A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

BALOGH Csilla: Régészeti adatok Bács-Kiskun megye területének kora avar kori történetéhez. Előmunkálatok a Duna–Tisza köze avar kori betelepülésének kérdéseihez

A sírgödör alakja A sírgödör alakjára vonatkozóan a régi feltárásokból szinte nincs adat. Egyedül a gátéri temető 193., 212. és 239. lovassírjainál van a sírformára utaló megjegyzés, de ezek sajnálatos módon nem egyértelműek. Azt a megállapítását elvethetjük, hogy padmalyos sírok voltak, amelyeknél a ló került az oldalfulkébe (KADA 1906, 207-208). Ilyenre hazai irodalmunk egyre sokasodó padmalyos sírjaiban egyetlen példát sem találunk,

9 hiszen ez ellentmondana annak, hogy a padmaly kialakítása mögött a halott elrejtésének képzetét véljük (BALASSA 1989, 34). Nem is beszélve arról, hogy technikailag kivitelezhetetlen lett volna egy bevájt üregbe betuszkolni egy teljes, mellesleg általában felszerszámozott lovat. Valószínűbbnek gondoljuk, hogy padkás sírokról lehetett szó, mint ahogyan ezt Kada is körülírja (KADA 1906, 210). Idővel a bal oldali padka beszakadhatott, és az alatta jelentkező sírbetöltést értelmezhette a feltáró bevájt üregnek. Mivel azonban tudjuk, hogy meglehetősen erőltetett tempóban végezte a feltárást Kada,

10 nagyon is elképzelhető, hogy egyszerűen helyenként a sír szélét túlbontva alakultak ki a padkák. Noha a padmalyos forma a tiszántúli kora avar lelőhelyeken nem ritka (LŐRINCZY 1992, 165; LŐRINCZY 1996, 181), a Duna-Tisza közéről eddig előkerült néhány padmalyos sír leletanyaguk alapján javarészt a 7. század utolsó harmadára keltezhető (BALOGH 2000, 114). Eddig egyelőre az egyetlen késő avar előfordulása a szokoláci temetőből (R1CZ 1995, 474) és az egyetlen korai példája a kunpeszéri 2. sírból adatolt (II. TÓTH 1984, 14). Ez utóbbi sírt, amelyben Inf. I korcsoportba tartozó csecsemő feküdt, az ásató a korai sírok közé sorolta, annak ellenére, hogy azoktól nagy távolságra került elő jellegtelen leletanyaggal (gyöngy, vaskés, vascsat, állatcsont és okkerrög), ezért kronológiai besorolása véleményünk szerint nem egyértelmű. A többi esetben, ahol van információ a sírgödörről, kizárólagos az aknasírba temetés. Koporsóhasználat és bőrbe/lepelbe csavarás A kunbábonyi, tiszaalpári és a kunpeszéri sírokban, legújabban pedig a petőfiszállási magányos sírban is koporsóra utaló nyomokat figyeltek meg a feltárók. Alpáron mindkét sírban a fej felé kissé szélesedő deszkakoporsót (BÓNA-NOVÁKI 1982, 96), Kunpeszéren egy esetben kapcsos, a többi esetben kapocs nélküli ácsolt koporsót írtak le (H. TÓTH 1984,12), míg Petőfiszálláson csak a sárga homoktalaj barnás elszíneződéséből lehetett következtetni az egykori koporsó jelenlétére (WICKER 2000.4). Bár az előkerülés körülményei miatt Kunbábonyban nem volt lehetőség a koporsóra vonatkozóan megfigyeléseket tenni, mindkét sír betöltéséből kerültek elő koporsókapcsok és pántdíszek, s párhuzamaik alapján háztető alakú, vasalt koporsót rekonstruáltak (H. TÓTH-HORVÁTH 1992, 69-72. Abb. 33). A korábbi ásatásoknál az ásatási módszer miatt talán észre sem vették a koporsó nyomát, hacsak kapcsok vagy szegek nem utaltak jelenlétére. Épp ezért figyelemre méltó, hogy Kada a legtöbb esetben koporsót vagy fakeretet figyelt meg Gátéren (KADA 1905, 362). Bóna István a szegvár-sápoldali sír komplex vizsgálatakor számos közép- és belső-ázsiai adat alapján bizonyította, hogy a deszkakoporsóba való temetés az ázsiai pásztornépeknél általános gyakorlat volt, azonban a korai avar sírokban ritkábban, a későbbiekben gyakrabban megjelenő vaskapcsokat helyi eredetűnek vélte (BÓNA 1979, 15). A koporsókhoz hasonló gyakorisággal, esetleg azokkal együtt is felfigyeltek arra, hogy a halottakat bőrbe vagy lepelbe szorosan becsavarták. A lovastemetkezések formái Az általunk ismert 50 korai lelőhelyen lovassírra utaló adat 4 lelőhelyről van. Míg Kiss Attilának a kora avar kori lovastemetkezéseket csoportosító munkájában csak a gátéri temető három lovassírja szerepel (KISS 1963, 154), addig a 90-es évek elején megjelent, szélesebb adatgyűjtésen alapuló összefoglalásban már valamennyi lelőhely megjelent (NÉMETHI-KLÍMA 1992, 191-220). Ebben a munkában a Baj aAllaga szőlőben előkerült lószerszámokat nem a sírleletek, hanem a máglyaleletek között szerepeltették (NÉMETHI-KLIMA 1992, 191) a kengyeleken észlelhető égésnyomok alapján (GERE 1999, 51). Gere László tapasztalaton alapuló megfigyelését nem kérdőjelezhetem meg, mivel magánra tár9 A témában a Duna-Tisza közére vonatkozóan id. legutóbb BALOGH 2000! A kataszter összeállításából már akkor tudatosan kimaradtak a gátéri sírok. 10 Az 1904. évi ásatási idényről jelentésében Kada így fogalmazott: „ ...nagy és sietős munka 29 napot vett igénybe... " (BKML VIII. 703. 1905/136-137. lap).