A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

P. FISCHL Klára – KISS Viktória: A Vattina-kultúra kutatása és északi kapcsolatainak kérdése

kívül Batrovci, Káty, Mozsor-Földvár, Sotin és Vukovár lelőhelyeken proto-Szeremle bögrék

12 fordulnak elő a felsorolt lelőhelyeken, a Vattinakultúra fiatal fázisának leleteivel együtt. MozsorFöldváron a telep korábbi rétegeiben az ásatok szerint a proto-Szeremle bögrékkel egykorú fiatal dél-dunántúli kerámia hiányzik (HÄNSEL-MEDOVIC 1994, 192), de a titeli plató terepbejárási anyagában (FALKENSTEIN 1998, Taf. 17. 12) és a teli temetőjében (Mosorin-Stubarlija: MEDOVIC 1996, Taf 11. 4b) egyaránt megtalálható. A kései mészbetétes - protoSzeremle-időszak az alföldi telltelepek legfelső rétegeiből előkerült dunántúli importleletek alapján a koszideri korszakra (RBB1 első felére) keltezhető (KISS 1998, Pl. 6. 6-7, Pl. 7. 1-7; P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 115-119); ugyanezt a datálást támasztja alá a Gomolava IVa rétegből a fiatal Vattina- és a dunántúli mészbetétes kerámiával együtt előkerült bronztű (tordírozott szárú Hülsennadel) is (TASIC 1981.204, Taf. 4). Szeremle-kultúra A Szeremle-kultúra anyagát a legtöbb jugoszláv kutató egyszerűen az inkrusztált kerámia részének tekinti, és csak a Dubovac-Zuto Brdo-csoport anyagát választja le az egységes „mészbetétes" anyagról. E helyen nem kívánjuk a Szeremle- illetve a Dubovac-Zuto Brdo- és a Gârla Mare-Cârna-kultúra teljes problematikáját áttekinteni, csak a Vajdaság és a Bánát leleteivel kapcsolatban szeretnénk összefoglalni a Szeremle-kultúra értékelésére vonatkozó álláspontokat. Az említett szemlélethez hozzájárult a Szeremle-kultúra magyarországi emlékanyagának nem egyértelmű meghatározása. Utóbbit a névadó lelőhelyen előkerült leletek részleges közlése okozta: Bóna István csak a temető idősebb — a dunántúli mészbetétes kerámia kultúrája fiatalabb fázisába sorolható — sírjainak anyagát mutatta be (BÓNA 1975, Taf. 252-258; vö. P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 63. kép 1-9). Bandi Gábor és Kovács Tibor a „Szeremle-csoport" anyagi kultúrájának részletes körülhatárolásakor — a szeremlei temető részleges közlése miatt — a kelebiai temetőt vették alapul (BÁNDI-KOVÁCS 1970; BÁNDI-KOVÁCS 1974). A Szeremle-kultúrával kapcsolatban kialakított elmélet mellett Bandi G. később változatlanul kiállt (BÁNDl-F. PETRES-MARÁZ 1979. 96. 98-105; BANDI 1984, 272-273). N. Tasié elemzéséből egyértelműen kiviláglik, hogy Bandi Gábor és Kovács Tibor publikációi alapján úgy értelmezte, hogy a Szeremle-kultúra anyaga a kései mészbetétes fázissal azonos, és megvan az egész Dunántúlon (TASIC 1982).

13 Ugyanebből következik, hogy a káty-papszállási (Kac-Popov-Salas, Yu) mészbetétdíszes leleteket szeremleiként említi (TASIÓ 1983, 62-64, 152). Későbbi észrevétele szerint a Gomolava IVa-rétegből származó mészbetétes kerámia értékelése problematikus, mivel egyrészt a Bóna szerinti déli mészbetétes csoporthoz (Szebény, Boly, Szeremle), másrészt a Bándi-Kovács által elhatárolt Szeremle-csoport leleteihez is köthető (TASIC 1988). Az al-dunai inkrusztált kerámia értékelésekor B. Hansel felhívta a figyelmet arra, hogy a Szeremle-csoport emlékanyagát szinte kizárólag szórványleletek alapján határolták körül, így létezése kétségbe vonható (HANSEL 1982, 31-32). A közölt adatok és a délvidéki mészbetétes kerámia kultúrájával kapcsolatban napvilágot látott elméletek hiányosságait jól összefoglalta Foltiny István két, Szeremle lelőhellyel Mainzba került edény közlése kapcsán; ugyanekkor a dunántúli mészbetétes kerámia és a Szeremle-kultúra relatív kronológiai viszonyára utaló adatokat is összefoglalta (FOLTINY 1983). Egy későbbi cikkében az általa összegyűjtött problémák megválaszolását is megkísérelte (FOLTINY 1987). A Szeremle-csoport meghatározásának kritikáját megfogalmazó kutatókhoz csatlakozott N. Majnaric-Pandzic is. Ugyanakkor néhány szerencsés lelet (Vrsac-At, Oresac) jó tipológiai érzékkel való vizsgálata és a magyarországi szakirodalom pontos ismerete alapján világosan látta a dunántúli mészbetétes kerámia és a Szeremle-kultúra tipológiai eltérését, és ennek segítségével — kis bizonytalansággal — lényegében sikeresen körvonalazta a valódi Szeremle-kultúrára jellemző emlékanyagot. A magyar kutatás nem egyértelmű álláspontja és a szeremlei temetőből közölt kései mészbetétes anyag (vö. Bóna I. képtáblái) miatt azonban a csóri típusú, koncentrikus körmintás bögréket nevezte szeremleinek, a valódi Szeremle-kultúra anyagát pedig az egyértelmű elnevezés szükségessége miatt Dalj-Bijelo Brdo-csoportnak (MAJNARIC-PANDZIC 12 A csóri típusú vagy proto-Szeremle bögrék tipológiájáról és keltezéséről Id.: P. FISCHL-KISS-KULCSÁR 1999, 115! 13 Vö. „nordpannonlschen oder Szeremle-Kultur". Ugyanerre utal, hogy a kátyi (Kac-Popov Salas, Yu) leletekhez Kelebia mellett Patpusztáról (Patince, Sk) és Izsóról (Iza, Sk) hoz párhuzamot!