A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

VÖRÖS Gabriella: A vaskúti szarmata halmok leletei (Adatok a szarmata koporsók és gerenda-kamrák köréhez)

sincs különbség a koporsók mérete között, a jelölt és a jelöletlen sírokban ugyanolyan méretűt, nagyságút bontottunk ki. Az is világos, hogy egy kis sírszámú temetőn belül is, ahol a sírok kora bizonyosan egy szűk időintervallumra tehető, különböző típusú, tehát vastartozékos és tartozék nélküli rönkfa koporsók egyaránt előfordulnak. Csak megjegyzem, hogy az egyik koporsókapcsos sírban nő nyugodott, míg a többi temetkezés férfi volt. A Kiskunfélegyháza határában, Kővágóér lelőhelyen előkerült késői temetőrészlet sok vonásával kapcsolódik a madarasi temetőhöz. Négy sírban figyelt meg az ásató koporsókra, illetve gerendákból összerótt faszerkezetre utaló nyomot. Sírszám S ír méret Koporsóméret 30. sír 345x132 cm 230x78 cm 207. sír 410x195 cm 242x87 cm 247. sír 280x125 cm 245x90 cm 485. sír 340x130 cm 175-180x90 cm A három lelőhely adatai egységesek, ami elsősorban a koporsók hosszára vonatkozik. A szélesség nyilván a fa fajtájától és korától függött (KULCSÁR 1998, 29). Az elmondottak alapján tehát a vaskúti kapcsok közül a méretben 15-30 cm-es darabokat farönkből kivájt koporsók tartozékainak tartjuk. A leírásból kiderül, hogy a 8 kapocs 4 párba állítható, melyek négy koporsóhoz tartozhattak, ami elméletileg jól összhangba hozható lenne a feltárt halmok számával, ami szintén négy volt! Megtévesztő azonban, ha csak a mai napig megmaradt kapcsokkal számolunk. Az 1869. évi leltárban 11 db szerepelt, amiből mára 8 maradt, nem számolva ide a legnagyobb — meglevő — darabot. Ilyen alapon tehát, még ha a négy halom mindegyikében is volt kapcsokkal összefogott koporsó, azok mindegyikéhez biztosan több kapocs tartozott, mint két darab, és akkor még nem számoltunk a rablások okozta veszteségekkel és az ásatások lebonyolításából adódó esetleges „leletvesztéssel". Tehát ugyanaz a tendencia rekonstruálható, mint amit a jelölt — körárkos és halmos — síroknál Madarason sikerült megfigyelnünk. Egészen más a helyzet a nagyméretű S formájú kapoccsal, melynek funkciója összekapcsolható a leletegyüttesben található szegekkel és vaspántokkal. A párhuzamok keresése során azokhoz a lelőhelyekhez jutottunk el, ahol a vaskútiakhoz hasonlóan máig megmaradó, vagy ha feltárták, elhordták őket, korábban nagyméretű halmokként leírt temetkezési helyek voltak. Itt is hangsúlyozom, hogy ezek a halmok a legkorábbi időkben kerültek feltárásra, ráadásul többségét több évszázadon keresztül bizonyíthatóan rabolták is, ezért csak nagyon kevés értelmezhető adat maradt ránk ezekről a temetkezési helyekről. A geszterédi temető déli halomcsoportjának 2. halmából említi a leírás, hogy „vaskapcsok és lapos fejű szegek kerültek elő" (PÁRDUCZ 1950, 62). Ugyancsak vaskampók és vasszög darabok kerültek elő a kabai 1. sz. halomból. Párducz Mihály itt gerendákból összerótt koporsót feltételez (PÁRDUCZ 1950, 65). Kiszácson (Kisac, Yu) az 5. halomból említ a szakirodalom lapos fejű kovácsoltvas szeget, valamint szintén S formájú kapcsot (PÁRDUCZ 1950, 74, 89. t. 2, 8). A legjobb párhuzamok, ahol ráadásul a méretadatok is szerepelnek, és a vastartozékok eredeti funkciója is világosan rekonstruálható, Jászalsószentgyörgyről valók. A 2. mellékhalomban a leírás szerint „kampós vasszeg, négyélű, egyenes" származik, hossza közel 22 cm. Az S formájú kapcsok közül 55 cm hosszú is volt, amely közeli azonosságot mutat a vaskúti nagyméretű darabbal (HILD 1901. 131, 10. ábra). A fő halomban (Borsa-halom) vaskarikák szomszédságában 12 db vaspánt került napvilágra. A leírás szerint: „kettő közülük kinyújtóztatott S betűhöz hasonlított". A lemezek 10-50 cm hosszúak voltak, de három közülük a 80-120 cm-t is elérte (PÁRDUCZ 1950. 71). A Hild munkájában található rajz ábrázolja a vastárgyak egy részét, amelyből kiderül, hogy ezek a hatalmas, 6,8 m hosszú és 3,4 m széles, gerendákból összerótt sírkamrának részeit erősítették össze, mégpedig annak belső oldalán (9. kép 1-6). A leletegyüttesben előforduló sasszeges vaskarikák funkciója nem teljesen világos, de az a megfigyelés, hogy a szegeik a kamra aljába voltak beverve, és a karikák belsejében vasalt póznák nyomait figyelték meg, arra utal, hogy a kamra falát alkotó, félbe hasított gerendák függőleges irányú belső rögzítésre szolgáló alkatrészek voltak, melyeket felülről talán ugyanúgy szegekkel rögzítették, mint a kamra tetejét. Ugyanezzel a módszerrel épített, földbe mélyített házaknál a fal tövében sorakozó cölöplyukak bizonyítják a függőleges cölöpökkel történő megtámasztást (FODOR 1989, 31-32, 5. kép). A Borsa-halomban a gerendakamra alját borító pallók miatt viszont a sasszegekkel rögzített, a karikákkal megfogott póznák alkalmazása jelenthetett megoldást, mivel az altalajba mélyítésük nyilvánvalóan kivihetetlen volt technikailag. Min-