A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 9. (Szeged, 2003)
KOÓS Judit: Késő bronzkori edénylelet Északkelet-Magyarországról
KÉSŐ BRONZKORI EDÉNYLELET ÉSZAKKELET-MAGYARORSZÁGRÓL KOÓS Judit Az M3-as autópálya Borsod-Abaúj-Zemplén megyei szakaszának kutatásai során a megye délkeleti részén, Oszlár község Nyárfaszög nevü határrészében került sor egy 2,5 hektár területű feltárásra (KALICZ-KOÓS 1997). A fúráspróbákkal és ásatással átkutatott település a Hejő és a Tisza kelet-nyugati irányú eróziós síkjának peremén fekszik. Nyugati részén a Hejő egykori, igen előrehaladott feltöltődési állapotban lévő medre, keletre pedig a Tisza egyik, a folyószabályozások idején levágott ága látható. 1 A lelőhely elhelyezkedését világosan meghatározzák az őskorban állandóan vagy csak időszakosan vízzel borított felületek. A Hejő egykori medrébe benyúló földnyelvet gyakorlatilag egész évben víz vette körül, így a védelmi lehetőségei is igen jók lehettek. Kedvező földrajzi adottságai miatt több korszakban is lakóhelyül választották ezt a földnyelvet. Legkorábbi lakói a kora bronzkori Makó-kultúra népessége (Kr. e. 3. évezred közepe). Ezt követően a késő bronzkorban (Kr. e. 13. század) történt intenzív benépesülése, majd talán valamilyen környezeti-éghajlati, vízrajzi változásnak köszönhetően ismét hosszabb szünet következett. Legközelebb csak a római császárkorban (2-4. század) találkozunk a félsziget lakóival, a szarmatákkal. A település legkésőbbi lakói (valószínűleg avarok) a 7-9. században építették kisméretű, kőkemencés házaikat. Az Oszlár-Nyárfaszögben feltárt település több mint ezer objektumának jelentős része késő bronzkori, mely emlékanyagról az ásatás kezdeti időszakában azt gondoltuk, hogy az a Berkesz-kultúra sajátja. A teljes települési terület feltárása után azonban ez a véleményünk módosult. Eszerint a lelőhelyen napvilágra került késő bronzkori leletanyag egy olyan hosszú időn keresztül (RB C-HA1) lakott településről származik, ahol a fazekasságban és a fémművességben egyaránt felfedezhetjük a több irányból érkező hatásokat, melyek e két leletcsoport sokszínűségét adják. 2 A település korai időszakának emlékei között a domináns halomsíros kultúra mellett a Piliny-kultúra hatását is megfigyelhetjük, míg a késői periódusában a leletanyag egyértelműen a Tisza-vidéki RB D-HA1 korú leletegyüttesekkel mutat hasonlóságot. Az alább bemutatásra kerülő edényleletet a korai időszakba tartozónak véljük. A lelőhely legfeltűnőbb különlegessége, hogy az ásatás teljes területén feltárt bronzkori objektumok jelentős része nem a mindennapi használatra létesült. Több olyan objektum is napvilágra került, amelyek minden bizonnyal szakrális jelentőségűek voltak. Ezek közé soroljuk azt a gödröt is, amelynek tartalma egy összetételében, elhelyezési módjában sajátos edénydepó volt (1. kép 2). 887. objektum (IV/R szektor): kerek, kiszélesedő oldalú, egyenetlen aljú gödör, egy gödörkomplexum középső tagja (1. kép 1). M.: 120 cm. Az edénylelet 60 cm magasságban jelentkezett. Hat darab szorosan egymásra borított, nagyjából egyforma, finom kidolgozású, kihajló, kicsúcsosodó peremű tál mellett két, ugyancsak szájjal lefelé borított fazék hevert a gödörben, szorosan egymásra, egymás mellé rakva. A gödör betöltése erősen faszenes volt, míg az edénylelet alatt rétegenként elkülönithettük a hamus, faszenes és vörösre égett földcsíkokat. Az edények leírása 3 1. Világosbarna-szürke foltos, jól iszapolt, fényezett felületű, egyfülű, ferdén vágott peremű tál (2. kép 1). Fenékrésze töredékes. Ragasztott. Ma.: 9 cm, szá. : 23,5 cm. / A település környezetrekonstrukciós vizsgálatáról ld. KOÓS 1998, 501-506! 2 A telepről előkerült fémtárgyak és öntőminták értékelését egy Nagybányán/Baia Mare (Ro) 1998-ban rendezett konferencián adtuk közre, ld. KOÓS 2001! 3 A leletanyagot a miskolci Herman Ottó Múzeum őrzi. Leltározatlan.