A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

TÓTH Katalin: Kora bronzkori temetkezések Szeged-Kiskundorozsma határában

szélétől D-re kb. 68 méterre feltárt „magányos", sírcsoporthoz nem tartozó temetkezés. Valószínűleg joggal feltételezhetjük, hogy ugyanehhez a településhez tartozik a település felszíni leletek alapján megközelítőleg behatárolt É-i szélétől É-ra kb. 380 m-re, Szeged-Kiskundorozsma-Nagyszék II. lelőhelyen feltárt, 3 temetkezésből álló sírcsoport is. Ezt a feltételezést 3 tényező is alátámasztja. 1. A nagyszéki sírok tágabb környezetében a subasain kívül egyetlen hasonló korú települést ismerünk, Szeged-Kiskundorozsma-Nagyszék I. (M5 26/68, Nr. 33) lelőhelyről — ezt szintén az M5 autópálya nyomvonalán tártuk fel —, ez azonban több mint kétszer olyan nagy távolságra (kb. 800 m-re) helyezkedik el a nagyszéki síroktól, mint a subasai. 2. Kiskundorozsma határát szakdolgozati téma keretében Nagy Erzsébet bejárta, a sírok környezetében azonban nem talált hasonló korú településrészi etet.

31 3. Az M5 autópálya tervezett nyomvonalát és annak környékét kb. 1 km szélességben 1992-ben Csongrád megye régészei és régészhallgatói újból bejárták, azonban a 2 említett és azóta már részben feltárt településen kívül másik hasonló korú településrészletet a szóban forgó területen nem találtak.

32 Minden jel arra mutat tehát, hogy feltételezésünk jogos, és ebben az esetben a subasai településhez tartozóan két, egymástól elkülönülő temetkezési helyet tártunk fel. Az egyiket — egy sírcsoporthoz nem tartozó temetkezést — a település egyik szélének közelében, a másikat — egy kisebb sírcsoportot — épp a település ellentétes szélénél, de attól nagyobb távolságra. A két temetkezési hely egymástól kb. 800 m távolságra található (14. kép). Az elmondottak alapján — de természetesen hangsúlyozva azt, hogy a kérdés további kutatásokat igényel és a rendelkezésünkre álló adatok rendkívül hézagosak — a következőképpen összegezném a temetőrészletek méretére, szerkezetére és a településekhez viszonyított elhelyezkedésére vonatkozó ismereteinket és feltételezéseimet. Nyilvánvalóan nem tekinthetjük véletlennek, hogy a népességnek nagy sírszámú temetőjét eddig nem ismerjük, temetkezéseik önállóan, sírcsoporthoz nem tartozóan, vagy kisebb sírcsoportokban kerülnek elő. Nagy sírszámú temetők előkerülésére valószínűleg a későbbiekben sem igen számíthatunk. Mindemellett a Makó-Kosihy-Caka-kultúra temetkezéseit vizsgálva feltűnően kevés az előkerült temetkezések száma az ismert települési helyekhez viszonyítva, főleg ha azt is figyelembe vesszük, hogy a népesség milyen nagy kiterjedésű területen élt. Úgy vélem, hogy ennek egyik okát a síroknak a településekhez viszonyított mindenféle szabályosság nélküli elhelyezkedésében és a temetkezési helyek szerkezetében, illetve mindennek a korszak temetkezési helyeinek kutatására gyakorolt hatásában kereshetjük. A népesség „intenzívebb" településeire — vagy legalábbis azok egy részére — a laza, hosszan elnyúló településszerkezet jellemző. A gödrök a településeken belül kisebb-nagyobb csoportokat alkotnak, az egymástól 20-50 méterre lévő gödörcsoportok között jókora „üres felületek" jelentkeznek.

33 A subasai példából kiindulva feltételezhetjük, hogy az ilyen szerkezetű települések lakossága az elhunytakat nem egy közös, „nagy" temetőben helyezte végső nyugalomba, hanem a település környezetében, attól különböző távolságokra, hol a közvetlen közelben, hol pár száz méterrel távolabb. Esetenként „magányosan", sírcsoporthoz nem tartozóan, esetenként talán (mint feltehetően a nagyszéki sírok esetében) a családi, rokoni kapcsolatokat — vagy egyéb, általunk ismeretlen szempontokat — figyelembe véve kisebb sírcsoportokban.

34 A temetkezések tehát a települések körül lazán, rendkívül elszórtan, nagy felületen történtek, némiképp hasonlóan maguknak a településeknek a szerkezetéhez. Ez mindenképpen hozzájárulhat ahhoz, hogy ennyire szórványosak az ismereteink a népesség temetkezéseiről, hiszen az egymáshoz tartozó egységek olyan nagy felületeken helyezkednek el, melyek feltárására csak kivételes esetekben nyílik lehetőség. 31 Nagy Erzsébet: Kiskundorozsma régészeti topográfiája és településtörténete. Szakdolgozat J

ATE BTK, Szeged 1980. 32 MFMRégAd: 1570-93. 33 Elképzelhető, hogy az egymástól elkülönülő objektumcsoportok l-l kisebb gazdasági-társadalmi egységet árnyát?) jelölnek. 34 Sajnos a temetkezésekből származó hamvak antropológiai vizsgálata mindössze néhány esetben — Gáborján-Csapszékpart (SZATHMÁRY 1981, 41), Debrecen-Köntöskert, Bezerédj utca 30. (SZATHMÁRY 2001), Kál-Legelő-III. lelőhely (KULCSÁR-SZABÓ 2000,37) és a jelen tanulmányban bemutatott, Szeged-Kiskundorozsma-Nagyszék II. lelőhelyről származó sírok—történt meg. Olyan természettudományos vizsgálatokat, melyek révén az ugyanabban a sírcsoportban eltemetettek esetleges rokoni kapcsolata bizonyosan megállapítható vagy kizárható lenne, eddig nem végeztek.