A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

†BÓNA István: Somogyi P.: Byzantinische Fundmünzen der Awarenzeit.

fordult. Nagy örömömre. A legkevesebb, amivel a Liechtensteinhez s nem Budapesthez közel élő s nem is Facharchäolog vagy Fachnumismatiker foglalkozású tanítványomnak nyújthattam: mindazon adatok, amelyeket én már sosem használtam volna fel. O viszont szerencsére egyáltalán nem elégedett meg ennyivel (bár saját — jórészt közöletlen — sa MIB-bel 90%-ban megegyező DOC keltezéseim volt szíves rendszeresen átvenni s ezzel munkámnak legalább az emlékét az utókorra átmenteni), minden szakirodalmi adatnak s valamennyi elérhető leletnek újból személyesen utánajárt, egyes helyeken (pl. Siebenbürgen bizonyos múzeumaiban és adattáraiban) osztrák állampolgárként e sorok írójánál nagyobb sikerrel. Többet nem is szükséges mondanom; aki összehasonlítja a Somogyi-féle „Byzantinische Fundmünzen der Awarenzeit'

'-et előzményeivel (elsősorban Csallány D. avar pénzkatalógusaival, valamint Huszár L., Horedt, K., Préda, C, Bíró-Sey K., Erdélyi L, Kiss A. különböző összeállításaival), annak nem szükséges a munkát részletezni, inkább ismerni, s főleg használni kell. Használata első pillantásra nagyon egyszerűnek látszik, hiszen 98 egymást követő tételből áll. Csakhogy a szerző az utolsó pillanatig kiegészítette anyaggyűjtését, emiatt a lelőhelyes tételek száma 88 + három a) jelzésű tétel, ami 91 lelőhely. A lelőhely nélküli avar kori bizánci pénzek is 10+1 = 11 tételt tesznek ki, így hát az összes tétel száma 102. Tovább bonyolítja a helyzetet, ha egy lelőhelyről (tételről) több pénz származik, avagy valamely gyűjteménybe egyszerre több ismeretlen lelöhelyű érme került. E többletek következménye, hogy a könyvben 81 éremről kapunk 1:3 méretű Av+Rev fotót, miközben 31 lelőhely érméről nem sikerült fényképet vagy rajzot szerezni. A fotókon ábrázolt ennék túlnyomó többsége (60 db) arany, a többi fele-fele arányban ezüst és bronz. Mivel nemcsak a fényképek jók, de a tételek az érmékre vonatkozó valamennyi irodalmi adatot közlik, a jövőben az avar kor közölt érméit csak ebből a könyvből szabad s érdemes idézni. Persze még nem volt s nem is lesz olyan anyaggyűjtő munka, amelyet ne lehetne itt-ott kiegészíteni, vagy helyesbíteni. Nézzünk előbb az előbbire néhány példát: A S(omogyi) 29. szerint nem található Hódmezővásárhely lelöhelyű, átfúrt, kopott, 4,40 g-os solidus nagy valószínűséggel azonos a MNM E 840. értékszámú II. Iustinussolidus-szal, amely jelenleg — horribile dictu — egy hamis E. 288.1871.2 leltári számmal a szentendrei 1. sír II. lustinus-tremissisének a helyét (= S.77) bitorolja, s bár az azonosítási lehetőségek a MNM Éremtárában gyakorlatilag végtelenek, jelen javaslatunk „ülni" látszik. A Heraclius-aranyak „túlsúlya" néhány adattal tovább növelhető: 1. Somogyi könyvének megjelenése után állított ki a szolnoki Damjanich Múzeum egy DOC 19e=MIB 65 (616-625) típusú Heraclius könnyű solidust BOXX verdejeggyel. A kopott, használt arany okvetlenül Szolnok környékéről vagy a tágabb gyűjtőterületről Jász-Nagykun-Szolnok megyéből került a múzeumba, egyelőre még nem volt kinyomozható, mikor s hogyan. 3 Az eredeti leltári adatokat Kőhegyi Mihálynak köszönöm. 2. Kovrig Ilona teljességgel autentikus sajátkezű feljegyzése szerint Tác-Fövenypusztán („Gorsiumban" = S.90) Heraclius-arany is került elő, ez a Fitz Jenő szerint is létezett pénz a 60-as években eltűnt a székesfehérvári múzeumból, 1970-ben már e sorok írójának sem sikerült megtalálnia. 3. A bajai múzeum régi leltárkönyvének II. 1795.1-3. (1939. IV. 14) bejegyzése szerint a baja-vaskúti műút és a baja-hercegszántói vasút metszésében lévő szántóföldön avar sírt ástak ki, amelyből leleteket adományoztak a múzeumnak, a sír edénye ma is megvan (ltsz.: 54.38.1.). A sírban talált „Heraclius és Heraclius Constantinus"-érmet nem szolgáltatta be a tulajdonos. Ez eo ipso csak AV pénz lehetett (rezet, megfeketedett ezüstöt nem lett volna érdemes megtartani), amelyet a leltározó látott dr. Mészáros Ervin tanárnál. A szűkszavú leírásból is nyilvánvaló, hogy a császár nem egyedül s nem is harmadmagával állva volt ábrázolva a pénzen, a leírásból következtetve egy hERACLIUS ET hERA CONST PP A VG feliratú sol idusról vagy inkább könnyű solidusról volt szó, a nagy számok törvénye alapján a 616-625. évekből

