A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

BALOGH Csilla: Régészeti adatok Bács-Kiskun megye területének kora avar kori történetéhez. Előmunkálatok a Duna–Tisza köze avar kori betelepülésének kérdéseihez

arany fülbevaló, ezüst piperekészlet és a két, ellentétes állású, ezüstlemezből készített P alakú fúl) korai avar vezetőréteg gazdag női sírjára engedtek következtetni, és felhívta a hazai kutatás figyelmét a terület kora avar kori jelentőségére. A leletek előkerülésének helyéről közel száz évig semmi közelebbi információ nem látott napvilágot, mígnem 1982-ben Kunpeszér határában egy korábbi útépítéssel átvágott homokdomb elhordásakor a bánya aljában újabb, a már ismerthez igen hasonló gúlacsüngős arany fülbevaló került elő. Annak tisztázására, hogy a 19. század végén előkerült leletek esetleg itt, a Sári-Dabas felé menő földút építésekor kerültek-e elő, H. Tóth Elvira hitelesítő ásatást folytatott, melynek alkalmával 1982-1984 között harmincegy sírt tárt fel. A gyakorlatilag teljesen feltártnak tekinthető temetőben tizenöt kora és tizenhat késő avar kori temetkezés volt. Bár a leletanyag máig közöletlen, az összefoglaló előzetes jelentésből (H. TÓTH 1984) kiderül, hogy a korai avarság rangos középrétegéhez köthető nagycsaládi/nemzetségi temető került feltárásra. A többi régi lelőhely esetében nem számolhatunk be ilyen szerencsés „utóéletről". Hiába volt ismert a gátéri nagy avar sírmező pontos helye (KADA 1905, 360), a temető szélének felkutatása céljából 1949 októberében hitelesítő ásatást végző Csalog József egy szegényes, vaskéssel és vascsattal eltemetett férfisírnál egyebet nem talált.

1 A gátéri temető a feltárt 650, azonban az elpusztítottakkal együtt mintegy 1200-1300-ra becsült sírszámával a megye területén máig előkerült legnagyobb temető. Leletei nagyrészt megsemmisültek néhány sírszám nélküli szórvány kivételével. Az első 297 sír leletanyaga javarészt csak a publikációból ismert (KADA 1905; KADA 1906; KADA 1908). A sírleírásokat szűkszavúság jellemzi, azonban a feltárás legnagyobb hiányossága, hogy nem készült róla temetőtérkép, és a publikációk alapján sem rekonstruálható a sírok egymáshoz való viszonya. A kora avar lelőhelyek számának gyarapodása szempontjából mozgalmas volt az 1907. év. Ekkor szerezte meg a kecskeméti múzeum a jól ismert Páhi-pusztai leleteket (FETTICH 1926a, 4-5, Pl. VI. 8-20). A kecskeméti múzeum ásatási eredményeiről szóló szűkszavú beszámolóból

2 megtudjuk, hogy 1907. május 5-én Páhi-Kenyérhalmon, a domb nyugati oldalán munkások öt sírt találtak, leleteiket a múzeumba vitték be, és tőlük az alábbiakat vásárolták meg: 2 aranyfüggő, 14 ezüst karddísz, 3 bronzeszköz és 2 kard. Ezeken kívül Kada további övdíszek, kengyelek és nyílcsúcsok előkerüléséről is említést tesz jelentésében. Sajnos közvetlenül a sírok előkerülésének helyén Kadának nem volt lehetősége ásatást végezni, mert a földtulajdonos nem járult hozzá. A kényszerből kissé távolabb végzett kutatás pedig nem járt eredménnyel. A kutatás úgy tartotta számon, hogy a leletek a háborúk során megsemmisültek (CS. SÓS 1961. 21. kép). A kecskeméti múzeum régi, 1911 előtti anyagában a gátéri, sírszám nélküli szórványtárgyak között található egy szűrőkanál és egy lancetta, melyek nagy valószínűséggel azonosíthatók a jól ismert Páhi-pusztai leletekkel. Ezen kívül további leletek is származnak még Páhiból, melyek nagy valószínűséggel szintén a Kenyérhalomról kerültek elő (17. kép 1-5). Ezek, valamint a feltehetően ugyancsak innen származó kengyelpár (17. kép 6-7), mely ismeretlen körülmények között 1902-ben került a Nemzeti Múzeumba, arra enged következtetni, hogy a szakirodalomban oly sokszor idézett leletek nem egy magányos sírból származnak, hanem egy, a kora avar középréteghez tartozó közösség néhány sírós családi/nemzetségi temetőjéből. Még ugyanebben az évben Kada Eleket két másik, szintén korai avar lelőhely ásatása is lekötötte, melyekről kevés és bizonytalan adatunk maradt csak fenn, leleteik elkallódtak, vagy elpusztultak. Ásatott Alpáron a földvárban (BÓNA-NOVÁKI 1982, 97), bár erről egy rövid híradáson kívül egyéb nem maradt fenn, és Tiszaújfalu-Bokrosparton, a Szögi-féle bérletben, ahol egy nagyobb avar temetőrészlet került feltárásra. Az alpári leletek előkerülésének körülményeit Bóna István rekonstruálta a földvárban 1974-ben általa és korábban, 1949-ben Patay Pál által feltárt kora avar sírok tárgyalása kapcsán (BÓNA-NOVÁKI 1982, 96-99). Tisztázta a szakirodalomban egyes alpári leletek előkerülésé/ Csalog József jelentése a kecskeméti múzeumban KaJM RégAd: 69.220. leltári számon található. 2 BKML VIII. 703. 1907/161. 55. lap. A Bács-Kiskun Megyei Levéltár VIII. 703. jelzet alatt a könyvtár és a múzeum kezdeti tevékenységére vonatkozóan 1890-tól, a múzeum alapítcisától 1924-ig, az önállósult múzeum különválásáig őriz rövid, szűkszavú adatokat, elsősorban jelentéseket és elszámolásokat, összesen hét dobozban. A jelentéseket Kada Elek, később Szabó Kálmán adatai alapján a könyvtár ügyeit is intéző és a múzeumi gyűjtemény kezelésével, majd igazgatásával is megbízott dr. Szilády Károly főlevéltáros állította össze.