A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

TÖRŐCSIK István: Királyság – egy középkori falu az írott források és a régészeti adatok tükrében

KIRÁLYSÁG — EGY KÖZÉPKORI FALU AZ ÍROTT FORRÁSOK ÉS A RÉGÉSZETI ADATOK TÜKRÉBEN TÖRŐCSIK István A Szegedi Tudományegyetem régészeti szakképzése keretében évtizedek óta hagyományosan terepbejárásból írják szakdolgozataikat a hallgatók. Ez kettős haszonnal jár. Egyrészt anyag- és terepismeretet ad, önálló problémamegoldási lehetőségek sorozatát kínálva fel, melyek tapasztalatai az innen kikerülő szakemberek munkáját könnyítik meg a későbbiekben. Másrészről a Régészeti Tanszéknek otthont adó Móra Ferenc Múzeum számára a terepbejárást elvégző emberek 1973 és 2002 között elkészítették a megye teljes területének lelőhely kataszterét. Ennek utolsó fázisában került sor többek között Szentes és a volt szentesi járás településeinek feltérképezésére. Havasi Bálinttal társulva 1998 márciusában kaptam meg a Szentestől keletre mintegy 25 km-re fekvő csaknem hatszáz lelkes Eperjes község külterülete bejárásának feladatát. A hozzávetőlegesen 7400 hektárnyi területet a település bekötőútj a, az egykori békési út mentén osztottuk ketté, északi és déli részre. Én az előbbit választottam, amely területileg nagyobb volt ugyan, de a nagy kiterjedésű legelők miatt arányosan kevesebb munkát igényelt. Mint később kiderült, ezen a részen feküdt a középkorban a Királyság nevü falu, melynek történeti és régészeti forrásanyagát próbáltam összegyűjteni. Bőséges szakirodalma van középkori városaink és kontinuus településeink kutatási eredményeinek. A probléma általában az, hogy a beépítettség miatt a régészeti feltárásokra igen kevés lehetőség van ezeken a helyeken, de a — főként városaink esetében — nagyszámú írásos forrás kárpótol ezekért. Az elpusztult falvak régészeti kutatása csak a két világháború között indult meg, főként a nagykiterjedésű mezővárosok határában, ahol a pusztatemplomok — sokszor messze látszó — romjai jelezték az egykor virágzó települések helyét. Kecskemét határában Szabó Kálmán (SZABÓ 1938) és Papp László (PAPP 1931), Debrecenben Zoltai Lajos és Sőregi János, Szegeden Bálint Alajos (BÁLINT 1939) kezdte el ezek kutatását. A szisztematikus kutatásokat fontos módszertani alapvetésekkel Méri István kezdte meg (MÉRI 1954). Azóta természetesen számtalan tervásatás, illetve kisebb-nagyobb leletmentés anyaga gazdagította a korszakra vonatkozó ismereteinket. Megyénkben legutóbb H. Simon Katalin és Horváth László publikálta a Csongrád mellett lévő Gyója falu feltárásából származó leletanyagot (HORVÁTHH. SIMON 1996), kísérletet téve a kerámiaanyag finomított tipológiai rendszerezésére is. Sajnos a Kárpát-medence —• illetve szűkebben az Alföld — évszázadokon keresztül elfoglalt kedvezőtlen geopolitikai helyzete miatt mind az írásos források, mind a tárgyi emlékanyag oly mértékű pusztulást szenvedett, hogy korrelációjuk vizsgálatára alig van lehetőség. Az azonosítás legfeljebb a település szintjén működik (gyakran ez is jelentékeny eredménynek számít). Falvaink esetében szinte reménytelen dolog régészeti módszerekkel olyan tárgyi anyagot találni, melyet több-kevesebb bizonyossággal tudnánk kapcsolni egy személyhez, családhoz vagy másfajta szűkebb közösséghez. A középkori faluásatások során napvilágra kerülő anyag variabilitása ma már alig növekszik, új tárgytípusok leginkább speciális helyekről, például a szerves anyagokat is jól konzerváló kutakból kerülnek elő. Tanulmányom megírásakor nekem is szembe kellett néznem ezekkel a problémákkal, s ezek ismeretében kellett megfogalmaznom, milyen kompromisszumos célkitűzést választok. Elsődleges célom az írott források segítségével a falu létezése időbeli intervallumának felrajzolása, a környék településhálózatában betöltött szerepének és súlyának vizsgálata volt. Emellett elvégeztem a közvetlen régészeti lokalizációt, a település szerkezetének nagyívű felvázolásával. A terepbejárások anyaga alapján az általános képet némileg finomíthatjuk — mindenekelőtt a reprezentatív darabok segítségével — ezenkívül bizonyos kronológiai vonatkozású megállapításokat tehetünk.