A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

BODNÁR Mária: A badeni kultúra kutatási helyzete Magyarországon (Vázlat)

négy évtized alatt ismertté vált magyarországi lelőhelyekről. A terepbejárásos szakdolgozatoknak

15 és a hatvanas évek elején indult topográfiai kutatásoknak köszönhetően megnövekedett a szakemberek által megtalált lelőhelyek száma (MRT l—10). A későbbi nagyszabású építkezések (dunakanyari leletmentések, Tisza II, Tisza III. vízlépcső, kis-balatoni leletmentések és napjaink autópálya építései és különböző nagyberuházásai) ugyancsak gyarapították a lelőhelyek mennyiségét és olyan információkat is szolgáltattak, amelyek csak nagy felületen végzett ásatásoknál várhatók (településszerkezet, kutak, temetkezések). Magam 1976 óta gyűjtöm e késő rézkori kultúra lelőhelyadatait a régészeti szakirodalomból, helytörténeti munkákból és elsősorban a dunántúli múzeumokból. E gyűjtés eredményeként adatbázisom a Banner-monográfia lelőhelyeivel együtt ma már több mint 1600 lelőhely legfontosabb adatait tartalmazza, a magyarországi lelőhelyek száma a Banner-monográfiában szereplőkhöz képest megötszöröződött (1. táblázat).

16 A mennyiségi összehasonlításból jól látszik, hol voltak topográfiai munkák (Veszprém, Komárom, Békés, Pest megye) vagy terepbej árásos szakdolgozatok (Tolna, Somogy megye). Magyarázatra szorul a Zala megyei nagy lelőhelyszám. Ennek prózai oka az, hogy a mai Zala megye Balaton közeli része korábban Veszprém megyéhez tartozott, így a topográfiai munkák területe volt. A lelőhelyszám mennyiségi növekedésével sajnos, a publikációk száma nincs szinkronban. A nagyobb ásatásoknak (1. kép) csak mintegy 12%-áról van részletesebb információnk,

17 a többi közöletlen (2. kép).

18 A lelőhelyek típus szerinti megoszlását (telep, temetkezés, szórvány) és a megtalálás módját (ásatás, leletmentés, terepbejárás, ajándék) grafikonon ábrázoltuk (3. kép 1-2). A bolerázi csoport lelőhelyeinek száma — Torma I. elterjedési térképéhez képest (TORMA 1969, 8. kép) — mintegy duplájára nőtt, jelenleg 250-nél is több lelőhelyről ismerjük e csoport emlékanyagát. Torma I. térképén 100 lelőhely szerepelt, ebből 96 a Dunántúlon van, mindössze 4 található a Dunától K-re. Korek J. alföldi gyűjtése összesen 19 lelőhelyet tüntet fel az ország keleti feléből (KOREK 1985, 10. kép). Ma a lelőhelyek földrajzi eloszlása kiegyensúlyozottnak tekinthető mindkét régióban. A badeni kultúra ún. klasszikus időszakából gyarapodott legnagyobb mértékben a lelőhelyek száma. Ezek közül a hitelesen feltárt, jól dokumentált telephelyek feldolgozása, tipológiai rendszerének kimunkálása még a jövő kutatási feladata. Nem nőtt szignifikánsan a badeniből ma már leválasztott, önálló kostolaci kultúra lelőhelyeinek száma, viszont nagyobb telepek feltárásával (Szigetmonostor, Szigetszentmiklós-Üdülősor, Ordacsehi-Major) hiteles információkkal gazdagodott a kutatás a kostolaci kultúra edényművessége és települési sajátosságai vonatkozásában. A kostolaci kultúra ma már nemcsak a nagyobb folyók közelében mutatható ki, lelőhelyei megtalálhatók a Dél-Dunántúl belsejében is, elsősorban Somogy (Balatonboglár, Ordacsehi) és Tolna megyében (Aparhant). A Balatonbogláron feltárt hamvasztásos kostolaci temető — amelynek újabb sírjai 2001-ben kerültek elő —jelen ismereteink szerint a hitelesen feltárt temetkezések közül a legtöbb, összesen 9, hamvasztásos sírt szolgáltató temető az elterjedési területen (BONDÁR 1996). Mint már említettem, a rendelkezésünkre álló forrásanyagból ma már a badeni kultúra több mint 1600 hazai lelőhelyét ismerjük, ez a szám sűrű településhálózatra enged következtetni. A településhálózat finomabb korszakolása a lelőhelyek közlésének függvénye, ám a publikálás, mint láttuk, nem tart lépést a lelőhelyek felfedezésének gyorsaságával. A települések földrajzi megoszlása változatos: síkvidéken, lankás domboldalakon, vízparton és olykor barlangokban is megtalálhatók a badeni telepek. A badeni kultúra hazai településein földbe ásott, cölöpszerkezetű házra alig van hiteles adatunk. Banner J. Kiskőrös-vasútállomás környékéről (BANNER 1956, 193. lh.), Szerencs-Hajdúrétről (BANNER 1956, 303. lh.), valamint Palotabozsokról (BANNER 1956, 145. lh.) említ házakat, ezek azonban a korabeli 75 A teljesség igénye nélkül néhány közismert szakdolgozat: Pusztai R. (Baranya megye), Tormái. (Tolna megye), Draveczky B., Jankovich B. D. (Somogy megye), B. Horváth J., Müller R., Vándor L. (Zala megye), Kalicz N., Pálóczi-Horváth A. (Szolnok megye), a szegedi egyetem terepbej árásos szakdolgozatai, Nikotin E. (Békés megye), Biczó P. (Bács-Kiskun megye), Miklós Zs., Kvassay J. (Pest megye) stb. 16 Jelen tanulmány alapjául szolgáló adatbázisom létrejöttét az OTKA T023718pályázati támogatása segítette. 17 Jelen tanulmányban az 1. kép (a lelőhelyek felsorolását ld. a függelékben). 18 Jelen tanulmányban a 2. kép (a lelőhelyek felsorolását ld. a függelékben)