A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

†BÓNA István: Somogyi P.: Byzantinische Fundmünzen der Awarenzeit.

(illetve maradványa) leltári számai felcserélődtek. Az érmeket két évvel a hozzájuk tartozó temetők beleltározása után (nyilván minisztériumi utasításra) kiemelték sírösszefüggéseikből, és új, aranyleltárba véve a páncélszekrényben helyezték el. Az előzőt A.55.107.1., a másodikat A 55.113.1. számon. A két valóságos éremutánzat azonosítása Somogyinak természetesen nem okozott gondot, hiszen ő a felcserélt számokon is felismerte Focas, illetve IV. Constantinus utánzatát. Annál nagyobb bajt okozott az ismeretlen szegedi „leltárkeverő" a két éremmellékletes sír publikációjában (GARAM 1992), illetve a Szeged-Fehértó-B temető publikációjában (MADARAS 1995), hiszen mindkét szerző a téves leltári szám nyomán a másik éremutánzatot közölte. Különös, hogy a tévedést mindkét alkalommal észreveszi Somogyi, csak éppen a kézenfekvő megoldásra nem gondol, ti. a leltári számok felcserélésére, amit — önhibáján kívül — saját maga is elkövet. Ide kívánkozik, hogy az S.70 (= A.55.113.1) közlése a könyvben nem megnyugtató. Valahol okvetlenül léteznie kell a Huszár 1955.401. számú, az érmet még ép állapotban közlő fényképeknek vagy negatívjaiknak, — bár elismerem, hogy ezeket Vorarlbergből nem könnyű felkutatni magyarországi rejtekhelyükön. A Huszár XXV. I. tábláján közölt fénykép ismerete nélkül viszont aligha érthetők a magabiztosnak tűnő IV. Constantinus meghatározások, — származzanak azok akár Bónától, akár Somogyitól! Somogyinak az értékelő fejezeteken kifejtett eredményeivel általában egyetértek, még akkor is, ha saját korábbi elképzeléseim valamelyikét helyesbíti. Elvégre az újabb kutatások éppen ezt a célt szolgálják, másrészt az új eredményeket egymás között mindenkor tisztáztuk. Nagy elégtétel számomra így is, úgy is a munka lényege: annak elismerése és immáron bizonyítása, hogy a 626. évi konstantinápolyi vereség végzetes törést okozott a közvetlen bizánci-avar pénzforgalomban, s ami kevés bizánci pénz később mégis feltűnik, az nem a korábbi kapcsolatok szerves folyományaként tűnik fel. Az avar kori bizánci pénzkincsekről, illetve az új datálási lehetőségekről írott fejezeteket a korszakkal foglalkozók figyelmébe ajánlom. Ezek zárják a tulajdonképpeni Fundmünzen-kötetet, a Stollengraberről szóló függeléket valahol máshol kellett volna közölni. f Bóna István IRODALOM BÓNA 1980 Bóna, I.: Studien zum frühaw arischen Reitergrab von Szegvár. Acta ArchHung 32 (1980) 31-95. BÓNA 1983 Bóna I.: A XIX. század nagy avar leletei. — Die Grossen Awarenfunde des 19. Jahrhunderts. SzMMÉ 1982-1983 (1983) 81-160. BÓNA 1984 Bóna I.: A népvándorláskor és a korai középkor története Magyarországon. In: Magyarország története I. Szerk.: Székely Gy. Budapest 1984, 265-374. BÓNA 1993 Bóna, I.: „Barbarische" Nachahmungen von byzantinischen Goldmünzen im Awarenreich. RIN 95, 529-538. DOC Bellinger, A. R. - Grierson, Ph.: Catalogue of the Byzantine Coins in the Dumbarton Oaks Collection and in the Whittenmore Collection. Bd. 1-3. Washington 19966-1973. GARAM 1992 Garam, E.: Die münzdatierten Gräbern der Awarenzeit. In: Awarenforschungen Bd. 1. Hrg.: Daim, F. Wien 1992, 136-250. MADARAS 1995 Madaras, L: The Szeged-Fehértó „A " and „B" Cemeteries. Das Awarische Corpus — Avar Corpus Füzetek 3. Debrecen-Budapest 1995. MIB Hahn, W.: Moneta Imperii Byzantin! Bd. 1-3, Wien 1973-1981. SABATIER 1862 Sabatier, J.: Description générale des monnaies byzantines. Bd. 1. Paris 1862. SOMOGYI 1997 Somogyi, P.: Byzantinische Fundmünzen der Awarenzeit. Monographien zur Frühgeschichte und Mittelalterarchäologie Bd 5. Innsbruck 1997. TOLSTOJ 1912 Tolstoj, I. I.: Vizantijskie monety. Monnaies Byzantines. Bd. 1-9. St. Petersburg 1912. WROTH 1908 Wroth, W.: Catalogue of the Imperial Byzantine Coins in the British Museum. Bd. 1-2. London 1908. ZALOTAY 1957 Zalotay E.: Baja népe az őskortól a középkorig. A Bajai Türr István Múzeum Kiadványai 3-4, Baja 1957.