A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

VÖRÖS István: Áldozatiállat-maradványok a tótkomlósi avar kori sírban

MFMÉ - StudArch VIII (2002) 345-350 ÁLDOZATIÁLLAT-MARADVÁNYOKA TÓTKOMLÓSI A VAR KORI SÍRBAN VÖRÖS István Tótkomlós, Békéssámsoni út 48. sz. telkén 1998 áprilisában előkerült avar sír leletmentését Szatmári Imre (Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba) végezte el. A sír (1. sz.) déli végében, az emberi csontváz bal oldali lábszára fölött egy szarvasmarhaborjú és egy kifejlett juh „részleges" csontváza feküdt déli tájolásban. A sír bolygatásakor a csontok egy része megsérült, illetve elveszett. Mindkét állat lenyúzott bőrét — a fejjel (koponya + mandibulapár) és a lábvégekkel együtt — kiterített formában helyezték a sír déli végébe. Szarvasmarha (20 db): az összeroppant koponya töredékes és hiányos, az arc- és az agykoponya szétesett. A keskeny homlok homorú (a homlok legk. sz.: 140 mm, a Sp-Sp táv.: 92 mm). A töredezett mandibula corpusa alacsony. Egy nyelvcsonti ág került elő. A fogazat teljes (1. kép): dp 2-4, M 1-3. A felső M

2-nek csak az első kúpja, az alsó M2-nek már a második kúp elülső fele is kopott. A felső M

3 még az alveolusban van, az alsó M3 1 Vi kúpja áttörte az alveolust. Fog- és fogsorméretek (mm): dp

4 h. 27, M)_3 h. 82, M

3 h. 33, M

2 corona m. 45, M

2 corona m. 53. Végtagok (2. kép): sin.-dext mc, sin.-dext o. ph. I., o. ph. II—III., hosszában hasított sin. tib. dist. db, dext. mt. o. ph. I., III. A metapodiumok dist. epiphysisei nem csontosodtak el, a tib. dist. és az o. ph. I. prox. epiphysisei záródnak. A fogazat statusa és kopása, valamint a postcranial is csontvégek csontosodási mértékéből megállapítható, hogy a szarvasmarha 2-2% éves, juvenilis életkorú. A szarvasmarhaborjú hátulsó lábvégét a bokaízület fölött csonkolták, azaz a tibia (lábszár) ca. alsó harmadában hasították ketté. Az alsó darab h.: 127 mm. A tibiára mért ütés erősségére jellemző, hogy a csont hosszában is elrepedt, elhasadt. Juh (6 db): a koponya összetört, az arckoponya és a koponyaalapi rész letört. A homlok széles, a szarvak helyén, a homlokcsonton egy-egy csontdudor (tuberculum) található. A szarvdudorok között és mögött egy széles árok húzódik. A homlok profdvonala emiatt kétcsúcsú: az első a homlokélnél, a második a Bregma előtti kiemelkedésnél található (3. kép 1). A két felső M

3 kúpjai csorbultak, összefüggő rágófelület még nem alakult ki. A sin. ang. mandibulae nagyméretű. A két mc diaph. vastag, a dist. epiphysisen a szalaggödör fölötti tuberculumok szögletesen kiállók (3. kép 2). A szarvtalan juhkos marmagassága (Teichert (1975) módszerével számítva): 63,5 cm. A szarvasmarha és a juhcsontok méreteit az 1. táblázat tartalmazza. A juh két hátulsó lábvége hiányzik. Ezeket vagy nem helyezték a sírba, vagy a sír feldúlt részében semmisültek meg. A tótkomlósi avar kori sír déli felében ételadományt reprezentáló (szarvasmarha/juh — humerus/femur) csontmaradvány nem volt. A szarvasmarhaborjú mortalitása alapján a temetés május-júliusban történhetett. Az avar kori temetési szokásokra jellemző, hogy a lovakat és a szarvasmarhákat egészben vagy csak a koponyás nyúzott bőrét (a lábvégekkel együtt!) helyezik a sírba. A juhnak és a kecskének csak a koponyás nyúzott bőre kerül a sírba. A koponyás nyúzott bőr lefejtésekor a lábvégek levágása kétféle módon történhetett: 1. A kéztő (csukló) ízület fölött az alkarcsontot (radius) — a lábtő (boka) ízület fölött a lábszárcsontot (tibia) alsó ca. harmadában hasítják ketté, csonkolják. így annak alsó (dist.) vége a lábtőcsontokkal + lábközépcsonttal + ujj csontokkal együtt kerül elő a sírokból. 2. A lábvégek leválasztását a kéztő- és a lábtőízületek szétbontásával érik el. Az első drasztikus módszer sír közeli, a másodiké nem csak sír közeli kivitelezést tételez fel. A lovak és a szarvasmarhák alkarján, illetve a lábszárán megfigyelt vágási síkok (irányok) alapján megállapítható, hogy a végtagokat a hátára fektetett állatokról vágták le.