A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

NAGY Imre: Fabulous Creatures From the Desert Sands: Central Asian Woolen Textiles from the Second Century BC to the Second Century AD.

1. kép: A szerző rekonstrukciós rajza az Abegg-Stiftung 10a katalógusjelű textiltöredékein ábrázolt agancsos farkasról Figure 1: Author's reconstruction of the antiered wolf on the cat. no. 10a textile fragments of the Abegg-Stiftung (Author's drawing) fekete-fehérben további öt töredéket közölnek, mely ismétli a színesben közölt állatot. A különös lényt a 84. ábrán distorted deer-ként, azaz „elrajzolt szarvasként" azonosítják, míg a katalógus leírásban highly stylized and abstractly distorted deer-ként, azaz „erősen stilizált és absztrakt módon elrajzolt szarvasként" jellemzik. Nevezett különleges lény azonban sem nem szarvas, sem nem őz, hanem agancsos farkas, és mint ilyen, viszonylag pontosan megrajzolható elterjedési területe. A madárfejekben végződő agancsok, illetve az ilyen ábrázolások problematikáját Esther Jacobson vetette fel, és kereste meg ezen emlékeknek a történeti, földrajzi kapcsolatait (JACOBSON 1984). Igaz, hogy tanulmányában elsősorban a madárfejekben végződő agancsot hordozó szarvasok motívumát vizsgálta, de cikke 25. tábláján mégis leközölt egy agancsos farkast ábrázoló bronz övcsatot, mely akkor a C. T. Loo gyűjteménybe tartozott. A farkas feje tetejéről kiágazó agancsfonat ragadozómadár-fejekben és kőszálikecske-fejekben végződik. A 18. táblán pedig egy olyan B alakú arany övcsatot közöl a szentpétervári Ermitázs gyűjteményéből, mely ismét agancsos farkast ábrázol. Ugyanez a gyűjtemény őriz egy másik arany övcsatot, melyen tigris és a mitikus farkas küzdelmét örökítették meg, s a farkas sörényéből ragadozómadár-fejek emelkednek ki, sőt a farkas hátára visszakunkorodó farka is füles madárfejben végződik (JACOBSON 1985, Fig. 6/b). Az agancsos farkas jelensége azonban Emma Bunker számára is ismerős, hiszen az Arthur Sackler-gyűjtcmény 1997-ben kiadott katalógusában azt írja: „...a farkas, amelynek ragadozómadár-fejben végződik a farka, olyan szimbólumrendszerhez tartozik, mely olyan korábbi csoportok hiedelemvilágának része, amelyek beolvadtak a xiongnu lázsiai hun] konföderációba, vagy amelyet maguk a xiongnuk is átvehettek " (BUNKER 1997,256). Néhány oldallal később megjegyzi: Az agancsos farkas nyilvánvalóan mitikus jelentőséggel bírt a kelet-eurázsiai steppék pásztorkodó törzsei számára, és művészetükben a Kr. e. 5. és 2. század között jelent meg Ez a különleges képi ábrázolás számos tárgyi emléken felbukkan, melyeket Ningxia tartomány déli részén, és az Ordos vidékén tártak fel, s ezeket a Kr. e. negyedik és harmadik század közé datálják" (BUNKER 1997, 259). A Sackler-gyüjtemény katalógusában is közöl egy bronz övcsatot, mely egy sétáló, agancsos farkast ábrázol (BUNKER 1997, 273-274, Fig. 241). A csat leírása után megjegyzi: „Egy ezzel teljesen megegyező csatot találtak a xichagou-i bolygatott temetőben (Xifengjárás, Liaoning). ...Egy sétáló farkast ábrázoló csatot gyűjtöttek a dadaosanjiazi-i feldúlt temetőből Qiqihar városa közelében, Heilongjiang tartományban. Ugyanezt a mitikus farkast ábrázolja az a csat, amelyet Marysovánál találtak a dél-szibériai Minuszinszk körzetében, s egy másik is előkerült Burjátiában, a Bajkálon túl, Derestuy-nál egy friss ásatás során... " A sétáló agancsos farkas tehát steppei övcsatokról jól ismert, ezért is csodálkozhatunk azon, hogy szövött változatban megörökített „testvérét" nem ismerték fel a shanpulai töredékeken. A megfeleltetés nem direkt, de a farkasra jellemző hosszú fej forma és a homlokról kiágazó agancs tévedhetetlenül felismerhető. A shanpulai textilen madárfejet a farkas vállából kinövő indázaton látunk a maga teljességében kibontva, de mint utaltam rá, az agancs „erősen stilizált és absztrakt módon elrajzolt" fehér keretezésű, barna belsejű formájában felismerhetjük a metamorfózis egy, még nem kellőképpen konkretizálódott állapotában a ragadozó madár fejét. A mitikus farkas-