A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

TÖRŐCSIK István: Királyság – egy középkori falu az írott források és a régészeti adatok tükrében

A LELŐHELY FÖLDRAJZI KÖRNYEZETE Eperjes határának északi része javarészt a Körös árterületéhez, míg a déli rész a Tisza-Maros-Körös-köz löszplatójához tartozik. A Veker és a Kórógy a Hármas-Körös által elöntött Fekete-rét, Kákapuszta és környékük vizét nagyjából DK-i irányba folyva Szentes környékén vitte a Tiszába. Ma már nincsenek élővizek a tájon, de a 18-19. századi ábrázolások segítségével képet kaphatunk az egykori vízivilágról. A Kórógy, mely ma Cserebökény és Fábiánsebestyén határán a Mucsi-háton „ered" egykor két ágban érkezett a királysági pusztából. Itt Büs-érnek nevezték, nagy kanyarulata az István-Hegyesi-gyepen lehetett, ahol medre ma is jól látszik. A Csíkos-ér a csabacsűdi határ déli részén eredt, medre az eperjesi határ északi részén napjainkban is jól követhető. Északnyugati ága a Veker, amely a Szentestől északra eső térség meghatározó vízfolyása volt. Ezen vízhálózat működésének kitűnő leírását adja Huszár Mátyás 1823-ból: „A szarvasi határban, szintén a balparton van egy másik kiágazás, amelyet Kákafoknak hívnak. Ez dél felé fordulva átmegy a Csíkos-ér nevű vízfolyásba, majd a Büüs-ér mocsarában eltűnik. Ha a NagyKörös megárad, árvize részben a Kákafokon, részben a környező lapályos területeken keresztül a Veker és Kórógy erekbe folyik, melyek a Büüs-érrel kapcsolatban vannak. Ha azonban a Nagy-Körös apadni kezd, akkor a partokat áthágó és mélyfekvésű területeken szétterülő áradás nagyrészt ugyanezen az éren keresztül folyik vissza a Körösbe. 1,1 Csongrád vármegye leírásában (BÉL 1984, 12) Bél Mátyás is megemlékezik a kettős folyásirányról, amelyet nyilvánvalóan a Tisza és a Körös eltérő vízmozgása okozott. „A Kórugy ugyancsak abból a folyóból [a Kurcából], ugyanazon vidék lentebb levő partján, hasonló mélységben, de vékonyabban ered. Békés megye határáig nyomul hátra, amikor megáradnak a folyók, máskülönben ez is visszatér, amikor a folyók medrükbe térnek, és nem is olyan nagy. Amikor megtelik, Derekegyház, Donát, Vörösegyház és Királyság pusztaságain keresztül folyik, és ugyanitt kevéssel feljebb a Körösbe folyik vissza. Tele van hallal, de nem olyan nagyon, mint a Kurca. " Ezt a természetes vízrendszert akarta Vay Miklós az ármentesítés szolgálatába állítani, mikor tervezetében a Veker és a Kórógy meder felhasználását javasolta 1816-ban (DÓKA / Huszár leírását Dóka Klára idézi (DÓKA 1997, 24). 1. kép: Eperjes (Csongrád megye) földrajzi elhelyezkedése Abb. 1: Die geographische Lage von Eperjes (Komitat Csongrád) 1997, 68-69). A kákafoki kitörések a folyó itteni nagy kanyarulata miatt voltak, amely az első betöltését követően még 1830-ban átszakadt, elárasztva a királysági pusztát. 1855-ben a Közmunka és Közlekedésügyi Minisztérium Szentes központtal létrehozta a Körös-Tisza-Marosi Armentesítő Társulatot. 15 érdekeltsége közül az egyik a Büs-éri Armentesítő Társulat (1870) volt (DÓKA 1997. 191). Zsilinszky leírja, hogy a Csikos-ér „a Nagykirályság pusztán kanyarogva az úgynevezett Bús tóba fut". Térképeink erre vonatkozóan nem adnak felvilágosítást. Lehet, hogy ez a „tó" tulajdonképpen egy időszakos kiöntés, de az is lehetséges, hogy a fábiánsebestyéni határban hajdanvolt Mucsi-tóról van szó. A tavaszi árvizek magassága a szabályozás előtt is a 82-83 m-es tszf. magasság körül lehetett (MENDÖL 1981, 30). Ez azt jelenti, hogy a 82,5-83 m alatti területek a mai eperjesi határ északi részén — melyeket, mint láttuk a Körös kiöntései rendszeresen elárasztottak — megtelepedésre nem voltak alkalmasak. A Józsefszállás nevű határrészen a Köles-eret jelölik, mely Kákapusztából vezetett át, de eleje és vége a mocsaras rétekbe veszett. Keletebbre, a György királyság területén egy — a szénási határba nyúló — állóvizet jeleznek. Utóbbi jól azonosítható a volt Sárgahegyesi Gazdaságtól húzódó, a Budai-tanya mellett látható