A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

BODNÁR Mária: A badeni kultúra kutatási helyzete Magyarországon (Vázlat)

A korszak fémművességéről — a kevés lelet miatt — nagyon keveset tudunk. A korábbi időszak fémgazdagságával szemben a badeni kultúrában minimális fémtárgy fordul elő, s teljes mértékben hiányzik a harci eszköz. Elsősorban termésrézből kalapálással készítették viseleti és használati tárgyaikat, amelyeket részben telepeken, részben sírokban találhatunk meg (ECSEDY 1994). A helyi fémöntés bizonyítékai a Lánycsókon előkerült öntőminták (ECSEDY 1978). Kiemelkedő jelentőségű a vörsi sírban talált diadém (BANNER 1956, Taf. 87. 1-2). Ugyancsak jelentős fémtárgy a Sármelléken előkerült réztőr és rézkés (M. VIRÁG 1999, 2. kép). Ezeken kívül néhány hengeres vagy spirálcső rézgyöngy, rézárak és rézlemezkék reprezentálják a badeni kultúra fémművességét, amelyet M. Virág Zs. elemzett legutóbb (M. VIRÁG 1999). A magyarországi lelőhelyek mintegy 5%-a a temetkezés. E lelőhelyeken különböző temetkezési rítusok (hamvasztásos és/vagy csontvázas) és változatos temetkezési mód figyelhető meg: az egykét sírós temetkezéstől a kiscsaládi temetőkön keresztül a többszáz sírós budakalászi temetőig változatos a kép. Gyakran előfordul, hogy egyazon sírba temettek — feltehetőleg rokoni kapcsolatban álló — férfit és nőt, nőt és gyereket, nem ritkán egynemű két felnőttet. A kettős temetkezések (Budakalász, Balatonmagyaród, Debrecen stb.) mellett előfordulnak hármas (Budakalász) és négyes (Palotabozsok, Sármellék) temetkezések is. Egy tömegsírban (Balatonboglár) 12 egyed maradványait tárta fel Honti Szilvia. Pilismarót-Szobi réven egy gödörrendszerben 5 egymásra dobált gyerek csontvázát találták meg az ásatás során. Az ilyen temetkezéseknél valószínűleg betegségre, járványra kell gondolnunk, amelynek következménye volt több ember közel egyidejű halála és eltemetése. A temetkezések sorában különleges jelenségekkel is találkozunk: jelképes sírok (Budakalász, Szigetszentmárton, Jánosháza-Fürdődomb, JászberényMészhomok téglagyár, Vác-Nagy Sándor József u.), szarvasmarha-temetkezések (pl. a budakalászi temető egyik sírjában egy férfi és egy nő teteme mellé két szarvasmarhát is elföldeltek, amelyből egyes kutatók az állatok vontatta faszekér eltemetésére gondoltak), sírkőállítás (Budakalász, Mezőcsát, Center, Budapest-Káposztásmegyer). A halottak sírját különböző nagyságú (0,5-2,25 m) kővel vagy sztélével jelölték meg (ENDRŐDI 1995). A temetkezésekkel Nevizánsky Gábor foglalkozott részletesebben (NEVIZÁNSKY 1985; NEVIZÁNSKY 1997). Adatgyűjtését további temetkezésekkel egészíthetjük ki.

32 A badeni kultúra korai időszakára — jelen ismereteink szerint — a hamvasztás volt a jellemző. A bolerázi csoport nagy temetőjében, Pilismarói-Basaharcon a földre helyezett hamvakat körülrakták a halotti ételáldozatokat tartalmazó edényekkel, majd az egészet kövekkel borították be (TORMA 1973). Ez a temetkezési mód több helyen (Budakalász, Budapest-Nagytétény, Center, Ipolydamásd) is megfigyelhető (KŐVÁRI 1994, 128-129). Később a csontvázas temetkezés vált uralkodóvá, de a birituális temetkezés is több helyen megmaradt. A kultúra kései időszakában — az általános vélekedés szerint (KALICZ 1963; KOÓS 1994) — ismét a hamvasztás kerül előtérbe.

33 A hamvasztásos temetkezések sajátos csoportját képviselik az ember alakú urnákban eltemetett, hamvasztott halottak. Az antropomorf urnák elterjedési területe nagyon kis régióra, a Sajó középső szakaszára (Sajógömör/Gemer, Méhi/Vcelince) és a folyóba torkolló Hangony völgyére (Center, Szentsimon) korlátozódik. A kultúra egész elterjedési területéről e négy lelőhelyről 38 sírból 28 antropomorf edény vagy annak töredéke vált ismertté.

34 A badeni kultúra Mezőcsáton és Tiszavasváriban feltárt temetkezései fontos kronológiai adatot szolgáltattak a badeni és gödörsíros kultúra viszonyához. E két lelőhelyen egyértelműen megfigyelhető volt, hogy a gödörsíros kurgánok népe (Jamnaja-kultúra, Yamna-kultúra) a badeni temetkezések fölé emelte kurgánjait. Kalicz N. szerint: 32 Baja (RégFüz Ser. 1. 14 (1961) 52); Balatonboglár (HONTI 1981); Balatonmagyaród (BONDÁR 1987); Csincse (RégFüz Ser. 1. 49 (1997) 62); Csákvár (RégFüz Ser. I. 34 (1981) 33); Debrecen (ArchÉrt 82 (1955) 95); Esztergom-Szentkirály, Duna-dűlő (RégFüz Ser. 1. 42 (1991) 11); Felsővadász (RégFüz Ser. 1. 38 (1985) 12); Ipolydamásd (KŐVÁRI 1994); Jászberény-Cserőhalom (KEMENCZE1-CSALOG1966, 65); Kiskunfélegyháza (RégFicSer. I. 49 (1997) 66); Moha (RégFüzSer. 1. 42 (1991) 20); Neszmély (RégFüz Ser. 1. 13 (I960) 15); Sármellék (RégFüz Ser. I. 39 (1986) 25-26); Szentsimon (KOÓS 1994); Szob (MRT9, 26/11. lh., 317); Szob (MRT 9, 26/34. th., 334-335); Szob (MRT 9, 26/35. th., 335-336). 33 Kalicz N. a temetkezésekkel és temetkezési szokásokkal foglalkozó legutóbbi munkájában ennél már sokkal árnyaltabb képet olvashatunk (KALICZ 1999). 34 Bondár, M. : Chapters from the history of portrayal in the Late Copper Age in the Carpathian Basin (Baden Culture). In: Festschrift für Pál Patay zum 85. Geburstag. Studien zur Metallindustrie und Glaubenswelt der Kupferzeit MittelEuropas. Hrg.: Kovács, T. Kézirat, 1998. 18 old., 11 kép.