3 (ZALOTAY 1957,63). A fentiek alapján az említett 8 db Heraclius könnyű solidus (SOMOGYI 1997, 116) legalább 9-re vagy 10-re növelhető! 4. Az S.95. „Unbekannter Fundort". A győri ékszerészhez, akitől egy szakértő közvetítő megvette s továbbadta a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárának a Heraclius-aranypénz avar utánzatát, 1935-ben vagy előtte minden bizonnyal a városból vagy környékéről vitte be s adta el az (ékszerésznek) az eredeti találó. Emiatt már a MNM É 78.1935, illetve az Értékleltár 1274 „Győr vidéke" lelőhellyel jegyezte, s Győr lelőhellyel közölte a hivatkozott is (BÓNA 1993), — az Éremtártól hajdanában valószínűsített lelőhelyet nem volt indokolt figyelmen kívül hagyni. Nem egészen világos, mi indokolta az Avar Birodalom belső területén nem sírban talált bronz (Cu) follisok és félfollisok kihagyását az anyaggyűjtésből, holott ezeknek nemcsak lelőhelyük (szemben az ismeretlen lelöhelyű aranyakkal!), de a pénzekre írott dátumok révén, kibocsátási évük is ismert. Ilyenek lettek volna II. Iustinustól és Sophiától (Szentes-Tés, 572/73), II. Iustinustól (Oppava, 576), Heracliustól (Ivanova 610/11, Budapest 612/13), II. Constanstól (Zombor 652/653), hogy csak néhány biztos esetet említsünk. Nem tudom, említésre méltó-e, hogy a Budapesti Történeti Múzeum népvándorlás kori negatívgyűjteményének N.84. üveglemezén szereplő pénzutánzat (= S.57) a rajta szereplő adat szerint Vasasszonyfáról került a Fleissig-gyűjteménybe, míg ugyanezt a példányt a MNM RN 6.1952.3. számon Pécs-Gyárvárosból (szintén Fleissig-gyűjtemény) vette leltárba, valószínűleg az utóbbi a jó adat. E sorok írójának 70-es évekbeli szegedi anyagfelvételéből és pénzpacskolataiból kiderül, hogy az S.37. számon a Deszk-G temető 30. sírjából közölt Focas-aranylemez pénzutánzat és az S.70. számon a Szeged-Fehértó-B temető 82. sírjából bemutatott IV. Constantinus-éremutánzat