A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor: Kora bronzkori temető és település a kiskundorozsmai Hosszúhát-halmon

köre (1. kép 2), mellyel kapcsolata szokatlanul szoros. A kerámia összetétele a megszólalásig hasonlít a röszkei és a sándorfalva-eperjesi temető, illetve a jánosszállási lelőhely anyagára, valamint a szórványleletek közül a szatymaziakra (KÜRTI 1974, 48; KULCSÁR 2000,57). Ez utóbbi kettő között nem lehetetlen akár közelebbi kapcsolat sem. E 3-4 lelőhely igen közel fekszik egymáshoz a Tisza jobb parti sávjában, és igen fontos, hogy ha nem is egyformán részletesen dokumentált, de mindenképpen hiteles csontvázas rítusú temető (ez a lehetőség a szatymaz-jánosszállási leletek esetében sem vethető el, ha nem is teljességgel bizonyos). Az egyes edénytípusok külön-külön, illetve esetenként együtt is tovább növelik a párhuzamba vonható leletanyagok körét, ebben az esetben azonban szaporodnak az eltérések is. VISELETI TÁRGYAK, ÉKSZEREK, FEGYVEREK A temetőben előkerült fém- és csonttárgyak kapcsolatait — a kerámiához hasonlóan — ugyancsak elsősorban az Óbéba-Pitvaros-, illetve Perjámoskultúra temetőiben találjuk meg. Két női sírban is kerültek elő karperecek, így az 56. sírban egy ötmenetes spirálkarperec (6. kép 5). A többmenetes spirálkarperec a kora bronzkor végétől kezd elterjedni Kelet-Közép-Európában, és elsősorban női viseleti tárgynak számít, az Óbéba-Pitvaros-, illetve a Perjámos-kultúra temetőinek egyaránt jellemző lelete (V. SZABÓ 1997, 64-65). Hasonlóan gyakori és hosszú ideig használt tárgyak az egyszerű karperecek (4. kép 4; 6. kép 3-4) és a spirálgyűrűk (4. kép 2) is. A egyik kiskundorozsmai női sírban előkerült félbehajtott, összecsavart végű elektronhuzalból készült hajkarikával (6. kép 1) megegyező tárgyakat ismerünk pl. Óbébáról (BÓNA 1965, Pl. VI. 3), illetve Mokrinból (pl. GIRIC 1971, T. IV. - Gr. 8/6, T. IX. Gr. 20/1). A három női sír mindegyikében került elő csonttű (2. kép 3; 4. kép 3; 6. kép 2) — mindig a kar közelében —, amely mind Pitvaroson, mind Mokrinban gyakori, s természetesen a sándorfalva-eperjesi temetőnek is jellemző lelete. Ha a tárgyegyüttes egészének összetételét tekintjük, szembeötlő, hogy szinte teljesen hiányoznak az ún. összetett viseleti elemek (fejdíszek, nyakláncok, övek, karékek) alkotóelemei (Columbella Rustica, pitykék, szemüvegspirálok, lemezkék, spirálcsövecskék),

13 melyek a fent említett kör jellemző leletei. Ugyanez érvényes a sándorfalva-eperjesi temetőre is. Csupán a 66. férfisírban találtunk két visszahajtott végű rézlemezt (8. kép 4) a bal kar alatt, amely magyarázható karékként, bár csak két tárgyról van szó, s ezt a kategóriát elsősorban kagylógyöngyök és állatfogak alkotják John O'Shea szerint (O'SHEA 1996, 137-137). Mokrinban hasonló rézlemezek elsősorban fejdísz alkotóelemei (pl. GIRIC 1971, 41, T. III - Gr. 7/5). A temetőben előkerült egyetlen fegyver, a két szegeccsel ellátott, háromszög alakú bronztőr (8. kép 2-3) is jellegzetes lelete a fent említett kultúrák temetőinek, ugyanilyen került elő a pitvarosi temetőben (BÓNA 1965, Pl. V. 13), és számos hasonló a mokrini temető sírjaiban. Ezeken ugyancsak megvan a V alakú hornyolat, ugyanakkor a tőr felső része lekerekített, és három vagy több szegecs rögzíti a pengét a nyélhez (pl. GIRIC 1971, T. XIV. - Gr. 40/LT.LXXXV 1). A feltehetően a tőr élezésére szolgáló piskóta alakú, átfúrt fenőkővel (csuklóvédő lemez elnevezéssel is) (8. kép 5) nem találkozunk a fent emlegetett temetőkben, hasonló darabok megtalálhatóak viszont a Nagyrév-kultúra (Rákóczfalva-Kastélydomb, szórvány lelet — CSÁNYI 1983, 9. kép 5), illetve a Harangedény-Csepel-csoport temetkezéseiben (pl. Tököl II. temető 70. sír, illetve egy szórvány darab ugyanebből a temetőből — SCHREIBER 1975, 14. kép 9, 15. kép 4; Budapest-Békásmegyer 128. szórthamvas sír, 432/A csontvázas sír — KALICZ-SCHREIBER-KALICZ 1999, 9. kép 3, 8. kép 3), de a középső bronzkori Vatya-kultúra korai fázisába keltezett temetőkben is (Kulcs A és 51. sír, Dunaújváros 178. sír, Újhartyán-Vatya, Bölcske-Szentandráspuszta — BÓNA 1975, 51, Taf. 16. 11, Taf. 19. 18, Taf. 26. 5). E tárgytípus a Nagyrév-kultúra idején végig használatban volt, legkorábban a Harangedény-kultúrával kevert leletegyüttesekben tűnik fel (CSÁNYI 1983, 57-58). A temetőben előkerült fémtárgyak — természetesen az elektron hajkarika kivételével — anyagá73 P. Fischl K.: A Perjámos-kultúra és a Dél-Alföld koszideri korszaka. PhD disszertáció. Kézirat. Budapest 2000.