A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)
BALOGH Csilla: Régészeti adatok Bács-Kiskun megye területének kora avar kori történetéhez. Előmunkálatok a Duna–Tisza köze avar kori betelepülésének kérdéseihez
MFMÉ - StudArch VIII (2002) 291-339 RÉGÉSZETI ADATOK BACS-KISKUN MEGYE TERÜLETÉNEK KORA AVAR KORI TÖRTÉNETÉHEZ. ELŐMUNKÁLATOKA DUNA-TISZA KÖZE AVAR KORI BETELEPÜLÉSÉNEK KÉRDÉSEIHEZ BALOGH Csilla Annak ellenére, hogy örvendetes módon évről évre jelentős mértékben nő az avar korral foglalkozó hazai és külföldi tanulmányok és monográfiák száma, mégis számtalan, ma még megnyugtatóan nem tisztázott kérdés áll a korszak kutatói előtt. Ezek sorába tartozik, s minden bizonnyal az egyik legizgalmasabb és legvitatottabb, a Kárpát-medencét 567-568-ban elfoglaló avarság, a bajáni birodalom etnikai összetevőinek, a bizánci forrásokban is említett törzseknek és népcsoportoknak a régészeti azonosítása, s ehhez kapcsolódóan a Kárpát-medence avar kori betelepülésének kérdései. Vitathatatlanok a Tiszántúl kora avar népességének meghatározása terén elért eredmények: temetkezési szokásainak sajátossága és régészeti hagyatéka alapján körvonalazható egy, a belső és közép-ázsiai népcsoportok mellett az avar honfoglalásnál résztvevő, a dél-orosz sztyeppéról származó népesség (CSALLÁNY 1934. 211; SOMOGYI 1987; LŐRINCZY 1991, 141-142: LŐRINCZY 1992, 165-166). Az elmúlt évtizedben a Dunántúlról több jelentős temető közzétételére került sor (pl. Szekszárd-Bogyiszlói út, Kölked-Feketekapu-A és B stb.), melyek nagyban hozzájárulnak a dunántúli részek korabeli történeti és régészeti problémáinak új megközelítéséhez, pl. a Dunántúlon a 6-7. századi avar kultúrának jellegzetes, lokális színezetet adó népelemek meghatározásához. Mindeközben az avar birodalom földrajzi centrumát jelentő Duna-Tisza köze iránti érdeklődés még ma is csak az átlagosnál gazdagabb leletekre, elsősorban a Kunbábony-Bócsa-körre korlátozódik, s emellett a kevésbé attraktív leletegyüttesek számbavétele, feldolgozása nemcsak hogy háttérbe szorul, de legtöbbjük mára a raktárak mélyén a feledés homályába veszett. Jelen munkában nem vállalkozhatunk arra, hogy e kutatási egyenetlenségeken egy csapásra változtassunk, s ledolgozzuk a Duna-Tisza köze hátrányát, megoldva a kora avar kori történetével kapcsolatosan problémákat. Mindez ugyanis csak egy teljességre törekvő anyaggyűjtés után lesz elvégezhető, a temetkezési rítus és a tárgyi hagyaték komplex vizsgálatával. Az alábbiakban csak a Duna-Tisza köze középső részén elhelyezkedő BácsKiskun megye területén eddig előkerült kora avar kori, illetve kora avar jellegű leletek és temetkezések teljességre törekvő számbavételét végezzük el. Tisztában vagyunk azzal, hogy e mesterségesen kialakított, közigazgatási határvonalon belül felgyújtott adatok elemzése és értékelése számtalan buktatót rejt magában, megfigyeléseink a Duna-Tisza köze viszonylatában is csak tájékoztató jellegűek lehetnek, és újabb leletek előkerülésével, valamint az anyaggyűjtésnek a Duna-Tisza köze egészére történő kiterjesztésével jelentősen módosulhatnak. K UTA TASTÖRTENETIA TTEKINTES A megye területéről az első ismert kora avar sírlelet vagy sírleletek 1891-ben kerültek elő Fülöpszálláson, melyben préselt övdíszek és kard társaságában egy hosszú fülű kengyel is volt (CSALLÁNY 1953, 137). A leletek a kecskeméti múzeum régészeti gyűjteményének nagy részével együtt a háborúk viszontagságai során megsemmisültek. Hasonló sorsra jutott az 1893-ban ismeretlen körülmények között előkerült peszéradácsi lelet is (HAMPEL 1894a, 185-186), melyet hivatalos úton váltott meg a Nemzeti Múzeum. A valószínűleg sírleletből származó tárgyak (nagyméretű, gúlacsüngös