A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

STRAUB Péter: 5. századi tömegsírok Keszthely-Fenékpusztán

MFMÉ-StudArch VIII (2002) 177-200 5. SZÁZADI TÖMEGSÍROK KESZTHELY-FENÉKPUSZTÁN STRAUB Péter A keszthely-fenékpusztai késő császárkori erőd területén, illetve közvetlen közelében eddig három alkalommal találtak olyan emberi vázakkal teli kemencéket és gödröket, melyek közzététele újabb lehetőséget kínál annak nyomon követésére, hogyan alakult Nyugat-Pannónia sokat vitatott, s régészetileg még ma is nehezen kimutatható 5. századi római népességének sorsa egy, a romanizált lakosság kontinuitásának kérdésében különösen frekventált szerepet betöltő lelőhelyen. Először a Művelődésügyi Minisztérium finanszírozásával hosszú szünet után 1970-ben újra beindult (terv)ásatások első évében kerültek elő tömegsírok a Rómer Flóris felméréséből akkor már több mint száz éve ismert erőd területén. A Sági Károly vezette ásatás során az 1959-ben Barkóczi László által már feltárt horreum északi bejáratától 45 méterre keletre, 15,5 méter hosszú észak-déli irányítású tüzelőgödör került elő. A körte alakú gödör bejárata északra volt, melynek oldalaiba 16 nagyméretű kenyérsütő kemence volt bevágva. A közel 2 méter átmérőjű kemencék közé hozzávetőleg 1,5x1 méter átmérőjű víztároló gödröket ástak, melyek alját és oldalát kiégették, hogy azok jobban tartsák a vizet. A nagy kenyérsütő kemencéket 14 kisebb, átlag 1 méter átmérőjű kemence ívelte körül árokszerű tüzelőtérrel. A kemencék szája előtt talált nagy mennyiségű állatcsont alapján Sági ezeket a kisebb kemencéket a nagyobb hőt igénylő húsok sütéséhez kötötte (SÁGI 1990. 293).

1 A Balatoni Múzeumban őrzött dokumentációk

2 szerint a pékségnek aposztrofált, s eredetileg bizonyosan sokkal nagyobb kiterjedésű kemence- és gödörkomplexum következő tizenhárom tagjából kerültek elő különböző helyzetű rész/egész emberi csontvázak.

3 XV. szelvény/2, kemence: a földbe süllyesztett kemence déli része jó állapotban maradt meg, oldalfalát 45 cm magasságig épen lehetett dokumentálni, szája keleti irányba nézett. A kemence falának vastagsága 1,5-2 cm volt, alját feketés, kormos réteg borította. Belsejében legalább három egyénhez tartozó vázrész került elő, kettő bizonyosan gyermeké ( 1. kép).

4 XXlIIa szelvény/objektumszám nélküli árok: a szelvény nyugati felén egy hosszú, keskeny beásás két végében összedobálva kerültek elő legalább három felnőtthöz tartozó csontok (2. kép). XXIIla szelvény/6, kemence: a kemence északi fele túlnyúlt a szelvényen, oldalfalából 15-20 cm magas.felmenő rész volt körben dokumentálható. Az erősen átégett sütőfelületen 22 emberi koponya és egyéb összefüggő, illetve különálló vázrészek helyezkedtek el (3. kép). Az összesen 31 egyénhez köthető csontanyag értékelhető része a következő életkori és nemi megoszlású: 2 infansl és 1 ArchÉrt 98 (1971) 271; RégFiiz Ser. 1. No. 24(1971)32. Sági Károly 1979-ben ötven íves kéziratban dolgozta fel a 70-es évek elején Fenékpusztán folytatott ásatásainak eredményeit. Az Akadémiai Kiadó 1982-ben szerződésben vállalta, hogy a monográjiát német nyelven kiadja, ám miután erre nem került sor, a kézirat mintegy' tíz éve a Mundus Egyetemi Kiadóhoz került (Erdélyi István szíves tájékoztatása). Mivel a kiadó közlése szerint a kötet megjelenése továbbra sem várható a közeljövőben, s Sági Károly a tömegsírok történeti hátteréről számos tudománynépszerűsítő és szakcikkben értekezett korábban, célszerűnek és időszerűnek tartom az 1995. és 2001. évi tömegsírok közlésével együtt az erődben több mint harminc éve feltárt tömegsírok mindegyikéről is egy-egy rajz és fotó közreadását rövid leírással. Tiszteletben tartva azonban Sági Károly munkáját, régészeti leletanyaguk részletes publikálásától — bízva abban, hogy a kötet egyszer mégiscsak megjelenik — eltekintek. 2 KB M Ad. 84. 240. 1-2. 3 Az eddig közlésre kerüli fotókat és rajzokat ld. KISZEL Y1976, 13-14. kép; SÁGI 1977, 643; MATOLCSI-SÁG11978, 117; SÁGI 1983, 20. kép; MÜLLER 1989, Taf. 10; MÜLLER 2000, 20. kép; STRAUB 2002, Abb. 1. 4 Az ásatási naplóban szereplő antropológai meghatározások a feltáráson résztvevő Kiszely Istvántól származnak. Az embertani anyag azonban néhány, arcrekonstrukcióhoz szükséges koponya kivételével — melyeket Árpás Károly el is készített — nem került beszállításra, a feltárt kemencéket a csontvázakkal együtt plextollal bekenve és lefóliázva későbbi kiemelés/bemutatás céljából ugyanis visszatemették!