A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

TÖRŐCSIK István: Királyság – egy középkori falu az írott források és a régészeti adatok tükrében

semmilyen datáló értékű leletanyag. Ily módon az Árpád-kori keltezést (RégFüz Ser. I. No 19, 57) nem tarthatjuk teljességgel bizonyítottnak, bár kétségtelen, hogy bográcstöredékek nagy számban kerültek elő a környéken.

39 Királyság egyházát több forrás is említi, és mivel a környéken más templomhely nem került elő, bizonyos, hogy egészen a végső pusztulásig használják a templomot és a temetőt. Párhuzamként említhetjük a középkori Csabacsűd templomát, melynek a teljes feltárása (a temető néhány sírjával együtt) megtörtént. Itt egy 11-12. század fordulóján épített és a 15. században kibővített téglatemplom került elő. A bővítés során a szélesség nem változott, de az apszist megnyújtották, és támpillérekkel erősítették meg (MRT 8, 100-103: 2/1. lelőhely).

40 A feltáró Juhász Irén szerint a templom a 16. század közepén pusztult el, forrásaink alapján azonban — ha számolhatunk is az 1552-es, de inkább az 1566-os hadműveletek hatásával — a végső pusztulás dátumát mindenképpen 1596-ra tesszük (RégFüz Ser. I. No. 26, 80). Annál is inkább, mivel a középkori falu területén egy pénzlelet is előkerült, mely 85 darab ezüstpénzt tartalmaz, a záróveret 1585-ös (MRT 8. 105: 2/8. lelőhely). A kerámiaanyag alapján egyértelműen késő középkorinak tarthatjuk a feltételezett kovácsműhelyt. Szerencsés körülmény, hogy a második török defterben (KÁLDY-NAGY 1982, 166) szerepel egy Mátyás nevű kovács is, és véleményem szerint a mesterség megjelölése egyértelműen annak gyakorlására utal. TEREPBEJARASI EREDMÉNYEK Blazovich László felveti, hogy Királyság esetében talán nem áttelepítés, csupán névváltoztatás történt (BLAZOVICH 1996, 318-319). Az oklevél szóhasználata ugyan az előbbire utal, de erre utaló leletanyagot a legaprólékosabb munkával sem találtam. Ez persze csupán annyit jelent, hogy Eperjes külterületének északi részén nem volt olyan falu, amit Szilágyi elpusztíthatott. Lehetett azonban a mai Nagyszénás határában, bár az itt terepbejárásokat végző Kulcsár László és Gyenge Antal nem talált késő középkori faluhelyet (SZATMÁRI 2000,16). Királyság területén először 1999. szeptember 8-án végeztem terepbejárást Pap Ildikóval. A későbbiekben még 8 napot — részben vagy teljesen — a lelőhely kiterjedésének megállapítására, illetve a reprezentatív leletanyag gyűjtésére fordítottam. Sikerült lokalizálni az 1965-ös feltárás templomának helyét, ám a kovácsműhelyt nem találtam meg. A „törökkori falu" helyét egyébként az eperjesiek egy része ismeri, ezért bizonytalan lokalizálása némileg meglepő (ZSÍROS 1990, 16-17, térkép). A középkori falu területe — Eperjes-30. lelőhely (3. kép) — a mai településtől ENy-ra 1,5 km-re helyezkedik el, hosszúsága eléri az 1800 m-t, legnagyobb szélessége pedig 800 m körül van.

41 A falu egy kelet-nyugati irányból észak-déli irányúvá kanyarodó érmeder két partján jött létre, melyben a késő középkor folyamán már valószínűleg csak állóvíz volt. A partvonulatok jellemző magassága 83-83,5 m, míg az egykori települést északi és nyugati irányból körülvevő területek 81,5-82 m-es magasságukkal időszakosan vízjárta rétek lehettek. A lelőhely alakja megközelítőleg háromszög alakot formáz, északi sarka a Sipos-halom (85,7 m), a déli a Németh-, a keleti pedig a Héjas-tanya. Déli széle kissé távolabb húzódik a medertől, valószínűleg erre terjeszkedett a falu, mivel itt már nem voltak vízállásos részek. A templom a falu keleti részén volt, az érmeder déli oldalán (a ma is álló Oravecz-tanyától mintegy 200 m-re nyugatra) egy szabálytalan alakú kiemelkedés tetején. Helyét pelyvás soványítású tégladarabok és számos csonttöredék jelezte. A leletanyag nagyrészt a késő középkori települések jellegzetes kerámiatípusaiból áll. A tányér, pohár, bögre és hagyma formájú kályhaszemek mellett kályhacsempék is előkerültek. A kisebb-nagyobb fazekak, korsók és kanták töredékei a korabeli háztartások használati tárgyaira utalnak. A festett, mázas és plasztikus dísszel ellátott edények a környék (talán részben a falu) fazekasainak mesterségbeli tudása mellett az esztétikai érzékükről is ta39 Árpád-kori leletanyag a középkori falu csaknem teljes területén előfordul, helyenként nagyobb mennyiségben is. 40 Az Árpád-kori templom szélessége 6,5 m, becsült hossza 11,5 m (az apszis csúcsánál teljesen kibányászták az alapozást), a falvastagság 95-110 cm. A bővítés után a templom hossza 20 m körül volt. A gótikus falak vékonyabbak, de magasabban megmaradtak. A temetkezések melléklet nélküliek voltak, kivéve az egyik női sírt, ahol üveggyöngyös párta került elő. 41 Maga a lelőhely még ennél is nagyobb, de most csak a középkori leletanyag elterjedését vettem figyelembe. A szarmata, avar és Árpád-kori teleprészek egyébként csaknem megduplázzák a lelőhely nagyságát.