A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

NAGY Imre: Fabulous Creatures From the Desert Sands: Central Asian Woolen Textiles from the Second Century BC to the Second Century AD.

hatunk. Bunker a nagy bajuszú, nagy orrú, kecskeszakállas lényt „emberfejü kecskének" nevezi, de szemmel láthatóan megfeledkezett a lény lábairól, melyek jól láthatóan mancsokban végződnek (29, Fig. 25). Ez a tény közelebbi kapcsolatot jelent az esziki kecskelény és a paziriki szarvazott keveréklény között, hiszen az utóbbinak mellső végtagjai mancsokban, míg hátsó végtagjai patákban végződnek. A recenzens számára a három (időben is csak egy-két évszázadnyi távolságra lévő) ábrázolás egyetlen mitologikus lény metamorfózisának három állomását illusztrálja, felvetve annak lehetőségét, hogy az Altáj és déli lejtőinek kisugárzásában egyetlen, összefüggő mitológiai toposz élhetett, melynek egyik szereplője a kecske, szarvas és párduc jegyeit elegyítő, emberfejü különös lény. Ennek, a steppeövezetből észak Kínába is kisugárzó mitologémának az emléke az a Kr. e. 3. századi citerahangoló bronzkulcs, melyen emberfejű, kecskeszarvú, kecsketestű lényt mintáztak meg (29, Fig. 24). Bunker azonban kategorikusan tagad minden szóba jöhető összefüggést, és azt hangoztatja, hogy a shanpulai emlékek forrása meghatározatlan, s egy feltételezett közép-ázsiai falképfestészeti hagyományból próbálja levezetni azokat (34). A következő harminc oldalon Wang Bo és Xiao Xiaoyong, az ásatásokat végző két intézet régészei adnak jellemzést a shanpulai temetkezésekről és a sírmellékletekről. Az általuk leírt három temetkezéstípus a következő: 1 ) „kés alakét, merőleges falit sírkamrák csoportos temetkezéssel" (collective burials in knife-shaped upright earth pits); 2) „egyes vagy páros temetkezés négyszögletes, merőleges falú sírkamrában" (rectangular upright earth pits that contained either single or joint burials); 3) „poligonális alaprajzú, merő/eges falú sírkamra csoportos temetkezéssel" (collective burial in a polygonal upright earth pit). A leírások meglehetősen elnagyoltak, s nem derül ki belőlük, hogy pl. a csoportos temetkezéseknél másodlagos temetésről van-e szó, vagy esetleg háború avagy járvány áldozataiként kerültek-e az elhunytak eltemetésre. Az előző fejezetben Emma Bunker utalt egy helyen arra, hogy a „kés alakú" temetkezésekben tűzre utaló nyomokat találtak, ami esetleg azt jelezheti, hogy járvány pusztított a településen. A sírmellékletek leírása kissé részletezőbb, s rajzos táblákkal is illusztrálják a legnagyobb számban előkerült faedények és kerámiák típusait. Fémtárgy meglehetősen ritka az eddig feltárt sírokban. Néhány bronz nyílhegy, egy-két vas szerszám utal az egykori közösség hétköznapjaira, s az előkerült (általában törött) Han-kori bronztükrök jelzik a település kereskedelmi kapcsolatait Kínával. Részletes leírásokkal és vázlatrajzokkal szolgálnak a különböző ruhatípusokról, azok szabásmintáiról, amelyek — bár töredékesen — de igen nagy számban kerültek elő a feltárásból. A következő fejezetben Regula Schorta, az AbeggStiftung munkatársa ad textiltechnikai leírást az egyes darabokról. Pontos terminológiával írja le a szőttesfajtákat, megállapítva, hogy az átlag 16-20 cm széles szalagok elkészítése a legegyszerűbb, földbe vert karók között kifeszített fölvetéssel készülhetett. írásából az is kiderül, hogy Shanpula lakói a figurális szőtteseket újra és újra felhasználták, időnként átszabták, ami azt is jelezheti, hogy utánpótlásuk egy idő után nem volt biztosított. A kötet 115. oldalától kezdődik a tulajdonképpeni katalógus rész, melyet Regula Schorta és Regina Knaller készített. A kötet előző fejezeteiben már színesben leközölt szőttestöredékek itt kisebb méretű fekete-fehér fotográfián szerepelnek, s alattuk katalógusszám, pontos méret és rövid ikonográfiái jellemzés után részletező technikai leírást lehet olvasni minden egyes töredékről. Igazán sajnálatos, hogy nem minden darabról közöltek a kiadványban színes fotót, mivel a fekete-fehér fényképeken a különböző színű, de azonos tónusértékű felületek egymásmellettisége esetén nem lehet a minta pontos rajzolatát rekonstruálni. A következő fejezetben Judith H. Hofenk de Graff és Martén R. van Bommel, az amszterdami székhelyű, Netherlands Institute for Cultural Heritage munkatársai elemzik a textilmaradványok festőanyagait, és vonják meg az ebből levonható következtetések mérlegét. Színenként adják meg a lehetséges színezőanyagokat, s táblázatokban összegzik az egyes töredékekben található színek összetételét. Vizsgálatuk egyik eredménye, hogy meghatározták, mely textiltöredékek rokoníthatóak egymással a színezésükre felhasznált festőanyagok alapján. A festőanyagok származási helye alapján pedig egy nagy távolságokat átfogó (Kaukázus, India, Hátsó-India, Kína) kereskedelmi láncolat rajzolódik ki. A kötet 150. oldalán, függelékben két táblázat található. Az egyik, hat mintavétel alapján (sás, égett fa, fa) hat különböző shanpulai sír radiokarbon vizsgálatának eredményeit közli. A legkorábbi Kr. e. 1210 és Kr. e. 797 közé datálható, míg a legfiatalabb Kr. u. 81 és 540 között határozható meg. A második táblázat az Abegg-Stiftung gyűjteményében őrzött tizenegy shanpulai textiltöredék 14

C-es kormeghatározásának eredményeit adja meg. Itt a legkorábbinak a 2a katalógusjelű töredék bizonyult, mely Kr. e. 265 és Kr. e. 40 közé datálható, míg a legfiatalabb a 6. katalógusszámú töredék, mely Kr. u. 145 és 407 közé datálható. A kötetet a felhasznált irodalom jegyzéke és a kötet szerzőinek felsorolása zárja. Mielőtt végső konklúziónkat megvonnánk, mindenképpen szükséges két megjegyzéssel kiegészíteni az eddig elmondottakat. A shanpulai szövött textilek vizsgálata azt mutatja, hogy a textilek képi világában egy nagyon konzekvensen érvényesülő képírásjelleg fedezhető fel. Ez nem csak a kötött motívumok (pl. lépcsős hegyek, növényi alakzatok) esetében igazolható, hanem a figurális ábrázolások szín- és formai megoldásaiban is. Jelen recenzió kereteit szétfeszítené ennek részletes kifejtése, de ennek a jellegzetességnek az alapos vizsgálata — esetleg a jövőbeni feltárások alkalmával előkerülő további emlékekkel kiegészítve — segíthet bennünket abban, hogy egy sajátos ikonográfiái rendszer elemeit rendszerszerűségében is megismerhessük. A másik megjegyzésünk a figurális elemek azonosítására, illetve egy adott szereplő lehetséges steppei kapcsolataira vonatkozik. A 10a katalógusjelü egyik töredéket színesben közlik a 84. ábrán (82), míg a katalógusrészben