A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

HEINRICH-TAMÁSKA Orszolya: Megjegyzések a kora avar kori ötvösművészethez a fogazással díszített leletek kapcsán

A berakásokat konkávan vagy laposan kiképzett, a színtelentől a zöldig, illetve kékig tartó színárnyalatú üveglapokból készítették; csak az arany leleteken lehetett gránátot

78 meghatározni (Bó/0/1-2; JankG/0/4).

79 Cloisonée technikával kidolgozott felületet szintén itt, a bócsai háromívű arany kardveret közepén lehet megfigyelni. Technikailag azonban a rekeszek kiképzése nem felel meg a szabályos elvárásoknak, ugyanis az öt egymás felé forduló háromszög alakú keret mindegyike a berakott gránátokat teljesen közrefogja, ezáltal összetalálkozásuknál a rekesz dupla oldalú lesz.

80 A bócsai gránátberakásoknál hiányolhatjuk továbbá a kövek alá helyezett préselt aranyfóliát (Bó/0/1-2). Ezek hiánya miatt a lapok sötétebbnek hatnak, mint a Jankovich-aranyak vadkan fejű véreiének almandinberakásai (JankG/0/4). A fóliák oldalát, ugyanúgy, mint a bócsai leleten, visszahajtották, ezáltal ezek oldalról is körbe veszik a lapokat (6. kép 2). Fettich leírása szerint (FETTICH 1926, 11) a gránátlapokat hátulról helyezték be, mivel a hátoldalon a berakások helyén vékony aranylemezeket forrasztottak fel (1. kép 1; 6. kép 3). Ezek egyértelműen a berakások rögzítését szolgálják, azt azonban nem lehet biztosan megállapítani, hogy a tárgy ezeken a helyeken valóban át volt-e törve, vagy csak túl vékony volt. Ugyanúgy nem tudjuk, hogy volt-e a fólia alatt tenax, mint más esetekben, és ha nem, hogyan biztosították a tartásukat. A bócsai kard tartóveretein a külső, kör alakú keretekben látható volt egy ilyen ragasztóanyag nyoma. A hátlapon, a berakások helyén itt is lemezeket forrasztottak fel. Egy kör és egy félkör alakú lemezt a kövek részben áttörtek (Bó/0/1-2). A káptalantóti négyzet alakú veret (Káp/22/6) hátoldalán is hasonló megoldással dolgoztak, de itt a veret középen áttört, és a rekeszt egy külön bronzlemezre rögzítették (6. kép 4—6). így képzelhető el a zamárdi 10. és 870. sírból ismert veretek berakásának kivitele is (Zam/10/9-14; Zam/870/3-5). A fogazásos, üvegberakásos díszű leletek majdnem kivétel nélkül aranyozottak. A rekeszeket vagy a fémalapba süllyesztették be, és egy üveglappal töltötték ki (pl. KesztH/5/1, 6. kép 7), vagy a kiálló keretbe

81 egy konkávan készített üveget helyeztek (pl. Káp/22/6: 6. kép 6). A berakások funkciója, jelentése és eredete az avar anyagban különböző irányba mutat, aminek értékelése csak széleskörű vizsgálat keretében volna lehetséges.

82 A fémfelület megmunkálása elsősorban stilisztikai célokat szolgál: egyrészt az ornamentika ebben a fázisban nyeri el végső formáját, másrészt a kolorisztikai hatású különböző bevonási és berakási technikák hangsúlyozzák és kiegészítik a motívumot. Az elkészült tárgyban egyesül a művészistilisztikai elképzelés és az anyagmegmunkálási lehetőségek, valamint az ötvös technikai tudása. Ennek szellemében érdemes a fogazás eredetéhez hozzászólnunk, mint az itt vizsgált leletanyag közös stilisztikai jegyéhez. Csupán technológiai és nem ornamentikái szempontból szeretnénk itt ezt a témát érinteni. Eddig két olyan elmélet ismert, amely a fentebb említett technológiai fogásokkal magyarázza a fogazás alkalmazását a Kárpát-medencei avar kori leleteken. Az egyik a fogazást a niellózás „gyorsabb, egyszerűbb, olcsóbb" kiviteli formájának tekinti (NAGY 1999, 290-294). A másik a tausírozásal hozza kapcsolatba, mint annak imitációját.

83 Mindkét esetben olyan ötvöstechnikai módszerekről van szó, amelyek nem gyakoriak a kora avar kori leletanyagban (MARTIN 1996; MARTIN 1996a; BENDE 2000),

84 ezért más technikával való utánzatuk valószínűnek tűnik. Mindehhez természetesen stilisztikai megfigyelések is hozzájárulnak. Ezekre itt nem szeretnénk részletesebben kitérni, csupán azt hangsúlyoznánk, hogy az e technikával készült leletek és a fogazott tárgyak ornamentikája között már többen figyeltek meg kompozíciós (pl. fonatminta) és részletbeli (pl. keresztben rovátkolás) Összefüggéseket (BOTT 1969, 268-272; MARTIN 1996. 96-73; NAGY 1992, 25, 31; NAGY 1999, 290-294). Ennek 78 Itt tudatosan használjuk a gránát szót, mint annak az ásványcsoportnak a megnevezését, melyhez több különböző fajtájú ásvány, többek között az almandin is tartozik. Amíg nincs lehetőség természettudományos vizsgálatok elvégzésére, addig e kifejezés használata ajánlatos (PÁPA Y1998, 343-344). A kunbábonyi álcsatos arany övgarnitúra berakásainál volt lehetőség ilyen fajta vizsgálatokra, és itt Koch Sándor almandinként határozta meg őket (H. TÓTH—HORVÁTH 1992, Anm. 22). 79 Az öntött arany álcsatnál a berakások nem maradtak meg (Unb/0/3). 80 Amennyire a felvételekből kivehető, a portoveói öv darabjain hasonlóképpen képezték ki a cellákat (BÁLINT 1995, Abb. 34/1-9). 81 A német szakszó: „Kastenfassung" (BREPOHL 1980, 371JJ). 82 Ezt a kérdést a szerző a doktori értekezésében tárgyalja. 83 Heinrich-Tamáska, O.: Die Zahnschnittornamentik. Germanische Einflüsse in der Frühawarenzeit? Szakdolgozat HD-Berlin 1999. Kézirat. 84 Ld. 72.fl