A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)

KOÓS Judit: Késő bronzkori edénylelet Északkelet-Magyarországról

2. Világosbarna-fekete foltos, apró kaviccsal soványított, egy fülű, ferdén vágott peremű tál (2. kép 2). Pereméből kis rész letörött. Ma.: 8,6 cm, szá.: 22 cm, fá.: 7 cm. 3. Világosbarna színű, apró kaviccsal soványított, vízszintesen kihajló peremű, egyfülű tál (2. kép 3). Pereméből kisebb részek hiányoznak. Ma.: 9,2 cm, pá.: 23,4 cm, fá.: 8 cm. 4. Világosbarna-fekete foltos jói iszapolt, belül fényezett, egyfülű, ferdén vágott peremű tál (2. kép 4). Ép. Ma.: 10 cm, pá.: 26 cm, fá.: 10 cm. 5. Barna-fekete foltos, finoman iszapolt, kívül-belül fényezett felületű, egyfülű, ferdén vágott, felcsúcsosodó peremű tál (2. kép 5). Ép. Ma.: 9,5 cm, pá.: 23,8 cm, fá.: 5.4 cm. 6. Barna-szürke foltos, kívül-belül fényezett felületű, egyfülű, ferdén vágott, kicsúcsosodó peremű tál (2. kép 6). Ragasztott, kiegészített. Ma.: 7,7 cm, pá.: 21 cm, fá.: 4.5 cm. 7. Sárga-szürke foltos, apró kaviccsal soványított, öblös hasú, kihajló peremű, éles váll vonalú fazék (2. kép 7). Felületén fényezés nyomai. Széles, lapos szalagfüle a peremből indul és a hasvonalra támaszkodik. A füllel szembeni oldalon a perem felmagasodik. Három, vállvonalából kiinduló, háromszög alakú, plasztikus borda díszíti. Ép. Ma.: 17,5 cm, pá.: 15 cm, fá.: 8 cm. 8. Sárga-szürke foltos, kisméretű, jól iszapolt, fényezett felületű, öblös hasú, kihajló peremű fazék (2. kép 8). Széles, lapos szalagfüle a peremből indul és a hasvonalra támaszkodik. A füllel szembeni oldalon a perem felmagasodik. Három, vállvonalából kiinduló, háromszög alakú, plasztikus borda díszíti. Ép. Ma.: 13,5 cm, pá.: 13,5 cm, fá.: 6 cm. Az elmúlt években több cikk is megjelent a bronzkori edényleletekről, melyben szerzőik a tárgyak értékelése mellett különös figyelmet szenteltek az elrejtés lehetséges okai, módozatai vizsgálatának. Egy kora bronzkori edényegyüttes kapcsán Tóth Katalin foglalkozott részletesen a kérdéssel, a földbe rejtés módjának és okának kutatása során pedig kitért a késő bronzkori leletekre, így az oszlárira is (TÓTH 1999, 27-50). V. Szabó Gábor a Tiszacsege-Sóskáson előkerült, a Gáva-kultúra emlékanyagába sorolható edénylelet feldolgozásához kiterjesztette a kutatásait az egész Kárpát-medencére. A különböző korú bronzkori leletgyüttesek földbe kerülésével, összetételével és funkciójával kapcsolatos megállapításai általános érvényűek.

4 AZ EDENYLELET TÁRGYAI Az Oszlár-Nyárfaszögben több éven keresztül folytatott kutatatásunk során a településnek egy objektumokkal sűrűn szabdalt részén került felszínre egy olyan gödörkomplexum, amelynek középső tagja az edényleletet tartalmazó gödör (1. kép 3). Szerencsékre a más korszakba tartozó objektumok nem bolygatták meg ezt a gödröt, így lelőkörülményei hitelesek. Az edények ismeretében nem kétséges, hogy azok a késő bronzkor fazekasságának termékei. A leletegyüttes kétféle táltípust tartalmaz, melyek közül kettő felcsúcsosodó peremű, a perem alatt apró szalagfüllel (2. kép 6-7). Ez a típus jellegzetes darabja a halomsíros kultúra fazekasságának, széles körben elterjedt, kedvelt forma. Többféle variációban készítették, de az alaptípus változatlan. Magyarországon a debreceni edényleletből is ismert néhány példány (POROSZLAI 1982, 75-100),

5 de ez a fajta tál megtalálható a magyarországi halomsíros temetők sírkerámiái között is (KOVÁCS 1975; TROGMAYER 1975, 188. sír 3, 356. sír 4, 388. sír 1, 467. sír 2). Az ausztriai halomsíros területekről két olyan edényleletet is találunk, amelyekben ez a jellegzetes forma fellelhető: Franzhausen (NEUGEBAUER et al. 1999, 26. kép 1-9), Großmugl I (LAUERMANN-HAHNEL 1999, l. t. 9, ll). Míg előbbit az idősebb halomsíros időszakra, utóbbit a R BC végére keltezik a leletközlők (NEUGEBAUER et al. 1999, 30; LAUERMANN-HAHNEL 1999, 99). Raktárleletünk másik csoportjának táljai eltérő méretben bár, de szintén egy típust képviselnek (2. kép l^í). Az élesen kihajló nyakperem, az enyhén profdált fenékrész nem ismeretlen a morvaországi halomsíros anyagban sem, ahol a lednicei kerámiadepóban mind ez, mind az előző, felcsúcsosodó peremű forma előfordul (PODBORSKY et al. 1993, 173. t.). A két eltérő méretű, de formailag, kidolgozásban és díszítésben azonos fazék jellegzetes S profiljával, peremből induló széles szalagfülével ugyancsak a 4 V. Szabó G. a Fiatal Óskoros Kutatók I. Összejövetelén tartott előadást ! 997-ben, Debrecenben „ Késő bronzkori edénydepó Tiszacsege-Sóskásról. (Adatok a kerámia deponálás problémájához) " címmel. Az oszlári depólelet tervezett feldolgozásához bocsátotta rendelkezésemre egyelőre még csak kéziratos formában meglévő dolgozatát. Szívességét e helyütt is köszönöm. 5 A szerző bőséges szakirodalommal igazolja azt a tényt, hogy ez a tárgytípus az egész halomsíros körben elterjedt Németországtól Jugoszláviáig (POROSZLAI 1982, 23. j.).