A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

TÓTH Katalin: Kora bronzkori temetkezések Szeged-Kiskundorozsma határában

A temetkezések rítusa A népesség általános temetkezési módja a hamvasztás volt, mind az urnás, mind a szórthamvas rítus megjelenik körükben (KALICZ 1984, 95). A 47 pontosan ismert, vagy legalábbis viszonylag nagy biztonsággal meghatározható rítusú temetkezés többsége — 33 temetkezés — urnás (1. lista), 8 pedig egyértelműen szórthamvas (2. lista). Két olyan sírról tudunk — Ivánka pri Dunaji/Pozsonyivánka (VLADÁR 1966, 267, Abb. 27. 1-2) és Caka/Cseke 5. sír (NOVOTNY 1955, 16, Tab. VIII. 2; TOCÍK-PAULÍK 1960, 83. Obr. 23; VLADÁR 1966, 267, 269, Abb. 25) — melyeknél a hamvakat részben az urnába, részben azon kívül, a sírgödörbe helyezték, tehát ezeknél az urnás és a szórthamvas rítus keveredik (3. lista). Sajnos a temetkezések rítusára vonatkozóan 7 esetben nem rendelkezünk pontos adatokkal. Nem hiteles feltárás során kerültek elő, illetve néhány esetben egyéb tényezők (például bolygatás) nehezítették a megfigyelést, így ezekről nem dönthető el, hogy urnás vagy szórthamvas temetkezések voltak-e (5. lista). Négy olyan temetkezést ismerünk — Makó-Vöröskereszt (BANNER 1939, 77-81, 5. kép, 6. kép 2-6; KALICZ 1968, Fo. 1, 77, 81, Taf. II. 1-7), HódmezővásárhelyGorzsa, Kovács-tanya (GAZDAPUSZTAI 1957, 88, XVIII. t. 1-3; KALICZ 1968, Fo. 9, 78. 81) és Krásno-Kráciny /Ószéplak 1. és 2. sír (VLADÁR 1966, 267-268, Abb. 29) — melyeknél a feltárás során nem találtak hamvakat. Közlőik ezeket az objektumokat szimbolikus temetkezéseknek tartják (4. lista). Néhányan feltételezik (KALICZ 1984, 95; KALICZ-SCHREIBER 1994, 40), hogy nem szimbolikus, hanem szórthamvas temetkezések lehettek, melyeknél a sírgödörbe szórt hamvakat nem figyelték meg. A Krásno-Kráciny/Ószéplak lelőhelyen feltárt két objektum egyedülálló a kultúrában. Az 1. objektumban kőpakolás alatt edénytöredékek, állatcsontok és elszenesedett pelyvamaradványok kerültek elő. A 2. objektum az elsőhöz hasonlóan kőpakolásos volt, de sem kerámiát, sem más leletanyagot nem tartalmazott (VLADÁR 1966, 267-270, Abb. 29).

35 Láthatjuk tehát, hogy a népesség eddig ismert, viszonylag nagy biztonsággal meghatározható rítusú temetkezésének többsége, közel háromnegyede urnás temetkezés, és csak kb. egyhatoda a biztosan szórthamvas.

36 Ha a különböző rítusú temetkezések területi elhelyezkedését vizsgáljuk, a következőket állapíthatjuk meg. Az urnás temetkezések többsége (14 lelőhelyről 30 temetkezés) a kultúra elterjedési területének K-i feléről származik, a Dunától Ny-ra eddig mindössze 3 urnás temetkezést ismerünk 3 lelőhelyről (12. kép 1). Ezzel szemben a szórthamvas temetkezések többsége (5 lelőhelyről 6 temetkezés) a kultúra elterjedési területének Ny-i feléről ismert, a Dunától K-re eddig mindössze 2 szórthamvas temetkezés került elő 2 lelőhelyen (12. kép 2).

37 Úgy tűnik tehát, hogy a Makó-Kosihy-Caka-kultúra temetkezéseit vizsgálva is van egy fontos különbség elterjedési területének K-i és Ny-i fele között. A népesség településeinek kerámiaanyagában az elterjedési terület Ny-i és K-i fele között jelentkező különbségekre a közelmúltban hívtam fel a figyelmet a csongrád-sertéstelepi településrészlet néhány edénytípusának összehasonlító vizsgálata során (TÓTH 2001a. 126-129. 21-23. kép). Ezen különbségek magyarázata természetesen további kutatásokat igényel. A kultúra elterjedési területén szórványosan csontvázas temetkezések is fellépnek (6. lista), azonban mellékleteik különböznek a tipikus Makó leletektől (KALICZ 1984, 95), kulturálisan nehezen besorolhatók. Jelenlegi ismereteink alapján ezeket a temetkezéseket nem tarthatjuk egyértelműen a Makó-Kosihy-Caka-kultúrához tartozónak.

38 A Budapest-Szentmihályi út (KALICZ 1968, Fo. 71, 80, 82, Taf. III. 3), Tarnazsadány (KALICZ 1968, Fo. 70, 80, 82, Taf. III. 2) és Ivánka pri Nitre/Nyitraivánka (VLADÁR 1966, 267, Abb. 28. 1-2) lelőhelyen feltárt vázas temetkezéseket Kalicz Nándor és Kalicz-Schreiber Rózsa a Makó-Kosihy-Caka-kultúra befejező időszakára vagy az utánra keltezi, összefüggésbe hozza azokat a kora bronzkor I. és II. szakaszának fordulóján jelentkező kulturális váltással (KALICZ 1984, 35 Nyilvánvalóan kérdéses, hogy ezek az objektumok valóban temetkezések voltak-e. 36 Ha a „ szimbolikus " temetkezésekről elfogadjuk, hogy valójában ezek is szórthamvasak voltak, akkor a szórthamvas temetkezések aránya kb. egynegyedre változik. 37 A 2 „vegyes rítusú" temetkezés Szlovákiában (13. kép 1), a „szimbolikus" temetkezések közül 2 Szlovákiában, 2pedig a Dél-Alföldön került elő (13. kép 1). A bizonytalan rítusú temetkezések elszórtan fordulnak elő a teljes elterjedési területen (13. kép 2). 38 Korábban még 3 zsugorított csontvázas temetkezést — Hódmezővásárhely-Kotacpart (KALICZ 1968, Fo. 11, 78, 82), Hódmezővásárhely-Kökénydomb (KALICZ 1968, Fo. 12, 78, 82) és Szentes-Berek (KALICZ 1968, Fo. 14, 78) —a kultúrához soroltak, ezeket azonban ma már a korai nagyrévi kultúrához sorolja a kutatás (CSÁNYI1983, 55).