A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

P. FISCHL Klára – KISS Viktória: A Vattina-kultúra kutatása és északi kapcsolatainak kérdése

túra pontos időbeli és területi kérdéseit körvonalazni. M. Garasanin Szerbia bronzkorát tárgyalva a Vattina-kultúrát három területi csoportra bontotta: a klasszikus Vattina-csoport mellett egy szerémségi csoportot és egy nyugat-szerbiai csoportot különített el. A klasszikus Vattina-területre megállapított kronológiai beosztásnak (vagyis a Perjámos-kultúrát követő három fázisnak: Vattina I = Pancevo-Omolj ica, Vattina II = Vatin-Vrsac, Vattina III = Belegis-Ilandza) azonban a nyugat-szerbiai területen nincs pontos megfelelője. A kultúra életét a RBA1-BC időtartamra helyezte (GARASANIN 1973, 319-336, 353, 392, Karte X). N. Tasié a Vajdaság őskoráról írott tanulmányában Garasaninétól alapvetően különböző álláspontot fogalmazott meg. A kultúrát két időbeli korszakra osztotta: az idősebb, kevésbé díszített az ún. Pancevo-OmoIjica-horizont; a fiatalabb, jellegzetes, volutamintás kerámiát (ami Garasaninnal a Pancevo-Omolj ica-fázist határozza meg) viszont a klasszikus horizontba sorolta. A két időrendi fázis viszonyát az omoljicai rétegek bizonyítják. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Pancevo-Omolj icacsoportot a szakirodalom területi és kronológiai értelemben egyaránt alkalmazza, véleménye szerint leginkább a Vattina-kultúra korai fázisát reprezentálja, de területileg egy kicsit nyugatabbra a klaszszikus Vattina-területtől (vagyis a Dél-Bánáttól). További fontos eltérés, hogy a Garasanin által meghatározott Vattina Ill-fázisba sorolt lelőhelyeket elválasztotta a kultúra anyagától, és az önálló Belegis-csoporthoz sorolta. Már ebben a dolgozatában felhívta a figyelmet a ljuljaci telep alsó rétegeiben talált korai anyagra, melyet ekkor még a Pancevo-Omoljica-fázisba sorolt. Három területi csoportot különböztetett meg a Vattina-komplexumon belül: nyugat-szerbiai variánst (Ljuljaci, Dobraca), szerémségi-bácskai variánst (Popov-Salas, Gomolava) és a dél-bánáti variánst (klasszikus Vattina-terület: Vatin, Zidovar), ezek közül az első kettő archaikusabb, tehát előbb fejlődött ki. A kultúra kezdetét a Vucedol-kultúrához és az azt követő Vinkovci-fejlődéshez kötötte, mindezt a Reinecke BA2 fázisba helyezte, mivel a RBA1 fázisba a Maros-csoport lelőhelyeit sorolta. A Vattina-kultúra életének végét a RBB1 fázisra tette; a Garasanin által meghatározott Vattina Ili-fázisba sorolt lelőhelyeket pedig a Belegis-Cruceni néven elkülönített csoportba sorolta (TASIC 1974, 456-^t59).

4 Ugyanezt a véleményt foglalta össze a Vattinakultúra telepleleteiből válogatást bemutató tanulmányának elején. Újra felhívta a figyelmet arra, hogy a korábbi kutatás számos olyan leletet is a Vattina-kultúra emlékanyagához sorolt, melyek szomszédos (Verbicioara-kultúra) vagy fiatalabb kultúrákhoz (Belegis-kultúra és halomsíros kultúra) tartoznak; a Garasanin által a nyugat-szerbiai csoportba sorolt dobracai halomsírok sem sorolhatók a Vattina-kultúra anyagába, mivel fiatalabbak annál. A telltelepek rétegsorának tanúságai szerint a Vattina-kultúra rétege rendszerint a Vucedol- vagy a Vinkovci-kultúra szintjét követte, és élete a Belegis-szintek előtt ért véget. Gradina Bosut adatai alapján a korai Vattina-fázist a fiatal Vinkovci, a korai ottományi és a dunántúli mészbetétes kerámia időszakával párhuzamosította. Az e dolgozatban napvilágot látott, a telepek rétegeire és anyagára vonatkozó adatoknál bővebb információk — teljes teleppublikációk hiányában — mind a mai napig nem állnak rendelkezésre (TASIC 1978). Hasonló áttekintést adott a Vattina-kultúra kutatását összefoglaló cikkében is, és leszögezte, hogy a kultúra időrendje az újabb leletek tükrében megváltozott. A korai Vattina-időszak már Mokrin fiatalabb sírjaival párhuzamosítható (ld. golokuti sír), a kultúra élete végére helyezett Belegis-kerámia pedig leválasztható az emlékanyagról, így a kultúra teljes élete előbbre tolódott, „idősebb lett". Mindezt a mükénéi kapcsolatok relatív kronológiája is jelzi: a Garasanin-féle volutás kerámia nem a korai, hanem a klasszikus fázist jellemzi, vagyis csak ez utóbbi lehet párhuzamos az aknasírok korával (LH II, Kr. e. 16—13. század), a korai fázis abszolút dátumokban tehát a Kr. e. 16. századnál korábbra (1700-1650-re) keltezhető. A Vattina-kultúra a korai bronzkor második felében kezdődött (RBA1 vége), végét a Dubovac-kerámia megjelenése (RBB2 vége) jelzi (TASIC 1981). B. Hansel saját kronológiai rendszert állítva fel a kora bronzkor harmadik periódusára (FD III) tette a Pancevo-Omoljica-fázis időszakát, mely így rövid átfedésbe kerül a Perjámos-kultúra életének végével. Az ún. klasszikus Vattina-Vrsac-fázi

s az FD III-MD I fordulóján jelent meg. Élete szorosan összefonódik a Dubovac-csoportéval, kitölti az MD I—

11 (koszideri korszak) -fázisokat, és a késő bronzkor (SD) első fázisában ér véget (HANSEL 1968, 133-142). 4 Legújabban a Belegis-kultúra kutatástörténetének áttekintéséről és a kultúra periodizációjáról: TASIC 2001.