A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

NAGY Margit: A gepida sasfejes csatok és kapcsolataik

közel áll az itáliai keleti gót csatok fonatmintás csoportjához (8. kép l).

16 A lemezek kőberakásait a quincunx-motívumnak megfelelően helyezték el; az öt csiszolt kö elrendezése megfelel a játékkocka ötös oldalának. Ez a motívum a pannóniai és az itáliai keleti gót négyszögletes lemezű csatok kőberakásos középlemez-díszítésének fö kompozíciós elve.

17 A méret és a motívumok hasonlósága alapján aligha kételkedhetünk abban, hogy a négy nagyméretű, jó minőségű aranyozott ezüst gepida csat (6. kép 1-4) azonos műhelyben készült. A keresztábrázolások és a dőlt keresztek mutatják, hogy tulajdonosaik felvették a kereszténységet, de még ragaszkodtak a pogánysághoz kötődő jelképekhez is. A geometrikus mintázatú, keresztábrázolású sasfejes csatokat a népvándorlás kori szinkretizmus példái közé sorolhatjuk.

18 A csatok műhelye a Közép-Tisza-vidéki királyi központban lehetett, ahol az itáliai keleti gót ötvösség motívumait ismerő, több munkafázisban gyakorlott mesterek dolgoztak, akik a környékbeli nemesi családok ékszereit is készítették. A csatlemezeket készítő műhely — az itáliai párhuzamok alapján —, az 5. század utolsó harmadában - a 6. század elején működött. Készítményeik eljutottak Kelet-Lengyelország mazúri területére is, a gepida és keleti gót királyságok borostyánkereskedelmének Útján (WERNER 1977, 90) vagy a bizánci hadseregben harcoló északi germán zsoldosok révén (WERNER 1949, 276). A Tisza-vidéki sasos csatok elterjedése a gepida királyság által használt, a Balti-tenger partjától az Adriáig vezető útvonalat jelzi. Jelenlegi adataink szerint a Tisza-vidéken készült csatok nem kerültek el a Fekete-tenger partvidékére (17. kép). A kishomoki példány alapján a díszcsatokról a következőképpen készülhetett másolat: egy üres kőfoglalatú lemezről agyagmintát vettek, ezt a negatívot használták az öntőminta alapjának, viaszt folyattak rá, és leborították a hátlappal. Az eljáráshoz az agyagnegatív formákat ki kellett égetni, ami magyarázatként szolgál a másolati eljárással készült példányok méretcsökkenésére. Az így előállított öntőmintából viaszveszejtéses eljárással öntötték a csatlemezeket.

19 A knini sasfejes csat lemezét madárfej nélkül is kiöntötték; egy azonos mintájú példány Kasicból került elő (VINSKI 1978, Taf. XVI. 1). A kishomoki csat mérete és kidolgozatlansága arra mutat, hogy az öntéshez levett negatív is már egy másolati példányról készült. Díszítésének figyelemre méltó részlete, hogy a középrész kerete ferdén a sarkok felé húzódik, ami az erdélyi típusú lemezek díszítésének diagonális beosztására emlékeztet (10. kép 6; 15. kép 1). Erdélyi típus (4. kép 1-3; 7. kép 1-3, 8; 15. kép 2) A spiráldíszes lemezű csatok Erdélyben, Kercsben és Dél-Franciaországban kerültek elő. Minden bizonnyal azonos öntőmintáról készült a szamosjenői (Fundatura, Ro) csatjának (4. kép 1; 7. kép 3; 15. kép 2) és a Keres (1904) 152. alsó sír csatjának lemeze (7. kép 8). A két példányt összehasonlítva megállapítható, hogy az erdélyi csatlemez készült igényesebben és minden bizonnyal korábban: mintái mélyebbek, a szélminták kidolgozottabbak. Az erdélyi lelöhelyű csatokat a Tisza-vidéki típussal a szamosjenői (Fundatura, Ro) csatkarika kapcsolja össze (9. kép 3). Az S-indák szempontjából nagy a hasonlóság a gyulai rombikus lemezű, az I. germán állatstílus szegélyállataival díszített csat karikájával is (BÓNA 1974, 51, 18. kép; BÓNA 1976, 51, 18. kép). A keresi 152. alsó sír csatjának tövisén (9. kép 10) olyan kiegészítő rész található, ami a sasfejekkel keretezett ismeretlen magyarországi lelöhelyű csat tövisének madárfejére emlékeztet (VEJMARN-AMBROZ 1980, 249-251).

20 A maroscsapói (Cipau, Ro) csat karikáján pálmalevél-minta, S alakú spirálok és poncolt fonatminta fordul elő (4. kép 3; 9. kép 11). Ezeket a mintákat a szolnok-szandai csat tövisén tisztább stílusban alkalmazták (3. kép 2a). A csatkarikák alapján az erdélyi és a Tisza-vi16 Pl. Aquileia-Monastero, Romagna: BIERBRAUER 1975, 148-149. 17 A törvényszerűen használt quincunx-motívumról, mely a nyugati germán csatokon gyakran keresztény szimbolikával együtt fordul elő: MARTÍN 1991. 72-79. 18 A soros temetők gepida fibuláinak ornamentikájánál is a díszítőmotívumok geometrizálása figyelhető meg, valamint az a törekvés, hogy a madáron kívüli állatábrázolást kerüljék: NAGY 1997, 53. A sasábrázolások és a keresztény szimbolika összefüggéséről az alamann lemezkeresztek kapcsán: ROTH 1974, 648-649; PAULSEN 1978, 22-24. 19 Az öntés technikájáról: RUSU 1959, 508-509. A krími csatok sorozatai valószínűleg nem ezzel a technikával készültek, mivel ott a később készült darabok nagyobbak. A méretnagyobbodás egyik oka a csatkarikát és a lemezt összekötő rész fokozatos meghosszabbítása volt, de a csatlemezöntvények is idővel kissé megnövekedtek. A Krím és Keres fibuláinál fordított tendencia figyelhető meg: a későbbi példányok kisebb méretűek (AMBROZ 1988. 6-7; AMBROZ 1995, 51-52). 20 Ld. 8.j. és a krími csatok helyi jellegzetességét, a csattüske tövén található madárfejeket: VEJMARN-AMBROZ 1980, 249-250.