategóriájánál minden egyes esetében kizárható az értékes tárgyak elrejtésének gondolata, sokkal inkább a kultikus szertartáshoz szükséges edényekről történő kegyeletes lemondás állhat a földbe rejtés hátterében (NEUGEBAUER etal. 1999, 42). Az oszlári edénylelet tárgyait minden bizonnyal ugyanazon fazekas munkájának tekinthetjük. Egy kivételével mindegyik teljes szépségében megmaradt, gondosan kidolgozott, s még a fazekakat is a finomkerámia kategóriájába sorolhatjuk. Véleményünk szerint nem egy mindennapi használatú asztali készletről beszélhetünk, sokkal inkább egyfajta ünnepi rituálé részének tekinthető együttesről.