A Móra Ferenc Múzeum Évkönyve: Studia Archaeologica 8. (Szeged, 2002)

P. FISCHL Klára – KISS Viktória: A Vattina-kultúra kutatása és északi kapcsolatainak kérdése

A stratigráfiai adatok hiánya ellenére H. Müller-Karpe két fő fázisra osztotta a kultúrát. Az idősebb Pancevo—Omolj ica-fázist a díszítetlen edények, illetve a bekarcolt spirálok, girlandok és háromszögminták jellemzik. A fiatalabb Vattina-fázisban jelenik meg a gazdagabb díszítés, a karéj os peremkiképzés és a talpgyűrű. A kultúrára mind a vázas, mind az urnás temetkezés jellemző (MÜLLER-KARPE 1980, 179-280). M. Garasanin 1983-as összefoglalása — Tasié véleményével szemben — továbbra is a Vattina-kultúra részének tartja a Belegis-Ilandza lelőhelyek anyagával jelzett fázist. így az általa elfogadott belső periodizáció a következő: PancevoOmolj ica-fázis (RBA2/B1), Vatin- Vrsac-fázis (RBB2), Belegis-Ilandza-fázis (RBC és D eleje) (GARASANIN 1983). A területi felosztást e munkájában is megtartja, és a nyugat-szerbiai Vattina-csoportot külön fejezetben tárgyalja, melynek belső felosztását a szerémségi-vajdasági csoporthoz hasonlóan végzi el (GARASANIN 1983a). 1984-ben jelent meg a kultúra újabb monografikus összefoglalása Tasié tollából. E helyen nemcsak egy szűkebb terület (Vajdaság, Szerémség) leleteit tárgyalta, hanem a teljes kultúra áttekintését adta. Az elterjedési terület mellett egy tágabb Vattina-stílussal jellemezhető térséget is meghatározott; ezen belül jobban és kevésbé jobban benépesült mikrorégiók találhatók. Tasié a Vattina-kultúra fogalmát — korábbi álláspontjának megfelelően — az ilandzai, belegisi, surcini és dobracai temetők anyaga nélkül határozza meg (TASIC 1984, 74; TASIC 1989, 92). A ljuljaci rétegsor adatait figyelembe véve a korai Vattina (PancevoOmolj ica=Ljuljaci II-réteg) elé beillesztett egy ún. Vor-Vattina-fázist (Ljuljaci I) (TASIC 1984, 63-64. 74; TASIC 1996). E beosztás szerint a ljuljaci telep fázisai: Ljuljaci I = proto-Vattina (RBA1), illetve egy egységes kora bronzkori kultúrhorizont rétegei; Ljuljaci II = átmeneti fázis vagy Pancevo-Omolj ica (RBA2), Ljuljaci III = klasszikus fázis (RBB1) (TASIC 1984, 64; BOGDANOVIC 1986; BOGDANOVIC 1996). Mindezekhez csatlakozik egy ún. post-Vattina-fázis, mely még inkább hipotetikus a kevés ide sorolható lelet miatt. A Vattina-kultúra kialakulása előtt a területen a Vucedol-kultúra virágzott, melyet rövid időre a Vinkovci-kultúra követett. E fázis utánra datálható a proto-Vattina-időszak. Véleménye szerint a Ljuljaci I-periódus a Maros-kultúra I—

11 fázisával és a Vmkovci-kultúra idősebb fázisával egykorú. Közvetlen kapcsolat csak a Maros-kultúra fiatal fázisa és a Vattina-kultúra korai fázisának vége között figyelhető meg (TASIC 1984). A kelet-szlavóniai és szerémségi leletek vizsgálata során N. Majnaric-Pandzic M. Garasaninnal egyetértve a Vattina-kultúra fejlődésén belül képzeli el a belegisi temető anyagával jellemzett korszakot. A szlavóniai-szerémségi területre kidolgozott kronológia szerint a korai Vattina-fázis nem azonos a bánáti Pancevo-Omoljica-csoport leletanyagával. E kevésbé díszített anyag — ami a Perjámos-Mokrin-csoport eredetével áll összefüggésben —, a RBA2-A3 korszakba sorolható, és a Vattina-kultúra szerémségi-szlavóniai korai fázisa nevet viseli. A korai fázist az elterjedési térképen a Pécskai XIII-XIV-rétegekkel és a Szőreg 4-5 kerámiával egyidejűnek ábrázolja. E munka alapjaiban tehát szintén a Perjámos-Vattina egymásutániságot hangoztatja némi időbeli átfedéssel. A korai fázist követi a RBB1 idején az ún. Lovas-típus, mely a következtő fázisban a Litzen-kerámia hatására Belegis-típusú anyaggá formálódik. A Vattina-kultúrával való kapcsolat kifejezésére a Vatin-Belegisfázis elnevezést tartja megfelelőnek (RBB2-C1), mely a bánáti — Garasanin felosztása szerinti — Vatin-Vrsac-fázissal egyidőben élt a Szerémség területén. E két csoport a Vattina-kultúra olyan területi csoportjai, melyek eltérő fejlődését az eltérő kulturális kapcsolataikkal lehet magyarázni: a Vatin-Vrsac-fázisra a Verbicioara- és a Dubovac-kultúra hatott, míg a Vatin-Belegis-fázisra ezek nem, hanem a Litzen-kerámia volt hatással (MAJNARICPANDZIC 1984). Tasié időbeli beosztását követi J. Uzelac a bánáti jugoszláv lelőhelyeket felsorakoztató cikkében, ahol a kultúra e területre eső leleteinek legfrissebb összefoglalása található (UZELAC 1996). A B. Hansel és P. Medovic által vezetett, Mozsor-Földvár (Mosorin-Feudvar, Yu) telltelepén végzett újabb ásatások rétegtani és stilisztikai adatai némiképp módosítják a fenti tipológiai alapokon létrehozott kronológiai rendszereket. Véleményük szerint a Reinecke-féle korai bronzkori Vattina-fejlődést a település építési periódusai alapján jól el lehet különíteni a következő középső bronzkoritól, ám a kerámiaművességben folyamatosság mutatható ki a telepen egészen az urnamezős korszakig. így a kultúra záródására vonatkozó két fő elmélet mindegyike talál újabb adatot érvrendszere alátámasztásához. A teilen az ásatás során még nem érték el a szűztalajt, így az sem kizárt, hogy a publikációban említetteken kívül még korábbi, a Vattina-kultúrához sorolható rétegek is előkerülnek. A Vattina-kultúra korára tehető 6 építési szint három időrendi fázisra különíthető: egy