A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

HEINRICH-TAMÁSKA Orszolya: Megjegyzések a kora avar kori ötvösművészethez a fogazással díszített leletek kapcsán

keztetésre jutott, hogy a korabeli bronzok hasonló összetételűek, és ez egy központi műhely műkö­dését bizonyítja (FETTICH 1965. 103). Későbbi kuta­tások azonban azt mutatják, hogy az ötvözetek összetétele rendkívül különböző. Költő pl. arra az eredményre jutott, hogy az ékszerek és az övgarni­túrák ötvözete különbözik egymástól. Mérési érté­kei a késő avar kori bronzleletekben magas ezüst­tartalmat és általában — egy övgarnitúrán belül is — akár igen különböző ötvözetű összetételt mutat­tak ki. 43 A Ioebersdorfi és egyes bizánci eredetű övvereteken végzett vizsgálatok hasonló eltérése­ket regisztráltak. Annak ellenére, hogy Leobers­dorfban az anyagösszetétel egyszersmind kronoló­giai választóvonalat is jelentett a Daim-féle késő avar I és II — réz-ólomötvözetek alacsony óntarta­lommal — és a késő avar III — réz-ón-ólomtartal­mú bronzok — között, ezt az eredményt sem lehet általánosan érvényesnek tekinteni (WOBRAUSCHEK­HAIDER-STRELI 1987, 50ff; STEINBERGER 1987; STAD­LER 1987). így pl. egy michelsdorfi övgarnitúrát, már egy pár évtizeddel korábban, a késő avar III-ra érvényes ón-ólom tartalmú bronzötvözetből készí­tették (SCHREINER-SCHAFFER-SPINDLER-DOLEZEL­DAIM 2000, 298-300. Tab. 4; DAIM 2000, I07ff). Ráadásul a korabeli leletek közt sárgaréz ötvözetek is előfor­dulnak (NEUHÄUSER 2000, 254f; SCHREINER-SCHAF­FER-SPINDLER-DOLEZEL-DA1M 2000, 292-297. Tab. 3: VIDA 2000. 32 Iff)- Ez egyébként megerősíti azt a megállapítást, hogy az anyagvizsgálatok nem ve­zetnek automatikusan kronológiai eredményhez, hanem inkább a stilisztikai és tipológiai tanulmá­nyok kiegészítői (DAIM 2000, 86-88). Az avar kori nemesfémek összetételét átfogóan eddig még nem vizsgálták. A különböző ötvözetek alapvetően jól használhatók öntésre. Az aranyat alacsony keménysége és szilárdsága miatt más fé­mekkel kell ötvözni. Hasonlóképpen az ezüstöt is ritkán használják tiszta formában, a keménység és az ellenállóképesség javítása érdekében ezt is ötvö­zik. Mint a rézötvözeteknél, az olvadási pont itt is ón hozzátételével csökkenthető (BREPOHL 1980, 19-20, 50). Az ezüst különböző ötvözetei forrasztó anyagként is használhatók (BREPOHL 1980, 50-51). így pl. egy hohenbergi övgarnitúra veretein si­került egy ezüst-réz ötvözetű forrasztóanyagot analizálni (SCHREINER-SCHAFFER-SPINDLER-DOLE­ZEL-DAIM 2000, 296, Abb. 6). A kutatás mai állása szerint a kora és közép avar korban a préselési technika jóval gyakoribb, mint az öntés (PETROVIC 1980. 93f; BÜHLER 1999. 434; GARAM 2001, 114). Az itt vizsgált fogazásos leletek között azonban gyakoribb az öntött technika, mint a préselt készítési mód. Az a feltevés, hogy az ön­téshez főként aranyat vagy ezüstöt használtak fel, nem igazolódott. Az öntvények közt több készült ezüstből, mint aranyból, de százalékosan a bronz­ötvözetek vezetnek. A préselési technikánál ez az arány kiegyensúlyozottabb, de túlnyomó részben bronzot használtak fel (ld. katalógus). Az egyes öv­garnitúrák az alapanyag választása alapján egysé­gesek, de az előállítási technika szempontjából mu­tathatnak különbséget. Ez a különbség főleg akkor válik feltűnővé, mikor egy övgarnitúrához csupán egyetlen fogazott díszű darab tartozik. Ilyenkor előfordul, hogy nemcsak az előállítási mód, hanem az alapanyag is eltér a fogazott és a más ornamen­tikával díszített leletek között. 44 Azonos ornamen­tikát csupán az egyes garnitúrákon belüli leleteken lehet megfigyelni, ezen túl minden darab egyedi jellegzetességeket mutat. Ez arra enged következ­tetni, hogy nem sorozatpéldányokkal van dolgunk. Aranyöntvénynek csupán a Jankovich-aranyak ré­szei (JankG/0/1—4) és a kunbábonyi tegez záró vereté (Kunb/01/4) tartható. A kunbábonyi lelet más arany­tárgyait formába trébelték és ezt követően árvéső­vel és vésővel munkálták meg a felszínüket (Kunb /01/1-3). A bócsai és kunmadarasi háromívü kard­tokvereteket hasonló módon állították elő (Bó/0 /1-2; Kunm/0/13-14). A fogazásos aranyleletek között a préselési technika ritkábban fordult elő. A dunapentelei boglárokat az aranylemez alá helye­zett bronzlemezzel együtt préselték pozitív mintá­ra, mivel az arany lapon kevésbé élesen jelentkez­nek a kontúrok. Préselés után a felső lemez kiálló széleit visszahajtották az alsó bronzlemez hátlapjá­ra (Du/46/1-2). Teljesen azonos módon készültek a kecskemét-ballószögi varkocsszorítók is (KecsB /0/1-2: 1. kép 4). Az a módszer, amikor egy rosz­szabb minőségű fémlapot és egy nemesfém lemezt 43 Ennek alapján Költő abból indul ki, hogy az ékszerek és övgarnitúrák közötti ötvözeti különbség két előállítási módot is ta­kar (KÖLTŐ 1982, 31). Alátámasztaná ezt a gondolatot Bühler már ismertetett elmélete, mely szerint a kő öntőminták éksze­rek készítésére szolgáltak, ellentétben a bonyolultabb felületű övveretekkel, melyek viaszveszejtéses eljárással készültek (BÜHLER 1999, 442). 44 Pl. Igar III (FÜLÖP 1988. Abb. 10), továbbá: Budakalász-Dunapart 696., 1148. sír (V1DA-PÁSZTOR 1996, 345; VIDA 1996, Abb. 1), CsanytelekA (KÜRTI 1990, Abb. 1), Keszhely-Fenékpuszta-Horreum 16. sír (BARKÓCZY1968, Taf. LXV).

Next

/
Thumbnails
Contents