A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

NAGY Margit: A gepida sasfejes csatok és kapcsolataik

Tisza-vidéki típus (2. kép 1-2; 3. kép 2; 6. kép 1-6; 14. kép 1-3; 15. kép 1) A geometrikus díszű Tisza-vidéki csatokat jó minőségű, közel azonos méretű példányok képviselik Szentes-Nagyhegyről, Szolnok-Szandáról és Kelet-Lengyelországból (6. kép 1-4). A dalmáciai Knin keleti gót és a Tisza-vidéki Hódmezővásárhely-Kishomok gepida temetőjének csatjai kisebb méretűek, gyenge minőségűek; sem poncolás, sem nielló nincs rajtuk (6. kép 5-6; 15. kép 1). Akishomoki csat mégis érdeklődésre tarthat számot: részben, mert hiteles körülmények közt került elő, részben pedig azért, mert a gyenge minőségű öntvény bizonyítja, hogy a sasos csatokat helyi műhelyekben is készítették (BÓNA 1974, 57-59; BÓNA 1976, 57-59; BÓNA 1979, 20-21). A Tisza-vidéki csatok karikája ovális, két esetben ragadozómadár-fej ékben végződik (9. kép 1-2), két példánynál sima, díszítetlen (9. kép 6-7), egynél poncolt díszü (9. kép 5). A legkisebb méretű hódmezővásárhely-kishomoki csatnál téglalap alakú vascsatot szereltek a bronz csatlemezhez (9. kép 8; 12. kép 3a). A csattövisek vastagok, csúcsuk a karikára hajlik, felső végük bordázott (9. kép 1-2). Két csatnál (Szolnok-Szanda és Alt-Kossewen) a csattüske középrésze bemélyed (9. kép 2, 6). Említésre méltó, hogy a szolnok-szandai csat tövisének felületén kopott niellóberakásos kötélfonatminta-részlet, a bázison pálmalevélminta és háromszög alakú poncolt sorok nyoma figyelhető meg. A csattüske oldalán, a legkevésbé látható helyen, a kereszténységre utaló jelkép fedezhető fel: három, poncolt körökből álló háromszög, tetejükön egy-egy kereszt (3. kép 2-2a). Hasonló minta — kereszt nélkül —, nem ismeretlen az 5. századi ötvösök gyakorlatában: a zalkodi csat karikájának oldalát hasonló háromszögekből álló sor díszíti (3. kép l-l a). A négyszögletes csatlemezek sarkán kerek kőfoglalat van. A lemezek szélét a korai példányokon zegzugvonalas niellóberakással és/vagy poncolt kötélfonatmintával díszítették (2. kép 1-2). A szandai csatlemez szélén látható poncolás a kétszalagos fonatminta félreértett változata (3. kép 2; 14. kép 3). A csatlemezek keretmintázatát geometrikus elemekből állították össze: kötélfonatból és keresztben rovátkolt szalagból; megfigyelhető a plasztikus kötélfonatminta egyszerűsödése korong-vonallá (a korongok tetejét és alját ferde érintő köti össze) (2. kép 1-2; 3. kép 2; 14. kép 1-3). A knini csatlemez keretmintájához a gepida ékszereken gyakori S alakú indát használtak fel (6. kép 5). A lemezek közepén ékkőberakással keretezett keresztminták (6. kép 1-2; 10. kép 1-2; 14. kép 1-2), nyolcágú sugárkereszt (crux radiata) (6. kép 3; 10. kép 3; 14. kép 3), András-kereszt (crux decussata)

14 (6. kép 4-5) és sugárminta (6. kép 6; 15. kép 1 ) kapott helyet. A madárfejek szemeit üvegberakás emelte ki. A gyenge minőségű kishomoki darabnál a szem kőberakását elkalapált végű szöggel helyettesítették (9. kép 17; 12. kép 3). A knini és a kishomoki csatlemezeken a nyakak rovátkolt díszítése eltér a többi példányétól (9. kép 16-17); ez a díszítésmód távoli kapcsolatban lehet a korábban tárgyalt mözsi típusú madárfejes csatok bordázásával (1. kép 12-14, 16-17). A knini és a kishomoki csatok esetében az eltérő madárfej formák és a többi darabon nem szereplő S-inda alapján arra kell gondolnunk, hogy a geometrikus stílusú Tisza-vidéki csatoknak több jó minőségű, másolásra alkalmas mintapéldánya is létezett. A stílus és a díszítőmotívumok összehasonlítása alapján a Tisza-vidéki csoport legkorábbi, eredeti kompozíciójának a szentes-nagyhegyi példányokat tartjuk (2. kép 1-2; 6. kép 1-2; 14. kép 1-2). A nagyhegyi 15. sír csatjának madárfejes karikája a csatlemezhez készült eredeti példány, melynek stílusa a lemezével teljes összhangban van: a karika madárfejekben végződik; a geometrikus díszítőminták megegyeznek a csatlemez mintáival (14. kép 1). A díszcsatoknál gyakori ugyanis, hogy a használat során erősen igénybe vett csatkarikát kicserélték. Ilyen „pótlék" lehet a nagyhegyi 77. sír csatjának poncolt díszű karikája (2. kép 2; 14. kép 2). A csatkarikák hasonlósága összekötő kapcsot jelent a csatok Tisza-vidéki és az erdélyi csoportja között. Ha egymás mellé tesszük a Tisza-vidéki csoportból a nagy hegyi 15. sír, az alt-kosseweni példányok és az erdélyi típusú valentine-i és szamosjenői példányok karikáját (9. kép 1-4), kitűnik, hogy mind a négy csatkarika madárfejes díszű. Közülük a nagyhegyi a legjobb minőségű, leggondosabban kidolgozott példány, melynél még itt is niellóberakást alkalmaztak (9. kép l).

15 A Tisza-vidéki sasos csatok lemezeinek díszítése hangsúlyozottan egyszerű (NAGY 1998, Abb. 2, 1); 14 A keresztformákról: STA ECKER 1999, 45-48. 15 A Csallány által adott relatív sorrend fordított: CSALLÁNY 1941, 142.