A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

TÖRŐCSIK István: Királyság – egy középkori falu az írott források és a régészeti adatok tükrében

núskodik. Egyes fontosabb vagy reprezentatívabb jelöltem. Néhány darabot az alábbiakban részleteleletek elökerülési helyét a 3. képen pontosan meg- sebben kívánok elemezni. A LELETANYAG LEÍRÁSA 1. Tányér formájú kályhaszem töredéke (4. kép 1). Barnáspiros, csillámhomokkal soványított, szürkés törésfelületü. A galléros perem alatt csipetdíszes borda fut körbe, ezen kívül még három koncentrikus körben elhelyezkedő bordája lehetett (csak az egyik van rajta a töredéken). Átmérője kb. 10 cm volt. Az élek erősen lekopottak, a díszített borda viszonylag ép. Sz.: 4,2 cm, h.: 4,3 cm. 2. Kályhacsempe töredéke (4. kép 2). Liláspiros, csillámhomokkal soványított, téglaszerü anyagú. Szegélyléce 0,9 cm széles, teteje vízszintes, enyhén befelé hajló. 0,4 cm-rel beljebb egy — szintén 0,4 cm széles — borda látható, ettől beljebb pedig egy köríves borda, mely a rozetta formájú díszítményt keretezi. Utóbbiból három negatívan benyomott szirom látszik (a teljes rozetta nyolcszirmú volt). A bordákon és a szegélylécen meszelésnyom, a mélyebb részeken piros bevonat (festés?) látható. Sz.: 3,9 cm, h.: 4,8 cm, v.: 1,2 cm. 3. Kályhacsempe töredéke (4. kép 3). Csillámhomokkal soványított, egyenletes piros színű, jól kiégetett, vagdalással áttört csempeelőlap. Egyik széle ferdén levágott, a másikon háromszög vagy trapéz átmetszetű bevagdalással kialakított minta futhatott. Az elülső oldal közepén egy kb. egy cm széles enyhe domborulat látható, melyben öt párhuzamos — átlag fél cm-es — bevagdalás látható. Sz.: 2,7 cm, h.: 2,9 cm, v.: 1,2 cm. 4. Kályhacsempe töredéke (4. kép 4). Jól iszapolt agyagból, csillámhomok soványítással készült, egyenletes világosszürkére égett csempe darabja. Elülső oldalán valószínűleg függőleges osztóléc látható, mely 0,3 cm-re domborodik ki a felületből, egyik oldalán enyhén kiemelkedő síkozott bordával. A csempe szélén újabb kidomborodás indul, de a töredékesség miatt nem értelmezhető. Az egész felületen jól látható a fa préselőminta lenyomata. A hátoldalon megmaradtak az ujjbenyomkodások léc vonalában pedig egy 1,5-1,8 cm-es, lefelé szélesedő vályú látható, talán az egyenletes átégés elősegítésére. Az egész hátoldal kormos. Sz.: 6,3 cm, ma.: 4,5 cm, v.: 1,3 cm. 5. Kályhacsempe vagy rontott edény peremtöredéke (4. kép 5). Csillámhomokkal soványított, jól égetett, piros színű peremtöredék. A perem enyhén megvastagodó, felszínét egy széles, sekély hornyolás egy szélesebb és egy keskenyebb kidomborodó részre osztja. Felülnézetén jól látszik, hogy a perem egy egyenes szakasz után kezd ívelni, vagyis a kerámia semmi esetre sem lehetett szabályos kör átmetszetű. Feltételezhető az is, hogy egy rontott edény töredékéről van szó, de a deformáció jelei nem találhatók meg rajta (a perem tagolatlansága sem sok edényre jellemző). Valószínűbb, hogy egy négyzetes előlapú kályhacsempének a hátsó — kályhába nyúló — része lekerekített sarkának peremtöredéke. Ez esetben viszont a másodlagos égés nyomai és a koromfoltok hiányoznak. Sz.: 2,6 cm, h.: 4,8 cm. 6. Kályhacsempe töredéke (4. kép 6). Csillámhomokkal soványított sárgásdrapp színű kályhacsempe töredéke. A felület kb. 0,2 cm vastagságban égett át, a sérüléseknél és a törésfelületeknél látható a rosszul égett fekete belső rész. A töredék közepén egy szembenéző alak feje látható. Szemét befúrásokkal, száját bevágással ábrázolták, valószínűleg orra is volt, de az arc nagy része sérült, csak az orr vonalában húzódó fekete — kevéssé kiégett — vonal utal kidomborodásra. A fejet átlagosan 0,5 cm-es távolságban félköríves, két végén szélesebben ellaposodó borda övezi, ez valószínűleg a hajat ábrázolja. A nyak kissé vastagon kidomborodó, az alsó törésfelület szélén két kiemelkedő vonal indítása is látható, melyek talán a ruházat (ing?) redőinek csonkjai. A hajkoronát egy külső borda is körbeveszi, mely kissé nehezen értelmezhető. Egyik alsó végéhez egy L alakú törésfelület fut, mely a felemelt kar maradványának látszik, ez esetben a külső ív a kézben tartott szablya stilizált ábrázolása. A másik oldal alsó sarkában ferdén felfelé futó törésfelület látható két, csaknem függőleges — kb. centis — bevágással. Köztük és két oldalukon egy-egy beböködés van. A széleken három kereszt és egy U alakú áttörés csonkjait figyelhetjük meg. A hátoldal egyenetlen, az áttöréseknél sorjás. Sz.: 7,7 cm, ma.: 6,7 cm, v.: 0,8-1,5 cm. 7. Buzogányfej darabja (5. kép 1). Bronzból üregesen öntött hozzávetőlegesen egyharmadnyi töredék. Külső oldalán öt teljes és egy csonka gerezd látható. Két kisebb — 0,4 cm-re kiemelkedő — gerezdet egy-egy nagyobb, 1 cm-es fog közre. Alsó részén 0,4 cm-es köpünyúlvány látható. A belső oldal az öntőmag formájából adódóan negatívan bikónikus. M: 3,3 cm, sz.: 3,7 cm. A köpű átmérője kb. 2,7 cm, az egész fejé kb. 5 cm volt. 8. Ólomdarab (5. kép 2). Felülete szabálytalanul domború, erősen érdes, hátoldala egykor sík felület volt, a szélén sorjával, mely az egyik oldalon 1 mm-re aláhajlik az alsó felületnek. A tárgy a talajművelés során sérült és deformálódott, talán ólomplomba lehetett. Átm.: 2-2,4 cm, v.: 0,6 cm. 9. Bronzcsat (5. kép 4). Bronzhuzalból készült, enyhén trapéz alakú, a csat kerete a csatpecek forgórészénél szétnyílt, így az elveszett. A forgórész oldalán a huzalt meghagyták az eredeti állapotában, míg a másik három oldalon téglalap átmetszetűre kalapálták. Sz.: 2 cm, h.: 3,7 cm, a huzal átm.: 0,2 cm. 10. Üvegedény darabja (5. kép 5). Valószínűleg egy serleg talpának visszahajlított peremű töredéke, világosszürkére oxidálódott felülettel. Jó megtartású. Sz.: 2,2 cm, h.: 3,2 cm. 11. Bronzkarika (5. kép 6). Bronzlemezből készült üreges karika, egyenetlen, 0,3-0,4 cm átmérőjű tubussá kalapálva(?). Szélesebb részén 3 mélyebb és 2 sekélyebb