A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

HEINRICH-TAMÁSKA Orszolya: Megjegyzések a kora avar kori ötvösművészethez a fogazással díszített leletek kapcsán

keztetésre jutott, hogy a korabeli bronzok hasonló összetételűek, és ez egy központi műhely működését bizonyítja (FETTICH 1965. 103). Későbbi kutatások azonban azt mutatják, hogy az ötvözetek összetétele rendkívül különböző. Költő pl. arra az eredményre jutott, hogy az ékszerek és az övgarnitúrák ötvözete különbözik egymástól. Mérési értékei a késő avar kori bronzleletekben magas ezüsttartalmat és általában — egy övgarnitúrán belül is — akár igen különböző ötvözetű összetételt mutattak ki.

43 A Ioebersdorfi és egyes bizánci eredetű övvereteken végzett vizsgálatok hasonló eltéréseket regisztráltak. Annak ellenére, hogy Leobersdorfban az anyagösszetétel egyszersmind kronológiai választóvonalat is jelentett a Daim-féle késő avar I és II — réz-ólomötvözetek alacsony óntartalommal — és a késő avar III — réz-ón-ólomtartalmú bronzok — között, ezt az eredményt sem lehet általánosan érvényesnek tekinteni (WOBRAUSCHEKHAIDER-STRELI 1987, 50ff; STEINBERGER 1987; STADLER 1987). így pl. egy michelsdorfi övgarnitúrát, már egy pár évtizeddel korábban, a késő avar III-ra érvényes ón-ólom tartalmú bronzötvözetből készítették (SCHREINER-SCHAFFER-SPINDLER-DOLEZELDAIM 2000, 298-300. Tab. 4; DAIM 2000, I07ff). Ráadásul a korabeli leletek közt sárgaréz ötvözetek is előfordulnak (NEUHÄUSER 2000, 254f; SCHREINER-SCHAFFER-SPINDLER-DOLEZEL-DA1M 2000, 292-297. Tab. 3: VIDA 2000. 32

Iff)- Ez egyébként megerősíti azt a megállapítást, hogy az anyagvizsgálatok nem vezetnek automatikusan kronológiai eredményhez, hanem inkább a stilisztikai és tipológiai tanulmányok kiegészítői (DAIM 2000, 86-88). Az avar kori nemesfémek összetételét átfogóan eddig még nem vizsgálták. A különböző ötvözetek alapvetően jól használhatók öntésre. Az aranyat alacsony keménysége és szilárdsága miatt más fémekkel kell ötvözni. Hasonlóképpen az ezüstöt is ritkán használják tiszta formában, a keménység és az ellenállóképesség javítása érdekében ezt is ötvözik. Mint a rézötvözeteknél, az olvadási pont itt is ón hozzátételével csökkenthető (BREPOHL 1980, 19-20, 50). Az ezüst különböző ötvözetei forrasztó anyagként is használhatók (BREPOHL 1980, 50-51). így pl. egy hohenbergi övgarnitúra veretein sikerült egy ezüst-réz ötvözetű forrasztóanyagot analizálni (SCHREINER-SCHAFFER-SPINDLER-DOLEZEL-DAIM 2000, 296, Abb. 6). A kutatás mai állása szerint a kora és közép avar korban a préselési technika jóval gyakoribb, mint az öntés (PETROVIC 1980. 93f; BÜHLER 1999. 434; GARAM 2001, 114). Az itt vizsgált fogazásos leletek között azonban gyakoribb az öntött technika, mint a préselt készítési mód. Az a feltevés, hogy az öntéshez főként aranyat vagy ezüstöt használtak fel, nem igazolódott. Az öntvények közt több készült ezüstből, mint aranyból, de százalékosan a bronzötvözetek vezetnek. A préselési technikánál ez az arány kiegyensúlyozottabb, de túlnyomó részben bronzot használtak fel (ld. katalógus). Az egyes övgarnitúrák az alapanyag választása alapján egységesek, de az előállítási technika szempontjából mutathatnak különbséget. Ez a különbség főleg akkor válik feltűnővé, mikor egy övgarnitúrához csupán egyetlen fogazott díszű darab tartozik. Ilyenkor előfordul, hogy nemcsak az előállítási mód, hanem az alapanyag is eltér a fogazott és a más ornamentikával díszített leletek között.

44 Azonos ornamentikát csupán az egyes garnitúrákon belüli leleteken lehet megfigyelni, ezen túl minden darab egyedi jellegzetességeket mutat. Ez arra enged következtetni, hogy nem sorozatpéldányokkal van dolgunk. Aranyöntvénynek csupán a Jankovich-aranyak részei (JankG/0/1—4) és a kunbábonyi tegez záró vereté (Kunb/01/4) tartható. A kunbábonyi lelet más aranytárgyait formába trébelték és ezt követően árvésővel és vésővel munkálták meg a felszínüket (Kunb /01/1-3). A bócsai és kunmadarasi háromívü kardtokvereteket hasonló módon állították elő (Bó/0 /1-2; Kunm/0/13-14). A fogazásos aranyleletek között a préselési technika ritkábban fordult elő. A dunapentelei boglárokat az aranylemez alá helyezett bronzlemezzel együtt préselték pozitív mintára, mivel az arany lapon kevésbé élesen jelentkeznek a kontúrok. Préselés után a felső lemez kiálló széleit visszahajtották az alsó bronzlemez hátlapjára (Du/46/1-2). Teljesen azonos módon készültek a kecskemét-ballószögi varkocsszorítók is (KecsB /0/1-2: 1. kép 4). Az a módszer, amikor egy roszszabb minőségű fémlapot és egy nemesfém lemezt 43 Ennek alapján Költő abból indul ki, hogy az ékszerek és övgarnitúrák közötti ötvözeti különbség két előállítási módot is takar (KÖLTŐ 1982, 31). Alátámasztaná ezt a gondolatot Bühler már ismertetett elmélete, mely szerint a kő öntőminták ékszerek készítésére szolgáltak, ellentétben a bonyolultabb felületű övveretekkel, melyek viaszveszejtéses eljárással készültek (BÜHLER 1999, 442). 44 Pl. Igar III (FÜLÖP 1988. Abb. 10), továbbá: Budakalász-Dunapart 696., 1148. sír (V1DA-PÁSZTOR 1996, 345; VIDA 1996, Abb. 1), CsanytelekA (KÜRTI 1990, Abb. 1), Keszhely-Fenékpuszta-Horreum 16. sír (BARKÓCZY1968, Taf. LXV).