A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

†BÓNA István: Somogyi P.: Byzantinische Fundmünzen der Awarenzeit.

KÖNYVISMERTETÉS Somogyi, P. : Byzantinische Fundmünzen der Awarenzeit. Monographien zur Frühgeschichte und Mittelalterarchäologie (Hrsg. F. Daim), Bd 5. Universitätsverlag Wagner, Innsbruck 1997. 181 oldal 182 szöveg közti képpel és 9 elterjedési térképpel

1 1972. március 15-én e sorok írója egy New York-i barátjától felbecsülhetetlen értékű ajándékot kapott, a „Bellinger-Grierson" 1966-1968. évi I—II. 1-2. kötetét, a továbbiakban: DOC (egyébként röviddel később az ajándék kiegészült a Grierson-féle III. 1-2,1973. évi kötettel is, de ez jelen témánk szempontjából negatívnak bizonyult). A DOC a bizánci pénzek meghatározásában és rendszerezésében Úttörő munkát végző (SABATIER 1862; WROTH 1908; TOLSTOJ 1912) katalógusokhoz képest korszakváltó eredményeket tartalmazott: az egyes uralkodók pénzeinek jól elhatárolható verési éveit. Hogy érzékeltessem, miről van szó, korábban a sírokban, telepeken, kincsekben előforduló I. Iustinianus-solidust 527-565 közé (38 évre), Mauricius-solidust 582-602 közé (20 évre), Heraclius-solidust 610-641 közé, vagyis 31 évnyi „pontossággal" lehetett keltezni, emiatt a bizánci pénzek keltező értéke — lettek légyen akár verdefényesek is — a régészeti tipológiával datálok szemében és számára nevetségesen használhatatlannak, még az 1970-es években is gyakran egyenesen gúny tárgyának minősültek. Bellinger s főleg Grierson eredményei nyomán azonban lehervadt a tipológusokról a fölényes mosoly, hiszen a verési-kibocsátási periódusok átlagban 3-5 évre szűkültek, verdefényes, megfelelő jelzéssel ellátott pénz akár évnyi pontossággal is keltezhető lett! 1972 tavaszától e sorok írója módszeresen (és kényelmesen) nekilátott, hogy az avar korszakból a Magyar Nemzeti Múzeum Éremtárába, Népvándorlás kori Gyűjteményébe és jó néhány vidéki nagy múzeum éremgyűjteményébe került arany, ezüst és bronz

2 bizánci érmeket mindenekelőtt újrarendezze, majd a DOC segítségével meghatározza és keltezze. Mintegy évtizedes munkája eredményei tükröződnek a „A XIX. század nagy avar leletei" című munkájában, amelyben a DOC alapján keltezte újra a bizánci éremmellékletes múlt századi nagy avar sírleleteket, de újraértékelte az aranylemezből kinyírt sírobulusokat is (BÓNA 1983). A teljes éremanyag módszeres új vizsgálatának eredménye volt az a felfedezés is, hogy a bizánciak, akik a hunoknak s utódainknak még fontban fizették a tributumot, az avaroknál rátértek a darabszám szerinti fizetésre. Mauricius, de főleg Focas és Heraclius idején a solidussal méretben és éremképre megegyező 20 siliquas aranyakkal csapták be az avarokat, az avar kori „könnyű solidusok" meglepő gyakoriságának ez a kézenfekvő magyarázata (BÓNA 1984). Ám még el sem jutott a pénzek revíziójának a végére, amikor rá kellett döbbennie, hogy munkálkodásával párhuzamosan az osztrák W. Hahn professzor a korai bizánci pénzverésnek még Griersonnál is alaposabb feldolgozását s új rendszerezését végzi, hiszen ő nem csupán két nagy amerikai gyűjteményt rendezett, hanem — lehetőség szerint — az összes elérhető bizánci veretet. A 80-as évek közepén a jelen sorok szerzője belátta, nincs és más elfoglaltságai miatt nem is lesz ideje arra, hogy a DOC után most a M1B segítségével újból, elölről kezdve, feldolgozza az Avar Birodalomban fellelt arany-, ezüst- és bronzpénzeket, — a továbbiakban megelégedett azzal, hogy az avar korszakkal foglalkozó régészek, többnyire kedves tanítványai számára, ha kérték vagy igényelték, készséggel meghatározta bizánci pénzeiket, a (már meglévő) DOC-adatok vagy kívánságra a MIB alapján is (vö. Szegvár-Sápoldal éremutánzatának 1980. évi DOC és MIB elemzését: BÓNA 1980). Nem titkolom, hogy a 80-as évek végén és a 90-es évek legelején az Égből pottyant alá az avar kori numizmatikai kutatás újrafelvételére Ausztriában élő kedves tanítványom Somogyi Péter, aki Vorarlberg nyugati pereméről is meglepő eredményeket ért el a pontusi steppék „preavar" korszakának régészeti kutatásában, s most teljes erővel az avar kori bizánci pénzek új katalogizálása felé 1 Bóna István most megjelent írása annak a német fordításra készült kéziratnak a szerkesztett és irodalomjegyzékkel kiegészített változata, melyet a szerző még 1997 őszén adott le az Acta Archaeologica szerkesztőségének. Sajnos a könyvismertetés sem 1998-ban, sem a rákövetkező években nem jelent meg, és csak 2001 őszén derült ki, hogy azért nem, mert a kézirat a szerkesztőségben nyomtalanul eltűnt. Szerencsére 2002 augusztusában Bóna Istvánné, elhunyt férje iratait rendezve, rábukkant a kézirat másodpéldányára. Bóna István szándékának megfelelően a kézirat német fordítása az Acta Archaeologicában fog — most már remélhetően hamarosan — megjelenni, míg a magyar nyelvű eredeti közlését, a szerző jogutódjának és az Acta szerkesztőjének beleegyezésével, a MFMÉ - Studia Archaeologica vállalta magára (Somogyi Péter megjegyzése). 2 Ha valaki, akkor Bóna István tudta csak igazán, hogy a bizánci váltópénzek anyaga réz és nem bronz volt. Ennek ellenére kéziratában következetesen bronzoknak nevezte a bizánci rézpénzeket. Ezen a tulajdonképpen helytelen, de a magyar régészetben általánosan elterjedt, a római kori bronzpénzekre visszavezethető rossz hagyományból táplálkozó terminológián, Bóna Istvánné kérésére a szerkesztőség nem változtatott (Somogyi Péter megjegyzése). Ali