A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

BENDE Lívia – LŐRINCZY Gábor – TÜRK Attila: Honfoglalás kori temetkezés Kiskundorozsma-Hosszúhát-halomról

rületen terepbejárást végző szegedi régészhallgató, Gyucha Attila szerzett tudomást 1996-ban, aki az előkerült tárgyak közül Budai Józseftől megkapta a még nála lévő íjközépcsontokat és egy vas nyílhegyet. A találó által régebben elajándékozott csont botvég 7-8 cm magas, a szabadbattyáni botvéghez hasonló, de annál rövidebb csőrü madarat ábrázolt. Az ugyanebben az évben végzett hitelesítő ásatás során újabb temetkezés nem került elő.

23 A múzeumi gyűjteménybe került tárgyak az alábbiak: 1- 2. Két darab szilvamag alakú íj markolatcsont (14. kép 2- 3), mindkettő elkeskenyedő végein és peremén, körben keresztirányú rovátkolás/irdalás látszik. Mindkettő keresztmetszete körszelet, az egyik alsó oldalának vonala enyhén homorú, végei kissé felfelé állnak. H.: 12,5 cm, legnagyobb sz.: 2,56 cm, legnagyobb v.: 0,6 cm. A másik alsó oldala egyenes. H.: 11,8 cm, sz.: 2,6 cm, v.: 0,5 cm. 3. Rombusz alakú vas nyílhegy (14. kép 4). H.: 5,6 cm, legnagyobb sz.: 2,55 cm, a tüske h.: 1,4 cm. A TEMETKEZESI SZOKÁS ELEMEI A Kiskundorozsma-Hosszúhát-halmon, a településtől északnyugatra, a korabeli Maty-ér északi végénél feltárt sír (1. kép) a benne megfigyelt temetkezési szokások szempontjából több egyedinek tűnő jellegzetességet is mutat. A körárkos-halmos temetkezésekről Mai ismereteink szerint igen ritkának számít a 10. századi temetkezéseket körbe vevő árok. Ebből a szempontból példaként említhetjük a krylosi 1. sírt, amely az ásató szerint egy 1 méter magas, 14 méter átmérőjű halom alatt feküdt, míg a második halom alatti sír és a sír alatt megfigyelt beásás viszonyának értelmezése bizonytalan (PASTERNAK 1937, 137-138). A fent említett sírokat körbe vevő árkok és velük összefüggésben a halmok átmérője között (Kiskundorozsma: 8-8,5 m, Krylos 1. sír: 14 m) jelentős különbség mutatkozik. A Hosszúhát-halmon feltárt sírt kerítő árok megléte feltételezi a temetkezés fölé halom emelését. A halom igen hosszú ideig fennállhatott, hiszen az I. katonai felmérés megfelelő térképlapján

24 olvasható felirat szerint a dombvonulat ezen részének Hosszúhát-halom volt a neve.

25 A magyarországi halmokról a századfordulón felvett pillanatfelvételben (GÁRDONYI 1914, 396-397) a nyírkarászi Gara-halom mellett a szolyvait is a korszakba sorolták. A 10-11. század temetkezési szokásait vizsgálva Tettamanti Sarolta arra a megállapításra jutott, hogy vitathatatlanul 10. századinak meghatározható halmos temetkezést nem ismerünk (TETTAMANTI 1975, 88).

26 így aztán nem véletlen, hogy Bóna István szerint a halmos-kurgános temetkezést a magyarok nem gyakorolták (BÓNA 1986,212-213). Mivel korábbi halomba történő temetésre számtalan példát ismerünk (TETTAMANTI 1975, 88) — földrajzilag legközelebbi Kiskundorozsma-Subasa, Szeged-Székhalom (RégFüz Ser. 1. No. 42 (1991) 55) —, ezért a halom alá temetés nem lehetett idegen a Kárpát-medencét elfoglaló magyaroktól. Lehetséges, hogy a 10. századi temetőkben a sírok, illetve sírcsoportok között megfigyelhető, az átlagosnál nagyobb távolságok arra utalnak, hogy ezek fölé a szokványos sírhantnál nagyobb halmot, kisebb-nagyobb közös hantot is emelhettek, amelyek az idők során az erózió és a talajművelés következtében megsemmisültek. Erre bizonyíték az általunk itt bemutatott sír esete is. A hencidai temetőben a női sír egy 5 méter átmérőjű, sírmentes körön belül volt, amelynek alapján már László Gyula is halmos temetkezésekre gondolt (LÁSZLÓ 1944, 159-160). Hasonló meggondolás alapján tételezi fel az ásató a karosi II. temető 29. sírja esetében azt, hogy fölé a többinél nagyobb méretű sírhalmot emeltek (RÉVÉSZ 1996, 194). Ennek a kérdésnek az 23 Köszönetet mondunk Gyucha Attilának és Szalontai Csabának a leletek és az ásatási eredmények közzétételének lehetőségéért. 24 Coll. XV

III., Sec. XXX. 25 A halom eredeti magasságára vonatkozóan nincs adatunk, csak annyi bizonyos, hogy a sír mélysége mindössze 10 cm-rel haladta meg a körárokét, tehát átlagos — lm körüli sírmélységet feltételezve — is viszonylag mély árokkal, vagyis magas, de nem túl nagy átmérőjű halommal számolhatunk. Az intenzív talajművelés nem csupán a humuszt és a hordott halmot, de magát a természetes dombot is pusztította, melyre a talajművelésnek az altalajban nyomot hagyó csíkjai is utalnak. 26 Ennek ellenére a fenti megállapítását követően a zemplénit annak tartotta (TETTAMANTI 1975, 88).