A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor: Kora bronzkori temető és település a kiskundorozsmai Hosszúhát-halmon

Nagyrév-kultúra leletei között ismertet (BÓNA 1963, Pl. XI. 9; KULCSÁR 2000, 51). Ugyanitt egyébként egy formáját tekintve ugyanilyen fazék is volt, de nincs rajta seprüzés (KÜRTI 1974. 52. kép). A frissen közzé tett leletek között jó párhuzamát említhetjük pl. még Észak-Magyarországról, Ibrány-Rákóczi Tsz lelőhelyről (DANI 2001, 135,2. tábla 1). A 66. sír nagyméretű fazekának (7. kép 6) közeli rokonát ismerjük Röszkéről (BÓNA 1965, Pl. V. 14), vállvonalán a mienkhez hasonló kis bütyökkel. Az edényt a szerző az Óbéba-Pitvaros-csoport leletei között közli. Egy nagyrévi leletek között bemutatott szatymazi szórvány edény (KÜRTI 1974, 48. kép) ugyancsak közeli analógiája az említett fazéknak. Igen jó párhuzama a sándorfalvai temető 169. sírjának edénye is (TROGMAYER 2001, 4. kép 6)! Hasonló fazekat, csak áttört kis csőtalpon állót, a pitvarosi temetőből is ismerünk (BÓNA 1965, Pl. II. 8). A kis csőtalpas edények között egyébként számos párhuzamot találunk még, nem csupán az Óbéba-Pitvaros-csoport további lelőhelyein (pl. Óbéba 5. sír — BÓNA 1965, Pl. IX. 4; VÖRÖS 1997, Kat. 18/IV. d), de a korai Nagyrév-kultúra leletei között is (pl. SzolnokSzőlősi halom — CSÁNYI 1983, 11. kép 6; lecsüngő bordákkal: Tószeg-Ökörhalom — CSÁNYI 1983, 12. kép la-b). A kiskundorozsmai kevésbé öblös hasú fazekaknak is van jó párhuzama ebből a körből (pl. karcolt dísszel: Tószeg-Ökörhalom — BÓNA 1963, Pl. 1.3; Szolnok-Szőlősi halom — CSÁNYI 1983,10. kép 4). A sírokban előkerült három (illetve a házból ismertté vált negyedik) fazékon felbukkanó kora bronzkori karcolt díszítésmód összefoglalását Schreiber Rózsa végezte el (SCHREIBER 1984). Az általa rendszerezett szimbolikus jelentésű motívumok között a kiskundorozsmai edényeken felbukkanó minták a legegyszerűbbek közé tartoznak (SCHREIBER 1984, 12. kép, 24. motívum). A baksi, illetve jánosszállási karcolt díszes bögrék elemzése kapcsán Kulcsár Gabriella tovább követte ennek a nagyrévi-perjámosi körben elterjedt díszítésmódnak a déli kapcsolatait (KULCSÁR 2000, 55,16. j.), és a baksi bögréken felbukkanó — egyébként a kiskundorozsmai edényeken (bögrén is — 3. kép 7) látható mintákhoz igen hasonló —, karcolt geometrikus díszítőmotívumokat a korai perjámosi és korai nagyrévi kör együttes hatásának tulajdonítja (P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 96-97, 55. kép 6-7). A temetőben felbukkanó harmadik edénytípust a bögrék képviselik. Ebből feltehetően három egy típus, bár egy közülük töredékes. A kisebbik ép darab (3. kép 2) egyedi jellegzetessége narancsbarna, matt színe, mivel ezek a bögrék többnyire fekete, szürkésbarna színűek; méretét tekintve ugyanakkor megfelel a legáltalánosabb bögreméretnek, a másik ép bögre (3. kép 7) 13 cm-es magassága némiképp meghaladja a 18 darabból álló baksi edény depó alapján számított 8-11 cm-es átlagot (P. FISCHLKISS-KULCSÁR 1999, 94). E kihajló peremű, csonka kúpos nyakú, bekarcolt vonallal hangsúlyozott vállú, ívelten csonka kúpos testű, peremből induló szalagfüles bögretípus jellemzőit és kapcsolatait röviddel ezelőtt két leletegyüttes kapcsán Kulcsár Gabriella foglalta össze. Elemzéséből tudjuk, hogy e bögretípus a Tisza jobb és bal partján, a Tisza Körösöktől az Aranka-érig, illetve a Dong-értől a Csík-érig terjedő szakaszán, településeken és temetkezések mellékleteiként egyaránt előfordul az Ada-csoport, az Óbéba-Pitvaros/korai Perjámos-, illetve a korai Nagyrév-kultúra településterületén, a kora bronzkor 2-3. időszakában. Véleménye szerint az Adatípusú kerámiaanyag helyett inkább a korai Perjámos- és korai Nagyrév-kultúra kerámiahagyományában kereshetők a gyökerei (P. FISCHL-KISS- KULCSÁR 1999, 93-101; KULCSÁR 2000, 53-56). Megállapításai súlyát tovább erősítik a röviddel ezelőtt közzétett sándorfalva-eperjesi temetőben előkerült bögrék is (TROGMAYER 2001,1. kép 8,5. kép 3, 6. kép 1-2), hiszen immár a leletösszefüggéseikkel együtt tanulmányozható tárgyak alapján nyilvánvaló, hogy bár a lelőhely a Tisza jobb partján fekszik, szemben a korábbi feltételezésekkel (HORVÁTH 1983, 81), ennek az anyagnak nincs kapcsolata a jórészt szórványleletekre épülő Ada-csoport kerámia-formáival (vö. HORVÁTH 1984, Tab. I-VI, Tab. IX). A másik bögretípus, a 15. sír nagyméretű, ikerfülű táljának belsejéből előkerült kis függeszthető bögre (3. kép 3) formailag rokon a többi bögrével, de a fazekakkal is. Pereme kihajló, nyaka és teste csonka kúpos, válla bekarcolt vonallal hangsúlyozott. Ez az edénytípus — ritkábban fedővel — gyakran bukkan fel a mokrini temető leletei között (pl. GIRIC 1971, T. I - Gr. 3/3, T. IX -Gr. 20/9, T. X Gr. 21/5). A településobjektumokban előkerült kerámiaanyag jóval szűkösebb, mint a sírokból ismertté vált, de a mindössze néhány edénytöredék között azonosíthatjuk ugyanazt a tálformát és fazéktípust — a szinte teljes egészében megmaradt tárolóedény (11. kép 1) mellett —, amit a sírokból már megismerhettünk. Amennyiben egészében vizsgáljuk a Kiskundorozsmán előkerült kerámiaanyagot, megállapíthatjuk, hogy van a lelőhelyeknek egy egészen szűk